HTML

Modern Magyarország Mozgalom

A Modern Magyarország Mozgalom célja a nemzeti és európai, valamint a piacpárti és szabadságelvű értékek hiteles képviselete Magyarországon. Látogasson el honlapunkra és tudjon meg többet! www.moma.hu

Támogatás

Ha úgy gondolja, hogy igenis szükség van egy igazi jobboldali, piacpárti mozgalomra, mely egyszerre európai és nemzeti, kérjük támogassa ügyünket, amit az alábbi két módon tud megtenni:

1. Utalással a bankszámlaszámunkra: 12010240-01403631-00100009

2. PayPal rendszeren keresztül a lenti Donate gomb megnyomása után a megfelelő adatok megadásával.

Címkék

1956 (1) 2014 (2) 2018 (2) 2018-as választás (1) 2024 (2) 2024 es amnesztia (1) 20 milliárd (1) 20 milliárd forint (1) 27%-os áfa (1) 500 napos program (1) adó (1) adóalap (1) adóbevétel (1) adóemelés (1) adófizetők (9) adófizetők pénze (3) adósság (1) Ady Endre (1) Ahmet Davutoglu (1) AIDS (2) akadémikus (1) akaratlagos gazdaságpolitika (1) alapjövedelem (1) alapkamat (1) Alaptörvény (9) alaptörvény-ellenes népszavazás (1) alaptörvény-módosítás (2) albérlet (1) Aleksandar Vucic (1) Alekszisz Ciprasz (1) Aleppo (1) Alföldi Róbert (1) aljas kérdés (1) alkotmány (8) alkotmánybíróság (3) alkotmányellenes intézkedések (1) alku (1) állam (16) államadósság (1) államalapítás ünnepe (1) államcsíny-kísérlet (1) államcsőd (3) állami televízió (1) állami ünnepségek (1) állampolgár (1) állampolgári alapjövedelem (1) álmok (1) álnépszavazás (1) álomvilág (1) amerikai elnökválasztás (2) amerikai külügyminiszter-helyettes (1) Angela Merkel (3) Anglia (1) Antall József (3) Antikorrupciós Ügynökség (1) antiszemitizmus (1) ápolók (1) aradi vértanúk (1) áremelkedés (1) Argentína (1) átalányadó (1) Athén (2) atomenergia (2) atomerőmű (1) atomrakéták tömege (1) átverés (1) autópálya (1) autópályadíj (1) Bagdad (1) Baja (2) baloldal (2) baloldali együttműködés (1) baloldali populizmus (1) bank (4) bankbetétek (2) Ban Ki-moon (1) Barack Obama (1) barátság (1) Bartha Péter (3) Batthyány Lajos (1) befektetés (3) befogadás (3) Bejrút (1) béke (3) békemegállapodás (1) békemenet (1) belpolitika (3) belső ellenség (1) bennfentes kereskedelem (1) bérbeadás (1) bérek felzárkóztatása (1) béremelés (1) berlini támadás (1) beruházás (1) beszéd (2) betegek (1) betegség (1) bevándorlás (3) bevándorlási ügy (1) bevándorlók (2) Bild am Sonntag (1) bírói gyakorlat (1) bírósági döntés (1) bíróságok (2) biztonság (2) biztosító (1) Bloomberg (1) bocsánatkérés (1) bojkott (5) Bokros (1) Bokros-csomag (1) Bokros Lajos (96) bokros lajos (1) boltzár eltörlése (1) bombázás (1) bombázások (1) Boris Johnson (1) Boross Péter (2) börtön (2) börtönök (1) Botka László (1) botrány (2) Brexit (3) BRFK (1) brit konzervatívok (1) brókerbotrány (1) Brüsszel (2) brüsszeli csúcs (1) Budapest (3) Budapest 2024 (2) Budapest World Media Center (1) Bukarest (1) bukás (5) bűncselekmény (1) bunkóság (1) bűntalmazás (1) bűnüldöző hatóságok (1) Cameron (1) centralizáció (1) civil (1) civilek (3) civil szervezetek (1) családbarát (1) családok (1) csalás (6) csőd (1) CSOK (1) csomag (2) David Cameron (1) Debrecen (1) Déli Áramlat (1) demagógia (1) demokrácia (37) demokraták (1) demokratikus erők összefogása (1) demokratikus pártok (1) demokratikus szövetség (1) demonstráció (4) Der Spiegel (2) devizahitel (4) De mit mond Bokros? (1) diktátor (3) diktatúra (5) diplomácia (1) DK (2) DNA (1) dollár (1) Donald J. Trump (1) döntés (2) dr. Pusztai Erzsébet (1) drágulás (1) drog (2) droghasználók (1) dühkitörés (1) Dunaújváros (1) dunaújvárosi választás (1) Economist (1) egészségbiztosítás (2) egészségügy (6) egészségügyi dolgozók (2) egészségügyi kiadás (1) egyenlő (1) Egyesült Királyság (1) egyetemi autonómia (1) egyfordulós választási rendszer (1) egyház (2) egyházak (1) egység (1) egységes közös piac (1) együttélés (1) együttműködés (2) egzisztenciális fenyegetés (1) EKB (1) elemzés (1) ellátás (1) ellenőrzés (1) ellentmondás (1) ellentmondások (2) ellenzék (8) ellenzéki frakciók (1) ellenzéki politikus (1) előnyök (1) előtérbolondok (1) elszámoltatás (1) elvándorlás (1) elvbarátok (1) embercsempészek (1) emberiesség (1) emberi méltóság (2) embertelen bánásmód (1) ENSZ (3) ENSZ emberjogi főbiztosa (1) építőipar (1) Erdély (1) Erdogan (1) Erdősiné (2) erkölcs (1) erkölcsi iránytű (1) erkölcsi mélypont (1) erkölcstelen hazárdjáték (1) érvényesség (1) érvénytelenség (1) érvénytelen népszavazás (2) ÉS (1) ésszerű alternatíva (1) Észak-írország (1) EU (6) Eu (1) euró (10) euróövezet (1) Európa (52) Európai Bizottság (4) Európai Egyesült Államok (1) európai kultúra (1) Európai Parlament (14) európai szélsőjobb (1) Európai Tanács (1) Európai Unió (58) európai uniós tagság (1) Európai Unió szétverése (1) Európa gyengítése (1) Európa szégyene (1) EU csúcs (1) évértékelő (1) faji elmélet (1) fanatikusok (1) fantazmagória (1) fasiszta üzenet (1) fedezetlen osztogatás (1) fejlődés (2) fekete nap (1) fekete ruhás nap (1) félelem (1) félelemkeltés (8) felelőtlen viselkedés (1) felhívás (2) feljelentés (3) feltétel nélküli alapjövedelem (1) felügyelő bizottság (1) Ferenc pápa (3) fertőzés (1) feudalizmus (1) Fidesz (9) Fidesz-diktatúra (1) Fidesz-oligarchia (1) Fidesz-rendszer (1) figyelemelterelés (1) Financial Times (2) Finnország (1) foci (2) föderalizmus (1) Forint (3) forint (6) forinthitel (1) főváros (1) futball (1) gazdagodás (1) gazdaság (39) gazdasági erő (1) gazdasági migránsok (1) gazdasági növekedés lassulása (1) gazdasági stabilizáció (1) gazdasági szerkezet (1) gazdaságpolitika (6) gazdaság gazdaságpolitika (1) Gazda test (1) GDP (2) gépkocsi (1) Glázer Attila (3) Godzilla (1) Görögország (3) görög államcsőd (1) görög csőd (1) görög válság (2) gyávaság (1) gyengülés (1) gyengül a forint (1) gyerekek (2) gyerekvállalás (1) gyermekéhezés (1) gyűlölet (2) gyűlöletkampány (3) gyűlöletkeltés (3) gyűlöletkeltő népszavazás (1) gyűlölet kultúrája (1) Gyurcsány Ferenc (2) habonyizmus (1) halálbüntetés (1) hamis adatok (1) hanyatlás (7) használt lakás (1) haszon (1) hatalmi ág (1) hatalmi összefonódás (1) hatalom (3) hatalommegszerzés (1) határ (3) határok megválasztása (1) határon túli (5) határon túli magyarok (1) hatékonyság (1) hatékony állam (1) hátraarc (1) hátrányok (1) háttéralku (2) háttérhatalmak (2) háttérhatalom (1) haverok (3) hazánk becsülete (1) hazugság (5) Heidenau (1) Hepatitis-C (1) Hillary Clinton (1) hitelesség (1) hitelezők (1) hitelminősítő (1) hivatali kötelesség (1) hivatali visszaélés (2) hivatalos álláspont (1) homogén (1) Honvédelmi Minisztérium (1) huligánok (1) humor (1) idegengyűlölet (5) igazságszolgáltatás (3) II.János Pál pápa tér (1) illiberális demokrácia (4) IMF (4) infláció (1) ingyenpénz (2) internet (1) intézmények (1) intézmények hasznosítása (1) in or out (1) iráni atommegállapodás (1) ISIS (1) iskola (1) iskolák (1) István a király (1) Iszlám Állam (2) ítélkezés (1) Jaguár (1) járvány (1) járványveszély (1) jean-claude juncker (1) jegybank (2) jelentkezés (1) Jeremy Corbyn (1) jobbközép (2) jobboldal (4) jog (1) jogállam (30) jogok (2) John McCain (1) jólét (2) jóléti rendszerváltás (1) jordán herceg (1) jövő (21) jövőkép (7) józanság (1) Kajdi József (11) kamatcsökkentés (1) kampány (3) kancellária-miniszter (1) káosz (1) kapitalizmus (1) katonai hatalom (1) kegyencek (1) Kelet (1) Kelet-Európa (1) képviselő (1) képzelet (1) kérdések (1) kereskedelem (1) keresztény értékek (1) kerítés (5) készültség (1) kétharmad (8) kétoldalú kapcsolatok (1) kettős állampolgárság (2) két ikszes szavazás (1) kevésbé jómódúak (1) kiegyensúlyozott tájékoztatás (1) kihívások (1) kijózanodás (1) kilépés (3) Kína (1) királyság (1) kiszámíthatóság (1) Kis Rigó (1) kiút (1) kivagyiság (1) Klebelsberg Kunó (1) KLIK (2) klímaváltozás (1) Kocsis Máté (1) kocsmai ugatás (1) költségkeret (1) költségvetés (2) Kolumbia (1) kommunikáció (2) kommunikációs rendszer (1) kommunizmus (1) kompromisszum (1) konzervatív (2) konzervativizmus (2) konzervatívok (1) kopaszok (1) Kór-képe (1) koraszülött (1) kórház (1) kórházak (1) kormány (15) kormánypolitika (2) kormányszóvivő (1) kormányváltás (2) kormányzat (1) korrupció (23) Kossuth tér (1) köszöntő (1) kötelezettségek (1) kötszer (1) Kövér László (1) következmények (2) közbiztonság (1) közelet (1) közélet (64) középosztály (1) közfeladati helyzettel visszaélés (1) közgazdászok (1) Közgép (1) közmunka (1) közös emlékezés (1) közpénz (3) közpénzek elherdálása (1) központi költségvetés (1) közszolgálat (2) köztársasági elnök (1) közügy (1) kritika (1) Kubatov-lista (1) külpolitika (10) kultúra (14) kulturális-nyelvi elkötelezettség (1) külügy (1) külügyminisztérium (1) külügyminiszteri tilalom (1) Kúria (7) kvórareferendum (1) kvótareferendum (4) labdarúgás (1) lakájok (1) lakásprobléma (1) lakásvásárlás (1) lakhatás (1) lázadás (1) Lázár János (3) leértékelés (1) leértékelődés (1) legális (1) legfőbb ügyész (1) lejáratás (2) lélekmérgezés (1) lelki kútmérgező kormányunk (1) lemondás (1) leszakadás (2) létszámhiány (1) leváltás (1) levél (1) listák (1) London (3) London főpolgármestere (1) lopás (4) m0 (1) maffiamódszer (1) magánnyugdíjpénztár (2) magánvélemény (1) magyar-szerb határ (1) magyarok (1) Magyarország (12) Magyarország 2116 (1) magyar diplomácia (1) magyar euró (1) magyar export (1) magyar gazdaság (2) magyar kormány (1) magyar külpolitika (1) magyar külügy (1) magyar nemzeti érdek (1) magyar ugar (1) mainstream politikai körök (1) május elseje (1) manipuláció (1) maradj otthon (1) március 15. (3) másodrendű középhatalom (1) Matolcsy (1) Matolcsy György (4) mátrix (1) Medgyessy Péter (2) média (4) medve (1) megbékélés (1) megegyezés (1) megemlékezés (1) megoldás (2) megoldási javaslatok (2) megszorítás (1) méltóság (1) menekültek (23) menekültek jogai (5) menekülthullám (1) menekültügy (8) menekültügyi szerződés (2) menetrend (1) mentőcsomag (2) Mercedes (1) merényletek (1) migráció (1) migrációs válsághelyzet (1) migránsok (4) minisztereknök (1) miniszterelnök (4) Miskolc (1) MNB (6) modern (1) modernitás (1) modernizáció (1) Modern Magyarország Mozgalm (1) Modern Magyarország Mozgalom (33) MOMA (1) MoMa (95) MoMa-Együtt-PM (1) MoMa-Együtt-PM közös kampány (1) MoMa elnöksége (2) MOMA tüntetés (1) monarchia (1) monetáris politika (1) monetáris szuverenitás (1) Moszkva (1) MSZP (2) MSZP helyi szervezetei (1) MTA (1) múlt (1) munka (1) munkahely (1) munkanélküliség (3) művészet (2) nacionalista hazudozás (1) nacionalizmus (9) Nagy-Britannia (2) nagykoalíció (1) nagytőke (1) NATO (2) NAV (1) Németország (2) német politikusok (1) német sajtó (1) nemzet (2) nemzetállam (1) nemzetbiztonsági kockázat (1) nemzeti (10) nemzeti alapjövedelem (1) Nemzeti Választási Iroda (1) nemzeti valuta (1) nemzetközi kapcsolatok (1) nemzet munkája (1) neokommunizmus (1) Népszavazás (2) népszavazás (11) népszavazási kezdeményezés (2) népszavazás 2016 (2) NER (2) nevelés (1) nincsenek magánberuházások (1) Nobel-békedíj (1) nők (1) nolimpia (1) növekedés (1) NVI (1) nyereség (1) nyilatkozat (1) nyitottság (1) nyitott társadalom (1) nyomor (1) nyomozó hatóság (1) nyomtatópapír (1) Nyugat (1) Nyugat-Európa (1) nyugati civilizáció (3) nyugati sajtó (1) nyugdíj (2) nyugdíjak (1) nyugdíjkorhatár (1) oktatás (4) októberi népszavazás (1) október 2 (1) október 23 (1) október 23. (1) október 25 (1) október másodika (2) oligarchia (1) olimpia (5) önbecsülés (1) önkéntesek (1) önkényuralom (4) önkormányzati választás (4) opportunizmus (1) Orbán (2) Orbán-kormány (1) Orbán-rendszer (1) Orbán Viktor (36) Oroszország (9) orosz agitprop (1) orosz birodalmi propaganda (1) Országgyűlés (4) orvos (2) orvosok (1) összeesküvés (2) összeesküvés elméletek (1) összefogás (3) összefonódás (1) ötéves értékelő (1) ötpárti egyeztetés (1) Paks (3) Paks2 (1) paraszolvencia (1) párbeszéd (1) Párizs (2) parlament (1) paródia (1) pártok (2) pávatánc (1) pazarlás (1) pedagógus (2) pedagógustüntetés (2) pénz (4) pénzköltés (1) pénzrontás (1) pénztárgépek (1) pénzunió (1) piac (1) piacgazdaság (2) piactorzítás (6) Pintér-csomag (1) PISA jelentés (1) plakátkampány (4) pofon (1) polgárháború (1) politika (50) politikai hatalom (1) politikai rendezvény (1) politikai utasítás (1) politikamentes (1) populista baloldal (1) populista ígérgetés (1) populista jobboldal (1) populista pártok (2) populizmus (5) posztkommunizmus (1) pozsonyi uniós csúcs (1) program (1) propaganda (3) psziché (1) Pukli István (1) Pusztai Erzsébet (4) pusztítás (1) Putyin (3) Quaestor (1) rágalmazás (1) Rákosi Mátyás (1) reakció (2) referendum (6) reformok (1) Reinhard Marx (1) remény (2) reménytelenség (1) rendkívüli helyzet (1) rendőrök (2) rendszer (1) rendszerváltás (1) rendvédelmi szervek (1) részvételi statisztika (1) rezsi (1) rezsibiztos (1) rezsicsökkentés (5) rezsiharc (2) Rio 2016 (1) Rio de Janeiro (1) Rogán Antal (1) Románia (4) rombolás (1) Röszke (1) Sadiq Khan (1) sajtó (1) sajtószabadság (9) sajtószabadság hiánya (1) Sándor Mária (1) Sarah Sewall (1) segélyfüggőség (1) segítség (2) sikeres (3) Skócia (1) slepp (1) sorosozás (2) Soros György (2) sport (1) stadion (3) stratégia (1) Sukoró (1) Svájc (1) szabadrablás (1) szabadság (30) szabadságharc (1) szabadságjogok (1) szabad kereskedelem (1) szabad piac (10) szajkózás (1) szakszervezetek (1) szankciók (1) szavazás (13) szavazatszámláló (2) szavazatszámláló bizottságok (2) Századvég (1) Széchenyi István (1) szegények (1) szegénység (2) szégyen (1) szellemiség (1) személyes adattal való visszaélés (1) Szerbia (1) szervezők (1) Szijjártó Péter (4) szimpatizánsok (1) színház (1) Szíria (1) Sziriza (2) Szlovákia (1) szocpol (1) szólásszabadság (1) szolgáltatás (1) szolidaritás (7) szövetségi amerikai kormány (1) szövetségi rendszer (2) szükségállapot (1) tagok (1) takarékszövetkezet (1) támogatás (3) támogatók (1) tanárok (1) tanszabadság (1) tanúvallomás (1) TAO (1) tárgyalás (1) társadalom (2) társasági adó (1) tasli (1) Tavares-jelentés (4) távolmaradás (1) téboly (1) tejhatalom (1) Telekom (1) tények (1) terror (1) terrorizmus (1) terrortámadás (1) terrortörvény (1) tiltakozás (1) tiltakozó gyűlés (1) tisztakezű állam (1) többes állampolgárság (1) többes önazonosság (1) tőke (2) tolvaj politikusok (1) törvények (1) törvénymódosítás (1) törvénysértés (1) tragédia (1) Transparency International (1) tranzakciós adó (1) trauma (1) Trump (2) (1) tűcsere (1) tűcsere program (1) Tukora Gábor (1) tünetek (1) tüntetés (6) TV2 (1) UD Zrt. ügy (1) újgazdagok (1) újkommunizmus (2) újrakezdés (1) új lakások (1) új munkahely (1) Ukrajna (4) ultimátum (1) uniós csúcs (1) uniós pénzek (1) ünnep (2) unortodox modell (1) uralkodó elit (1) üres ígéretek (1) USA (2) uszítás (4) utazás (1) üzenet (1) választás (21) választási csalás (1) választási ígéretek (1) választási ígérgetés (1) választópolgárok (1) vallás (1) valóság (3) válság (2) válsághelyzet (1) válságkezelés (1) változás (8) Varga Mihály (3) Várkert Bazár (1) Varoufakisz (1) vasárnapi zárvatartás (3) vaskerítés (1) végjáték (2) Velencei Bizottság (3) vérpopulista népszavazás (1) verseny (3) versenyképesség (1) versenysemlegesség (1) versenyszféra (1) veszély (1) vétó (1) Victor Ponta (1) vidék (1) Világbank (1) Világgazdasági Fórum (1) vita (1) Vlagyimir Putin (5) Vlagyimir Putyin (1) Werner Faymann (1) zárónyilatkozat (1) zsigeri gyűlölet (1) Címkefelhő

Győzött a józan ész

Modern Magyarország Mozgalom 2017.02.23. 18:36

hiszen Budapest minden valószínűség szerint visszavonja olimpiai pályázatát. A korrupt önkényuralom rájött, hogy mindent nem tehet meg. Most menti maradék tekintélyét.

Híres sportolók adták arcukat és nevüket a kormányzati reklámkampányhoz. Kiderült, hogy a hatalom csúnyán rászedte őket. Pedig előre tudható volt, hogy rossz ügy mellé álltak.

 

no_limpia.jpg

A kép forrása: civishir.hu

Merjünk nagyok lenni - harsogta Orbán évekkel ezelőtt. Magyarország mert nagy lenni. Visszautasította az elbizakodott vezér megalomániás tervét. Nem leszünk az olimpia országa, ahogy nem lettünk Rákosi felszólítására a vas és az acél országa sem.

Az adófizetők pénzéből már eddig is túl sokat költöttek az esztelen ötletre - legcsekélyebb számítás szerint is közel 10 milliárd forintot. Mennyivel jobb lett volna el sem kezdeni!

Van remény. Elbukott a tavaly október 2-i gyűlöletkeltő népszavazás, most pedig elbukott az olimpia korrupt terve. Harmadikként elbuktatjuk a Paks II. beruházást is. 

Nőjön fel az ellenzék a feladathoz. A magyar nép szabadságot, jogállamot, demokráciát, végre hatékony és tisztakezű államot akar akar. Márpedig szabadság nélkül nincs kenyér.

Bokros Lajos

elnök

Modern Magyarország Mozgalom

Címkék: szabadság demokrácia olimpia jogállam hatalom ellenzék önkényuralom Bokros Lajos MoMa Modern Magyarország Mozgalom Paks2 Budapest 2024 nolimpia gyűlöletkeltő népszavazás tisztakezű állam

2 komment

Populizmus balról

Modern Magyarország Mozgalom 2017.02.21. 18:26

ez jellemezte az MSZP önjelölt miniszterelnök-jelöltjének szombati beszédét. Nem akarunk demokratikus szövetséget, hanem kizárólag baloldalit. Nem akarunk előválasztást, hanem én vagyok a király. Nem akarjuk leleplezni Orbán Viktor rendszerének üres ígéreteit, hanem megtoldjuk azokat saját üres ígéreteinkkel. Nem akarjuk leváltani az Orbán-rendszert, hiszen ugyanolyan populista mint mi. Túlélni akarunk – ez volt a Botka-beszéd lényege.

populizmus_kronika_ro.jpg

A kép forrása: kronika.ro

A beszéd politikailag legsilányabb része Gyurcsány Ferenc szidalmazása volt. Teljesen hiteltelen fellépés. Egyrészt Botka sohasem bírálta Gyurcsányt, amikor az éppen az MSZP miniszterelnöke volt és amikor értelme lett volna a bírálatnak, sőt akár az ellenállásnak is. Másrészt milyen bírálat az, ami után pontosan ugyanazt a programot kínálja, amit a múltra nézve most éppen bátran megbírált?

Nevetséges opportunizmus, hatalmas ellentmondás. Vegyétek észre polgártársak!

Az MSZP egyre jobban elsüllyed abban a sárban, amit maga dagasztott fel. Minden józan hazafinak fel kell ismernie, hogy sem a jobboldali, sem pedig a baloldali populizmus nem gyógyír Magyarország bajaira. Éppen ellenkezőleg! A megveszekedett populizmus fosztja meg hazánkat minden éltető erőforrástól, minden józan gondolkodástól. Akár jobboldali, akár baloldali.

Még nem késő felismerni, hogy ki a rendszer része és ki az, aki tényleg rendszerváltást akar. Egy év múlva már bizonyosan késő lesz.

A demokrácia valódi erőinek szövetséget kell kötni. Beleértve a civil szervezeteket is. Ezen dolgozik a Modern Magyarország Mozgalom.

 

Bokros Lajos

Elnök

Modern Magyarország Mozgalom

 

Címkék: választás rendszerváltás beszéd baloldal ellentmondás opportunizmus 2018 Orbán Viktor Gyurcsány Ferenc DK Bokros Lajos MoMa Botka László Modern Magyarország Mozgalom baloldali populizmus demokratikus szövetség üres ígéretek

Szólj hozzá!

A medve elfárad

Modern Magyarország Mozgalom 2017.02.17. 14:27

Levelek a szabadságról és a szolidaritásról V.

 

    Csaknem pontosan huszonöt évvel ezelőtt, 1992. április 8-án Antall József miniszterelnök rögtönzött, ámde nagy ívű beszédet mondott az MDF-képviselőcsoport zárt ülésén. A szerepek némileg felcserélődtek. Antall hatvanadik születésnapját a kormányfő vonakodása ellenére megünnepelni kívánó képviselők nem várt ajándékot kaptak.

    „Nem a Szovjetunióval kezdődött Oroszország hatalmi aspirációja Közép-Európában nem a kommunizmussal kezdődött. Ha ezek a népek elfelejtik azt, hogy nekünk mindenkor oda kell erre figyelnünk, és a világot figyelmeztetni kell erre.

putin_aljazeera.jpg

A kép forrása: aljazeera.com

    Arra kell törekednünk, hogy működjön változatlanul a NATO, működjék azért, hogy Európában fenntartsa az egyensúlyt, működjék azért, hogy ne érvényesüljenek – akár Németországban, akár másutt – olyan erők, amelyek szembefordítják egymást.

    Ne teremtsünk olyan helyzetet, hogy az amerikaiak izolacionista elveket valljanak és vissza akarjanak vonulni Európából, befelé fordulva, mert ha Amerika visszavonul, Európa magára marad és a régi ellentétek felújulnak, nem kell nagy jóstehetség, hogy valamilyen birodalom mindig létrejöhet és ez a veszély nem múlik el…”

    Látnoki szavak egy kiváló történésztől és kiemelkedő államférfitől. Ma időszerűbbek és érvényesebbek, mint valaha.

    1992-ben Magyarország még nem volt a NATO tagja. Éppen hogy kikecmergett a Varsói Szerződésből, ami többek között Antall József vakmerő kockázatvállalása és kezdeményezése nyomán szűnt meg. Ugyanilyen fontos, hogy abban az időben még szó sem volt amerikai elszigetelődésről, hiszen Clinton elnök nemcsak aktívan segítette a közép- és kelet-európai rendszerváltó átalakulást, hanem teljes mellszélességgel kiállt az euroatlanti együttműködés mellett.

    Magyar szemszögből nézve azonban kétségkívül az a legfontosabb, hogy 1992-ben már - és még - olyan kormánya volt Magyarországnak, amelyiknek a nyugati elkötelezettségéhez kétség nem férhetett. Nem volt erkölcstelen pávatánc, nem volt EU-ellenes vigyori szabadságharc, szájtáti pénzsóvárság, hanem kormány és ellenzéke egyaránt hősiesen azon munkálkodott, hogy hazánkat minél előbb vegyék fel mind a NATO-ba, mind pedig az Európai Unióba.

   Végül, de nem utolsósorban nem volt sunyi és számító, nyálcsorgató barátság önkényuralmi rendszerekkel, potyaleső dörgölőzés erőszakos és hazug diktátorokhoz. Volt helyesen felismert magyar nemzeti érdek és annak méltóságteljes képviselete. Itthon és külföldön egyaránt.

    Huszonöt év múltán a magyar kormány visszasüllyedt oda, ahonnan a kora Kádár-kor elindult: a kissé vedlett, de színét és természetét soha nem változtató orosz medve kitartott kegyencévé, lompos lakájává. Noha tudjuk, hogy Putyin lenézi Orbánt, de örömmel felhasználja az Európai Unió egységének és cselekvőképességének gyengítésére. Orbán pedig pénzért és percnyi talmi csillogásért mindenre hajlandó.

    Most azonban nem Magyarországról akarok írni, hanem éppen az orosz medvéről. Nézzük meg szárazon, tárgyilagosan, milyen országgal és hatalommal van dolgunk a huszonegyedik század első negyedében. Tudjuk, hogy a hazai önkényuralomnak elemi érdeke a szövetség, sőt az értékek azonosságán alapuló barátság az orosz önkényuralommal. De vajon megfelel-e mindez a magyar nemzet érdekének?

 

BRIC?

 

    Az új évezred első évében a nemzetközi tőkepiac kiváló szakemberei erősen fürkészték, mit hoz a jövő. Egymást érték a történelmi távlatú és jövőbe tekintő kiadványok. Jim O’Neill, a Goldman Sachs befektetési bank vagyonkezelő részlegének akkori vezetője megalkotta a bűvös BRIC mozaikszót, ami négy hatalmas, de kevéssé fejlett ország angol nevének kezdőbetűiből állt össze (Brazil, Russia, India, China).

    A szójátékot kifejező mozaikszó (angolul a brick téglát jelent; O’Neill kiadványának az volt a címe, hogy „Building Better Global Economic BRICs” – Építsünk jobb globális gazdasági téglákat) azóta káprázatos nemzetközi karriert futott be. Nemcsak a nemzetközi tőkepiac és a pénzügyi sajtó szóhasználatában terjedt el, hanem politikai valósággá vált. Öt év múlva a BRIC-országok külügyminiszterei megtartották első tanácskozásukat New Yorkban, nyolc év múlva Jekatyerinburgban pedig létrejött a BRIC-államok első csúcstalálkozója. 2010-ben azután a Dél-afrikai Köztársaság is csatlakozott hozzájuk. Azóta az öt országot BRICS néven tartja számon a nemzetközi közvélemény.

    2001-ben Oroszországban dolgoztam a Világbank igazgatójaként. Naponta tapasztalva az orosz valóságot, nekem sehogyan sem tetszett ez a vonzó mozaikszó. Ha Jim O’Neill kiadványa a múltról szólt volna, még esetleg elfogadtam volna Oroszország ünneplését. De a Goldman Sachs vagyonkezelési főnöke világosan a jövőről kívánt elmélkedni. Nem tehetett másként, hiszen Kínának, Brazíliának és Indiának nyilván elsősorban a jövőjét lehetett fényesen ragyogónak elképzelni. De hogy jön ide Oroszország? Ez már akkor is nehezen fért a fejembe.

    Kétségtelen tény, hogy Vlagyimir Putyin elnök uralmának első évei haladást hoztak a jelcini rövid évtized ismétlődő válságai és meredek hanyatlása után. Putyin hamar bevezetett néhány fontos reformot (adóreform, közigazgatási reform, stb.), amivel stabilizálta az orosz gazdaságot. A megkapaszkodásban sokat segített az új évezred első évtizedében ismét magasra szökő olajár. Jutott bőven nemcsak beruházásokra, hanem bérekre, nyugdíjakra, szociális támogatásokra is. Úgy tűnhetett, hogy Oroszország visszaszerzi régi hatalmát, fényét és dicsőségét. Ezt látszott alátámasztani a gazdaság gyors növekedése, ami 2001 és 2008 között évi átlagban meghaladta az 5 százalékot. Jim O’Neill azt gondolhatta, hogy a határ a csillagos ég.

    Moszkvában, a híres Kertgyűrűn (Szadovoje Kalco) belül szemlélve az illúzió megalapozottnak látszott. Az orosz fővárost kitakarították és kezdték nemcsak felújítani, hanem fejleszteni is. Új üzemek, szép lakó- és középületek egész sora nőtt ki a földből. A felszínesen ítélő turista azt hihette, hogy világbirodalom világvárosába érkezett és a moszkvai helyzet jellemző az egész hatalmas országra.

    Hát nem így volt, már akkor sem. Kanadai barátommal, aki a közös misszió társelnöke volt az IMF részéről, hiába győzködtük az orosz kormány minisztereit és a parlament vezető képviselőit arról, hogy alapvető szerkezeti reformok (tisztességes és eredményes privatizáció, alapos bankreform, a közszolgáltatások minőségét lényegesen javító államháztartási reformok, az oligarchia befolyásának széttörése, a korrupció visszaszorítása) nélkül gazdaság növekedése hamar kifullad. A magas olajár korszakát éppen arra kellene felhasználni, hogy ezeket a reformokat viszonylag gyorsan és fájdalommentesen meg lehessen valósítani – érveltünk. Megalapozható lenne a nyugati felzárkózás, ha van befektetői bizalom, stabil és kiszámítható szabályozás, független és tisztakezű igazságszolgáltatás, erős jogállam – hangoztattuk.

    Nos, hamar kiderült, hogy éppen ezt nem akarja sem Putyin elnök, sem a hozzá szorosan kapcsolódó erőszakszervezetek, elsősorban az ismét teljhatalmú FSB (Fegyeralnaja Szluzsba Bezopasznosztyi - Szövetségi Biztonsági Szolgálat) vezetői. Bizalmas megbeszélésen nyíltan kimondták: a cél az, hogy a jelcini korszakban kiemelkedett oligarchiát az „állami erő embereinek” (sziloviki) uralmával váltsák fel. Erre vártak tíz évig, most eljött az ő idejük. Minden más mellékes.

    Ez a cél mára megvalósult. Putyin elnök immár 16 éve Oroszország teljhatalmú ura és 2025-ig biztosan az is marad. Köpönyegéből kibújt, felemelkedett és meggazdagodott egy új oligarchia. Ez nem kevésbé korrupt és gazdasági értelemben nem sokkal hatékonyabb, mint Jelcin oligarchiája, de sokkal veszélyesebb az egész világra. Nem mindegy, hogy az uralmukat alátámasztó gazdasági és politikai rendszer milyen erőforrásokkal, fejlődési lehetőségekkel és távlatokkal bír.

 

MIRT!

 

    A 2008 szeptemberében kirobbant világgazdasági és pénzügyi válság magától értetődően nem kerülte el Oroszországot sem. Noha az olaj ára még évekig 100 dollár per hordó fölött maradt, az orosz gazdaság növekedése rögtön lelassult. A 2009-es tíz százalékos visszaesés után a korábbihoz képest jóval alacsonyabb növekedés következett, majd az olajár 2014-es összeomlása és a Krím-félsziget bekebelezése, illetve Donyeck és Luhanszk ukrajnai megyék részleges megszállása miatt bevezetett nemzetközi szankciók nyomán az orosz gazdaság újfent recesszióba zuhant. 2015-ben a gazdaság hanyatlása 3.7 százalék volt, tavaly pedig másfél százalékos. Ez a gyenge teljesítmény nem éppen jellemző a feltörekvő, erőtől duzzadó országokra, így elsősorban Kínára és Indiára.

    Ma már nyugodtan elmondható, hogy a BRICS tégláiból kiesett Oroszország. A valóságnak sokkal jobban megfelelne, ha egy kissé kevésbé elegáns, de azért még mindig tekintélyes csoport tagja lenne. Megalkotom a MIRT mozaikszót (mirth angolul jókedv, vidámság, vígság, öröm, szórakozás, mulatság). Oroszországon kívül ide tartozik még Mexikó, Indonézia és Törökország. Nem szégyen közöttük lenni, noha világos, hogy immár másodrendű, közepes erejű és jelentőségű hatalmakról van szó. Pontosan olyanokról, amilyen a mai Oroszország.

    Egy ország világpolitikai súlya és befolyása nyersen, de nem nagyon leegyszerűsítve elsősorban három tényezőnek köszönhető: a népesség száma, a gazdaság mérete és a katonai erő nagysága, hatékonysága.

    Kína lakossága 1 milliárd 381 millió, Indiáé csaknem ugyanennyi, 1 milliárd 311 millió fő. Ehhez képest nagyságrendekkel kisebb Indonézia (260 millió) és Brazília (207 millió). Oroszország népessége (a 2014-ben bekebelezett Krím-félsziget nélkül) 143 millió. Ráadásul gyorsan fogy, miközben Indonézia és Brazília esetében a lélekszám még mindig nő.

    Ebben az összehasonlításban tehát Oroszország nagyon lemaradt és helyzete egyre rosszabb. Másodrendű középhatalommá süllyedt.

    A gazdaság mérete elsősorban a bruttó hazai termékben mérhető. Itt világosan kiemelkedik a kínai óriás immár 11 ezer milliárd dollárt meghaladó méretével. Kínáé a világ második legnagyobb gazdasága. India, amelyik az utóbbi időszakban igen gyors gazdasági növekedést mutatott fel, több, mint kétezer-kétszáz milliárd dollár bruttó hazai termék birtokosa. Brazília, noha gazdasága jelen pillanatban lassan nő, több, mint ezerhétszáz milliárdos bruttó hazai termékkel rendelkezik. Indiához és Brazíliához képest Oroszország jelentősen lemaradt: két év recesszió után az orosz bruttó hazai termék mindössze ezerkétszáz milliárd dollár (ebben természetesen szerepet játszik az orosz rubel jelentős leértékelődése is). Az 120 millió lakosú Mexikó ettől alig marad el. Bruttó hazai terméke meghaladja az ezer milliárd dollárt (annak ellenére, hogy Trump elnök fenyegetései nyomán az utóbbi időben a mexikói peso árfolyama is jelentősen csökkent).

    Az összehasonlításból néhány dolog világosan kitűnik. Oroszország gazdasági erejét tekintve már semmiképpen sincs egy súlycsoportban a nála csaknem tízszer nagyobb Kínával. Az indiai elefánt hatalmas népessége és a legutóbbi időszakban tapasztalt rendkívül gyors gazdasági növekedése nyomán sebesen hátrahagyja az orosz medvét. Brazília és Indonézia lakossága – habár az egyre lassabban nő -, nagyságrenddel meghaladja a fogyó népességű Oroszországét. Gazdaságuk ma ugyan nincs kirobbanó formában, de megfelelő gazdaságpolitikával teljesítményük meglódulhat. Ami azonban különösen érdekes, hogy mind népessége lélekszámát, mind gazdasági erejét tekintve hamarosan már Mexikó is megelőzheti Oroszországot.

    Még egyszer: Oroszország másodrendű középhatalommá süllyedt. Mire alapul akkor a nagyorosz nemzeti büszkeség, miből táplálkozik a nagyhatalmi remény, mit tükröz az éhenkórász csatlósok sugárzó arca, miért munkál az ellenfelekben riadt félelem?

 

A medve színe és ereje

 

    A népességét lassan elvesztő, társadalmilag kilyukadt és kiüresedő, gazdaságilag leszakadó, technikailag alig fejlődő Oroszország egyetlen komoly kártyát tart a kezében: ez pedig katonai hatalma. Abból is kiemelkedik egy tényező: az atomrakéták tömkelege.

    A világ közvéleményének jelentős része abból ítél, amit lát: amerikai habozást az afganisztáni (indokolt) és az iraki (indokolatlan) háborúk után. Ezzel szemben Putyin hadserege megszállta Transznyisztriát, Abháziát, Dél-Osszétiát, a Krím-félszigetet, végül Donyeck és Luhanszk ukrán megyéket. Obama elnök nem volt képes arra, hogy az általa vörös vonalként jelzett vegyi fegyverek bevetése után repülési tilalmat hirdessen Szíria légterében. Ezzel szemben Putyin légiereje erőteljesen megmozdult Asszad szíriai elnök védelmére, szétbombázta Aleppót és válogatás nélkül pusztította nem annyira az ISIS terroristáit, mint amennyire a polgári lakosságot, lakásokat, kórházakat, iskolákat.

    Látszik tehát, hol van az erő. Úgy látszik, hogy az oroszoknál.

    Az orosz erőszak erőnek tűnik, amikor a nyugat nem képes egységesen fellépni. Pedig a valódi katonai erő kétségkívül a szélesebb értelemben vett nyugat, ezen belül is elsősorban a NATO kezében van.

    A stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (International Peace Research Institute) 2015-re vonatkozó rangsora szerint az amerikai hadikiadások megközelítik a 600 milliárd dollárt, míg a megfelelő orosz összeg ennek alig több, mint tizede: 66 milliárd dollár. Az USA hadicélú költekezése nagyobb, mint az utána következő 10 országé együttesen. Az 50 milliót meghaladó népességű nyugat-európai középhatalmak ugyan egyenként némileg kevesebbet költenek hadikiadásokra, mint Oroszország (Egyesült Királyság: 55, Franciaország: 50, Németország: 40, Olaszország: 24 milliárd dollár), de összesített katonai kiadásuk így is csaknem háromszorosa Oroszországénak. Mitől félünk akkor?

    Az atomháborútól.

    Atomtöltetek területén Oroszország a legnagyobb katonai hatalom. Megelőzi még az Egyesült Államokat is. Nézzük a számokat.

    A nemzetközi szakirodalom megkülönböztet aktív, vagyis azonnal bevethető és passzív, tehát tartaléknak tekinthető és csak megfelelő előkészítés után alkalmazható nukleáris robbanófejeket (warhead). Oroszországnak van rendre 1790/7300, az Egyesült Államoknak 1750/6970, Kínának 260/260, Nagy-Britanniának 150/215, Franciaországnak 290/300 rakétára szerelhető, vagy bombaként ledobható robbanófeje. (Van atomfegyvere Indiának, Pakisztánnak, Észak-Koreának és minden bizonnyal Izraelnek is, de ezek regionális jelentőségűek; globális értelemben egyelőre elhanyagolhatók.)

    A számokból egyértelműen megállapítható, hogy az atomfegyverek tekintetében Oroszország készlete kiegyenlíti a NATO fegyvertárát. Senkinek nincs oka tehát túlzott önbizalomra. A nyugati civilizáció – Kína nélkül is – kellően komolyan vehető fenyegetéssel néz szembe.

 

EU, mint nullitás

 

    2004-ben a Novgorod mellett fekvő Valdaj tó partján először gyűltek össze az orosz külpolitika mértékadó formálói és a világ minden tájékáról meghívott tudósok, politikai elemzők, hogy áttekintsék a világra leselkedő gazdasági, társadalmi, politikai, katonai veszélyeket. Ezt a konferenciát, amely azóta átköltözött Szocsiba, Valdaj Klubnak nevezik. A rangos összejöveteleket általában októberben tartják. Tavaly októberben is volt ilyen klubtalálkozó, ahol az orosz kormány egyik magas rangú vezetője a következőképpen elmélkedett.

    „A világban három hegemón uralkodik: Az Egyesült Államok, Kína és Oroszország. Az Európai Unió nem számít. Az Európai Unió nullitás.”

    Nem kevés nagyravágyás, kívánságot tükröző gondolkodás (wishful thinking) munkál ezekben a nagyképű szavakban. Az még csak hagyján, hogy a soványodó medve igyekszik a fehér fejű amerikai sas és a kövér kínai sárkány mellé odafurakodni. De hogy az EU jelentéktelen lenne? Noha a kijelentés kifejez némi kárörvendő fennhéjázást, felmerül a kérdés, hogyan meri bárki józanul ilyen dölyfös, és ami még rosszabb, a valóságtól meglehetősen elrugaszkodott kijelentésre ragadtatni magát?

    Az ezeréves orosz kultúrtörténet három hatalmas erővel történő birkózást tükröz. Az orosz kultúrában mindig előkelő helyen szerepel a természet, a keresztény hagyomány és a nyugati kapcsolatok. (lásd a legjobb összefoglalást, James H. Billington: Az ikon és a fejsze. The Icon and the Axe. New York, Alfred A. Knopf, 1966).  Számunkra ebből most kiemelendő a nyugati hatás. Az orosz történelem és kultúra egyik vezérfonala kétségkívül a nyugati civilizáció megértéséről, átöleléséről, vagy elutasításáról, legyőzéséről szól. Oroszország soha sem tudott ebben a kérdésben végérvényesen dönteni.

    Oroszország egyszerre érti, és nem érti Európát. Tudja, hogy az EU nem önálló állam, nincs erős kormánya, parlamentje, hadserege. Intézményei nem a gyors döntések, hanem a közmegegyezés, a tagállamok közötti legnagyobb egyetértés lassú építésének színterei. Éppen eme látszólagos – és külkapcsolati kérdésekben néha nagyon is valóságos – hatékonytalansága miatt az orosz hatalmi elit lenézi, sőt megveti az Európai Uniót. Ez a magatartás azonban éppen azt tükrözi, hogy az orosz uralkodó osztály sokféle nép és nemzet együttélését és együttműködését egyáltalán nem tudja elképzelni az egyenjogúság és a demokrácia, a szabadság és a szolidaritás keretei között. Az orosz kormány kizárólag az uralom és az alávetettség hierarchikus viszonyait érti. Oroszország természetes létformája a birodalom, míg a nyugati civilizáció számára most már hetven éve a demokrácia.

    Putyin úgy véli, hogy az EU agyaglábakon álló óriás. Stratégiája az, hogy belülről minden eszközzel gyengítse, bomlassza az EU egységét, bénítsa cselekvőképességét, szétverje intézményeinek kohézióját. Ennek eszközéül vidáman kihasználja azt, hogy az EU tagországainak túlnyomó többsége valódi demokrácia, ami megtűri populista pártok létezését és fellépését is. Putyin pénzeli csaknem az összes nacionalista és populista pártot az Európai Unióban, így az Osztrák Szabadságpártot (ÖFP), a francia Nemzeti Frontot (FN), a görög kormánypártot (Syriza), az olasz Öt Csillag Mozgalmat (M5S) és az Északi Ligát (Lega Nord) is.

    Nehogy véletlenül elfelejtsük: Putyin erőteljesen támogatja a Fideszt és mellette a Jobbikot is. Cserébe ezek élesen támadják az Európai Uniót, bénítják annak cselekvőképességét, bomlasztják intézményeit.

    Putyin nem pénzeli a lengyel Jog és Igazság (Prawo i Sprawiedliwosc) pártot. (Nem minden populista-nacionalista párt hajlandó júdáspénzt elfogadni.) A kisméretű lengyel fasiszta tömörüléseket viszont igen.

    Franciaországban tavasszal elnökválasztás, nyár elején parlamenti választás lesz. Van esély rá, hogy az FN kormányzati hatalomra jut.

    Olaszországban idén választás lehet. Annak is van esélye, hogy az M5S – netán épp az Északi Ligával karöltve - kormányra jut.

    Az FN és az M5S programjában meghirdette az EU-ból való kilépést. Trump amerikai elnök nemcsak annak örül, hogy Nagy-Britannia kilép, hanem arra biztat másokat is, hogy kövessék Nagy-Britannia példáját. Ez alapvető fordulat az amerikai külpolitikában, amelyik az elmúlt hetven évben (hidegháború kezdete), illetve hatvan évben (Római Szerződés) folyamatosan és erőteljesen kiállt Európa egysége mellett.

    Putyin tevékenysége egzisztenciális fenyegetés nemcsak Ukrajna és a balti országok számára, hanem egész Európa számára. Oroszország az Európai Unió szempontjából első számú nemzetbiztonsági kockázat. Ha az EU szétesik, vagy végzetesen meggyengül, összezsugorodik, akkor a hetven éves európai béke és jólét legfőbb biztosítéka pusztul el. Emlékezzünk Antall József látnoki szavaira. Még nem késő.

 

Mi a teendő?

 

    Egy teljességgel kiszámíthatatlan, belsőleg ellenőrizetlen, külsőleg ellenőrizhetetlen, a szuperhatalmi múlt délibábos ábrándjait kergető, nagyhatalmi szerepét görcsösen és minden áron helyreállítani kívánó, a nacionalizmussal saját népét eredményesen és tartósan megfertőző zárt oligarchia korrupt önkényuralma tartja sakkban az egész világot. Oroszország népessége fogy tömeges kivándorlás, népbetegségek (alkoholizmus, AIDS, tüdőbaj, öngyilkosság, stb.) magas halálozási ráta, alacsony születésszám, csökkenő várható élettartam következtében. Gazdasága hanyatlik, társadalma széttörik. Dosztojevszkij sír.

    John McCain, nagy tekintélyű amerikai republikánus szenátor úgy fogalmazott, hogy Putyin gyilkos és bandita (murderer and thug).

    Christiane Amanpour, a CNN amerikai televízió világhírű munkatársa január végén kijelentette: az ISIS hatalmas veszély, de Oroszország egzisztenciális fenyegetés az egész világra. Különösen, ha Amerika új elnöke sem érti, hogy miről van szó és ezért képtelen megfelelő stratégia kidolgozására és alkalmazására az orosz egzisztenciális fenyegetéssel szemben. Donald Trump az Oroszország ellen bevezetett szankciók enyhítéséről, vagy egyenesen feloldásáról beszél. Pedig minden józanul gondolkodó és nemzete alapvető érdekeit felismerni képes ember tudja, hogy a hazugságot és a megtévesztést kormánypolitika rangjára emelt, nyughatatlan orosz középhatalommal szemben csupán egyetlen stratégia alkalmazható: a feltartóztatás, visszaszorítás, féken tartás (containment), konkrét katonai fenyegetés esetén pedig az elrettentés (deterrence). Pontosan úgy, ahogy George Kennan a moszkvai amerikai nagykövetség munkatársa megírta híres hosszú táviratában, amit 1946-ban közvetlenül a Pentagonnak küldött. (A következő évben ez a szöveg nyilvánosságra került a Foreign Affairs című külpolitikai folyóiratban.)

    Szó sem lehet a Krím-félsziget bekebelezése és a két kelet-ukrajnai megye megszállása után bevezetett nyugati szankciók eltörléséről. Nem lehet és nem szabad megjutalmazni Oroszországot azért, hogy erőszakkal megváltoztatta Ukrajna határait és nem akarja végrehajtani a második minszki tűzszüneti szerződésben vállalt kötelezettségeit. (Puytin budapesti látogatása idején felújultak a harcok a donyecki és a luhanszki megyékben.) Ha valami indokolt, akkor éppen a szigorítás. Egyebek között annak nyomán, hogy az orosz titkosszolgálat Putyin közvetlen felhatalmazása, utasítása alapján beavatkozott az amerikai választási folyamatokba és igyekezett hitelteleníteni a demokrácia és a jogállam intézményeit az amerikai választók előtt. Ugyanez a veszély fenyeget a szeptemberi németországi választások esetén is.

    Újféle, a réginél semmivel sem kevésbé erőteljes fenyegetéssel állunk szemben a huszonegyedik század első negyedében. A veszély nem csak Kína részéről áll fenn, ahogy alig több, mint egy évvel ezelőtt megírtam 2015-ben karácsonyi ÉS-cikkemben (Kína, a huszonegyedik század legnagyobb kihívása. ÉS, 2015/51-52.december 18.) 

    A kopott, de még mindig nagyon veszélyes medve árnyékában hűsöl a kicsiny, szegény és leszakadó Magyarország, amelyet foglyul ejtett egy Putyint és rendszerét példaképnek tekintő, ordítóan műveletlen, kisstílű, vacak (a szerzői jog Ungváry Rudolfé) bornírt és kivételesen korrupt helyi oligarchia.

    Kivételesen mélyre süllyedt Magyarország. Kormánya vigyorogva harcol a szabadságelvű és nyitott nyugati civilizáció, az Európai Unió ellen, egyúttal tartja a markát. És közben jóízűen nyalja a kivénhedett medve talpát.

    A medve elfárad, de medve marad. Mindig.

    Hazánkban sem szabadság, sem szolidaritás.

    Vajon meddig lesz Európában?

 

(Bokros Lajos írása megjelent az Élet és Irodalom február 9-i számában.)

 

 

 

   

   

 

 

 

 

Címkék: szabadság medve elemzés jövőkép szolidaritás Oroszország Bokros Lajos NATO Antall József nemzetbiztonsági kockázat politikai hatalom másodrendű középhatalom katonai hatalom atomrakéták tömege egzisztenciális fenyegetés

3 komment

A valóság messze alulmúlta Matolcsy kócos álmait,

Modern Magyarország Mozgalom 2017.02.15. 10:51

mert a magyar gazdaság növekedése tavaly még a 2 százalékot sem érte el. Ez rosszabb minden közép-európai és balti versenytársunk teljesítményénél. A leszakadás folytatódik.  

Kiderült, hogy a jegybank elemzői komoly szakmai munka helyett durva politikai utasításokat hajtanak végre. A felkészületlen és faragatlan politikai vezetés közvetlenül beleavatkozik a pénzügyi kormányzati közigazgatás szakmai munkájába. 

gdp_bbj_hu.jpg

A kép forrása: bbj.hu

Utoljára az ötvenes években volt ilyen, a voluntarista, akaratlagos gazdaságpolitika idején. Ilyen az, amikor a hazugság a gazdaságpolitika rangjára emelkedik. "Magyarország erősödik."

A valóság ennek éppen az ellenkezője: Magyarország gyengül és leszakad. 

A politika első számú parancsa az igazmondás. 

Érdemes elolvasni hosszú cikkemet: Medgyessy visszatér.

http://modernmagyarorszag.blog.hu/2017/01/05/medgyessy_visszater

Bokros Lajos

elnök

Modern Magyarország Mozgalom

Címkék: hazugság valóság álmok növekedés hanyatlás leszakadás magyar gazdaság GDP Matolcsy Bokros Lajos MoMa Modern Magyarország Mozgalom gazdaság gazdaságpolitika politikai utasítás akaratlagos gazdaságpolitika

Szólj hozzá!

Hazugság felsőfokon - Orbán Viktor "alternatív tényei"

Modern Magyarország Mozgalom 2017.02.10. 16:56

1.) Az Európai Unió gazdasági eszközöket központosít.

Valóság: Brüsszel a pénzt szétosztja, nem elveszi.

2.) Brüsszel központosítani akarja a munkahelyteremtő támogatásokat.

Valóság: Brüsszel még azt sem tudja ellenőrizni, amit nekünk ad.

evertekelo_futtykoncert.jpg

A kép forrása: 24.hu

3.) Magyarország erősödik.

Valóság:

a.) drámaian romlik a nemzetközi versenyképessége
(Világgazdasági Fórum jelentése)

b.) mindent elönt a korrupció (Transparency International jelentése)

c.) silány az oktatási rendszer (PISA jelentése)

d.) tönkrement az egészségügy (Európai Egészségfogyasztói Index jelentése)

4.) Az EU gyengíteni akarja a nemzeti szuverenitást

Valóság: Magyarország még soha nem volt ennyire szuverén és független.

5.) Soros szállítja a migránsok százezreit Európába.

Valóság: nem igaz; háború elől menekülő, életüket mentő, segítségre és támogatásra szoruló menekültekről van szó.

A kormányfő belecsavarodott abba az általa elképzelt világba, ahol szerinte mindenki támadja Magyarországot, de ő, mint nemzeti hős, áll a vár fokán és megvédi azt.

A valóság ezzel szemben az, hogy nem támad minket senki, rengeteg támogatást kapunk az Európai Uniótól, hazánkat nem fenyegeti semmilyen veszély.

A kormányfő elvesztette valóságérzékét és legfeljebb őt fenyegeti az a veszély, hogy a vár fokáról beleszédül a mélységbe.

Bokros Lajos
elnök
Modern Magyarország Mozgalom

http://csatlakozom.moma.hu

Címkék: politika közélet tények populizmus valóság évértékelő képzelet Orbán Viktor EU Európai Unió Bokros Lajos MoMa Transparency International Várkert Bazár Világgazdasági Fórum Modern Magyarország Mozgalom PISA jelentés

1 komment

Gratulálunk, Románia,

Modern Magyarország Mozgalom 2017.02.06. 09:27

hogy mindössze egy hetes, de hatalmas tömegeket megmozgató tüntetés-sorozattal sikerült visszaverni az új kormány sunyi támadását a demokrácia ellen. A bukaresti Egyetem téren és más városokban 18 év után ismét megmutatta a nép - románok, magyarok, cigányok és németek -, hogy érti és védi az ország nehezen kiküzdött demokratikus vívmányait, nem hajlandó azokból engedni korrupt politikusok törvénytorzítása nyomán. 

tuntetes_2.jpg

A kép forrása: erdely.ma

Önmagában hallatlan eredmény, hogy Romániában van demokrácia, jól-rosszul, de működnek a jogállami intézmények, van sajtó- és vallásszabadság. Románia mindezek terén jóval megelőzi az önkényuralomba és cinikus apátiába süllyedt Magyarországot. (Hamarosan gazdaságilag is.) Évtizede működik az immár világhírűvé vált Korrupció-ellenes Igazgatóság egy törékeny, de kiváló nő, az életét is sokszorosan kockára tevő Laura Codruta elszánt és hatékony vezetésével. 

Most, hogy néhány politikus csalárd módon alá akarta ásni a romániai demokráciát, azonnal megmozdult a nép. 

Hazánkban 7 éve dühöng a rémségesen hazug és korrupt önkényuralom. Hol van a nép? Meddig tűrjük ezt a gyalázatot?

Vigyázó szemeteket Bukarestre vessétek és tanuljatok Romániától!

Bokros Lajos

elnök

Modern Magyarország Mozgalom

Címkék: politika közélet tüntetés társadalom demokrácia korrupció reakció demonstráció jogállam szabadságjogok önkényuralom Románia Bokros Lajos MoMa Bukarest Modern Magyarország Mozgalm

1 komment

Athén, vagy London?

Modern Magyarország Mozgalom 2017.01.22. 16:38

Az elmúlt napokban többen is felvetették, vajon nem lehet-e mégis Budapesten olimpiát rendezni, hiszen van rá jó példa: London, 2012. 

Válaszom több rétegű, de mindegyik eleme fontos.

gorog_brit_zaszlo.jpg

A kép forrása: stephanosioannou.net

Nagy-Britannia bruttó hazai terméke 2800 milliárd dollár, hazánké 117 milliárd dollár. A különbség 24-szeres. Ez önmagában jelzi, hogy egy elvileg fix költségű nyári olimpia esetében a fogadó ország mérete és gazdasági ereje elsőrendű meghatározó tényező.

Ha a két ország fejlettségi szintjét hasonlítjuk össze, akkor is döbbenetes számsort kapunk: Nagy-Britanniában a nemzeti valuta eltérő vásárlóerejét is figyelembe vevő egy főre jutó nemzeti jövedelem 44 ezer dollár, nálunk 12 ezer. A különbség legalább 3 és félszeres. 

London lakossága 12 millió. Nemcsak több, mint Budapesté, hanem több, mint hazánké. London város jövedelemtermelő képessége hatszor akkora, mint egész Magyarországé! 

Végül, de nem utolsósorban fontos, hogy a olimpia akkor marad a tervezett költségkereten belül és akkor járul hozzá valamelyest egy ország, vagy város gazdasági fejlődéséhez, ha a (i) tervezés szakszerű, (ii) a megvalósítás folyamata minden elemében hatékony és áttekinthető és (iii) az ország erőteljes demokratikus berendezkedése és hagyományai következtében lényegében kizárt a korrupció. Ahol ezek a feltételek nem teljesültek, például Görögországban, ott az olimpia végső költsége az eredeti terv háromszorosára rúgott. Rossz volt a tervezés, gyenge a kivitelezés és a korrupt vállalkozók rengeteget loptak. 

Görögország négy éven belül csődbe jutott, amiből azóta sem tudott kikecmeregni.

Tessék eldönteni, vajon hazánk inkább Angliára, vagy inkább Görögországra hasonlít.

 

Bokros Lajos

elnök

Modern Magyarország Mozgalom

Címkék: politika közélet hatékonyság korrupció olimpia államcsőd költségkeret London görög államcsőd Bokros Lajos Athén MoMa Modern Magyarország Mozgalom Budapest 2024 gazdasági erő intézmények hasznosítása

2 komment

Milyen civil szervezeteket kell eltakarítani?

Modern Magyarország Mozgalom 2017.01.11. 20:06

A Fidesz Alaptörvénye szerint „Mindenkinek joga van szervezeteket létrehozni, és joga van szervezetekhez csatlakozni.” (VIII. cikk (2) bek.).

civilek.jpg

A kép forrása: pecsma.hu

Már a Fidesz kétharmados többségű parlamentje fogadta el 2011-ben a civil szervezetekről szóló törvényt (2011. évi CLXXV. törvény). Ennek preambuluma szerint a törvényt az Országgyűlés – “elismerve, hogy az emberek önkéntes összefogása nélkülözhetetlen Magyarország fejlődéséhez, a civil szervezetek a társadalom alapvető egységei, amelyek folyamatosan hozzájárulnak közös értékeink mindennapi megvalósulásához” – “az egyesülési szabadság érvényesülése, társadalmilag hasznos és közösségteremtő tevékenységük elismerése, közérdekű, illetve közhasznú tevékenységük támogatása érdekében” alkotta meg.

Végezetül a hatályos magyar jogrendszer részét képező Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerint: “Nézetei miatt senki sem zaklatható.” “Mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra; ez a jog magában foglalja mindenfajta adat és gondolat határokra való tekintet nélküli - szóban, írásban, nyomtatásban, művészi formában vagy bármilyen más tetszése szerinti módon történő - keresésének, megismerésének és terjesztésének a szabadságát is.” (19. cikk 1-2. pont) “Mindenkinek joga van a másokkal való szabad társulásra, …” (22. cikk. 1. pont)

Vagyis a rezsibiztos, illetőleg a Kormány (hiszen ma a kormányszóvivő megerősítette, hogy a Fidesz alelnöke a hivatalos kormányzati álláspontot képviselve mondta az egyébként vállalhatatlan mondatokat) magasról tesz az említett jogi rendelkezésekre, beleértve a tehénlepényszilárdságú Alaptörvényét is.

Miután a pártok is a civil szervezetek egy sajátos fajtái, ezért a rezsibiztos kijelentéséből kiindulva teszem fel a kérdést: mely civil szervezeteket is kellene eltakarítani?

Meggyőződésem, hogy azokat, amelyek a törvényeket és a nemzetközi egyezményeket semmibe véve, az 50-es éveket idézve, hatalmi tébolyukban tobzódva mennek neki a civil társadalom szerveződéseinek, csak azért, mert más véleményt képviselnek és kritizálni merészelnek.

Kajdi József

elnökségi tag, MoMa

 

 

Címkék: politika jog közélet kormány demokrácia jogállam pártok civilek civil szervezetek törvények Alaptörvény MoMa Modern Magyarország Mozgalom rezsibiztos Kajdi József

Szólj hozzá!

Madarat tolláról, embert barátjáról

Modern Magyarország Mozgalom 2017.01.09. 09:40

Immár hivatalos: az orosz titkosszolgálat Putyin közvetlen utasítására beleavatkozott az amerikai elnökválasztásba. Egy nem demokratikus ország legfelsőbb hatóságai igyekeztek a maguk hasznára befolyásolni a világ legnagyobb demokráciája belső politikai életének fejlődését.

Nem tudjuk még, hova vezetnek ezek a fejlemények, de néhány dolog kristálytiszta - az amerikai szenátus republikánus vezetői előtt is, akik elvileg egy húron pendülnek a megválasztott elnökkel.

 

trump_putyin.jpg

A kép forrása: euronews.com

1. Oroszország ma nemzetbiztonsági kockázat az USA számára.

2. Putyin és bandája a világ vezető hatalma választási folyamatának integritását kívánta aláásni.

3. Oroszország megismételheti beavatkozását bármikor, bármelyik másik hatalom ellen.

4. Európa sincs biztonságban, hiszen Putyin pénzeli az összes nyugati és keleti populista pártot.

5. Oroszország az európai határok erőszakos és egyoldalú megváltoztatására törekszik.

6. A Krím-félsziget megszállása és bekebelezése figyelmeztető jel minden békeszerető erőnek.

7. A nyugati civilizáció és benne a magyar akkor marad fenn, ha kemény választ ad a kihívásra.

 

Ez azt jelenti, hogy az Oroszország elleni szankciókat erősíteni, bővíteni, szigorítani kell. 

Orbán ennek éppen az ellenkezőjét akarja. Putyin zsoldjában bomlasztja az EU egységét.

Mindenki döntse el, kinek van igaza.

Mindenki döntse el, mi hazánk érdeke.

 

Bokros Lajos

elnök

Modern Magyarország Mozgalom

Címkék: biztonság döntés demokrácia béke külpolitika amerikai elnökválasztás nyugati civilizáció Európai Unió Oroszország szankciók Bokros Lajos MoMa Putyin Modern Magyarország Mozgalom Trump populista pártok Donald J. Trump határok megválasztása

1 komment

Medgyessy visszatér

Modern Magyarország Mozgalom 2017.01.05. 14:20

      2002-ben a hazai választási kampány idején Zágrábban dolgoztam, mint a horvát kormány államtitkára. Zágráb nagyon közel van hozzánk, így sok hétvégét itthon töltöttem. Nemcsak a korabeli híradásokból, hanem az M7-es autópálya mellett felállított reklámtáblák tartalmából is volt módom tájékozódni a magyarországi pártok ígéretzuhatagáról.

    Mint ismeretes, 1998 és 2002 között Magyarországon a Fidesz volt hatalmon, noha nem kétharmados parlamenti többséggel és akkor még valódi koalíciós kormány élén. Ez megakadályozta Orbán Viktort abban, hogy végrehajtson valamiféle populista-nacionalista politikai fordulatot, de nem gátolta meg abban, hogy letérjen az exportvezérelt növekedést középpontba helyező, beruházások által fűtött, egyúttal a külső és belső pénzügyi egyensúlyt gondosan megőrző, sikeres és bevált gazdaságpolitikáról, amit az 1995-ös stabilizáció alapozott meg.

    Noha a „jóléti rendszerváltás” választási jelszavát 2002 tavaszán az akkor még ellenzékben lévő baloldali pártok találták ki, de az ezzel járó esztelen túlköltekezést tartalmazó gazdaságpolitikai fordulatot először Járai két éves költségvetése mutatta fel. A fideszes előzményekről és a 2002-es választásokon hatalomra jutott szocialista-szabaddemokrata kormány fiskális tombolásáról két évvel ezelőtt részletesen írtam e lap hasábjain (Vö: Hanyatlás, ÉS, 2015/1-2. jan. 9.). Ezeket nem szükséges megismételni. Ma már mindenki tudja, hogy a költségvetési fegyelmet büszkén feladó Medgyessy-kormány, 2004-től pedig Gyurcsány Ferenc kormánya legalább két évig változatlan gazdaságpolitikával 2008-ra újfent az államcsőd közelébe sodorta a magyar gazdaságot. Kevésbé ismert, hogy a kirívóan felelőtlen baloldali kormányzati magatartás a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességét szétrombolta, a sikeres és tartós nyugati felzárkózás esélyét emberöltőre tönkretette.

 

versenykepesseg_uzletiblog.png

A kép forrása: uzleti-innovacio.blog.hu

    2002 tavaszán még a választási kampány, a mértéktelen ígéretlicit idején több cikkben és nyilatkozatban hívtam fel a hazai közvélemény figyelmét a jóléti rendszerváltásnak elkeresztelt ellenzéki program veszélyeire. A nyilvánosság erejével igyekeztem megüzenni a baloldali ellenzéknek, hogy választási elképzelései rendkívül felelőtlenek és megvalósításuk esetén hosszú távon nagyon súlyos károkat okoznak majd a magyar gazdaságnak és a társadalomnak.

    Felhívásomra nyilvános válasz, nézeteimet elutasító, vagy vitató ellenzéki állásfoglalás nem érkezett. A baloldali pártok azt a taktikát választották, hogy mondanivalómat igyekeztek elhallgatni, figyelmen kívül hagyni. Viszont Medgyessy Péter közvetlen, belső munkatársai útján szükségesnek találta nagyon bizalmasan és titkosan megüzenni, hogy hagyjam abba a kritikai megszólalásokat, mert azzal úgymond „rontom az ő választási esélyeit”. Pénzügyminiszter utódomnak visszaüzentem, hogy nem hagyhatom abba, mert Magyarországnak az az érdeke, hogy megtudja, milyen felelőtlen és káros az ígéretzuhatag.

    Miért hozom elő mindezt 14 év távlatából? Egyrészt azért, mert a mai önkényuralom semmit sem tanult a múlt hibáiból. Nem értve, félreértve, vagy tudatosan félremagyarázva a hazai gazdaság javuló pénzügyi egyensúlyi helyzetének valódi okait, az Orbán-kormány újabb jóléti rendszerváltást hirdetett meg. Hihetetlen erővel kísért a múlt. Medgyessy Péter ott ólálkodik a kertek alatt.

    Másrészt lényeges, hogy noha hamarosan és látványosan igazam lett, 2002-ben sem a döntéshozók, sem a véleményformálók nem hallgattak rám. Az elhallgatás szinte teljes volt. Ma azonban még rosszabb a helyzet. Nemcsak elhallgatás van, hanem elhallgattatás is. Lényegében megszűnt a magyar sajtó szabadsága, így a higgadt és okos szó már intézményes okokból sem jut el a nagyközönséghez.

    Próbáljuk meg azért. Köszönet az Élet és Irodalomnak.

 

A magyar „gazdasági csoda”

 

    A túlcsorduló lelkesedés mámorától megrészegült Fidesz-kormány napjaink konferenciáin páratlan gazdasági teljesítményről számol be. Már nem elég a „Magyarország jobban teljesít” hangzatos jelszava. „Európa hanyatlik, Magyarország erősödik és elhúz Európa mellett” – harsogják miniszterek, államtitkárok, magas rangú hivatalnokok, bértollnokok, felkészületlen értelmiségiek és éhes társutasok. 

    Felszínesen nézve a dolgokat, úgy tűnik fel, mintha a kormánynak bizonyos mértékig igaza lenne. Úgy látszik, hogy az öt legfontosabb nemzetgazdasági mutató pozitív képet rajzol a gazdaság helyzetéről.

    A magyar gazdaság növekedik. Igaz, nem gyorsan; jóval lassabban, mint például Lengyelország, de mégis. Igaz, egyre lassabban, de mégis. A bruttó hazai termék 2014-ben 3,7 százalékkal, tavaly 2,9 százalékkal bővült; idén a gazdaság bővülése várhatóan 2,3 százalék lesz.

    Az infláció tavalyelőtt és tavaly éves szinten negatív volt. A fogyasztói árak átlagos emelkedése idén sem fogja meghaladni a fél százalékot – a korábban oly fenyegető infláció megszűnt létezni.

    A munkanélküliség jelentősen csökkent. 2014-ben 7,8 százalék volt, tavaly már csak 6,8 százalék, idén pedig várhatóan 6,6 százalékra csökken. Ez lassan már szinte teljes foglalkoztatottság.

    Az államháztartás hiánya tartósan a bűvös és elvárt 3 százalék alatt van. 2014-ben 2,5 százalék, 2015-ben 1,9 százalék volt, idén 2 százalék várható. Bőven megfelelünk a maastrichti követelményeknek.

    A folyó fizetési mérleg 6 éve többletet mutat. 2014-ben a többlet a bruttó hazai termék 2 százaléka, tavaly 4,4 százaléka volt, idén pedig várhatóan eléri az 5 százalékot. Ezt a fantasztikus teljesítményt a kivitel szárnyalása, a külkereskedelmi mérleg tartós többlete alapozza meg.

    Az államháztartás kismértékű, könnyen kezelhető hiánya és a folyó fizetési mérleg jelentős többlete azt jelenti, hogy a magyar gazdaság külső és belső pénzügyi egyensúlya javul. Nincs többé ikerhiány.

    Egyáltalán nincs igaza azoknak, akik a magyar gazdaság pénzügyi csődjére számítanak. Megalapozott volt a nemzetközi hitelminősítő intézetek döntése, amikor a magyar állam adósságát finanszírozó kötvényeket újfent a befektetésre ajánlott kategóriákba sorolták.

    Van-e tehát magyar gazdasági csoda? Sajnos nincs. De nem azért, mintha lehetetlen lenne, hanem azért, mert a mai kormány egyrészt nem érti a délibáb-siker valódi okait és foglya egy torz ideológiának, ami megakadályozza abban, hogy igazán sikeres gazdaságot építsen.

 

Kegyelmi állapot

 

    Van legalább 4 tényező, ami történelmi távlatban kivételes esélyt adott Magyarországnak részben a növekedésre, részben a külső-belső pénzügyi egyensúly megőrzésére, illetve helyreállítására. Ezek külső tényezők, ami azt jelenti, hogy jelenlétük nem a hazai kormány sikere. Szerencsés külső körülmények együttállása nagymértékben bővítette a Fidesz-kormány gazdasági mozgásterét. A kivételes lehetőséggel a kormány – ahelyett, hogy élt volna - jórészt visszaélt.

    Elsőnek említem a magyarországi munkaerő tömeges kivándorlását. Hivatalos statisztikák nem lévén, kizárólag becslésekre hagyatkozunk. Egyes vélemények szerint körülbelül 360 ezer honfitársunk tartózkodik az Európai Unió nyugati országaiban, többségük munkavállalóként, a többiek családtagként. Ők nem jelennek meg itthon a munkát keresők között, ami mesterségesen és látványosan csökkenti a munkanélküliek tartalékseregét. Az alacsony hazai munkanélküliség tehát jelentős részben a magyarországi munkaerő kivándorlásának köszönhető. A növekedés szempontjából ez abszolút hátrány, mert a kivándoroltak elsősorban nem a magyar gazdaság gyarapodásához járulnak hozzá.

    Másodiknak említem az EU támogatásait. Ez hallatlanul nagy összeg. Évente a bruttó hazai termék négy-öt, kivételesen hat százalékának megfelelő nettó – tehát a magyar költségvetési befizetések levonása után számított - támogatás érkezik a kormány által előszeretettel szidott és hanyatlónak minősített Nyugat adófizetőinek befizetéseiből. Ez minimum évi ezer milliárd, néha csaknem kétezer milliárd forint. Ahhoz képest, hogy ezt az irdatlan összeget hatékonyan beruházva mekkora gazdasági növekedést lehetne előállítani, a valódi növekedés apróka. Ráadásul bizonyos, hogy a nyugati segély nélkül hazánkban egyáltalán nem lenne gazdasági növekedés. Tavaly például az export mellett az EU pénzéből finanszírozott állami beruházások képezték a növekedés kizárólagos forrását. Mivel a magántőke beruházások nem érik el az elkopott tőke pótlásának megfelelő mértéket, így tudható, hogy a hazai piacgazdaság belső növekedési képessége jelenleg nulla. Ezt a szomorú valóságot leplezi el az uniós forrásokból megvalósuló hosszú távon fenntarthatatlan, délibábos növekedés.

    A nyugati segély nem marad meg örökké, legalábbis nem ezen a rendkívül nagyvonalú szinten. 2020 után az EU nettó támogatásai nagyságrendekkel csökkennek. A Fidesz-kormány kivételes történelmi alkalmat, nem megismétlődő kegyelmi állapotot szalaszt el, játszik el. Az EU-források ésszerű és hatékony felhasználásával megalapozhatná hazánk tartós és látványos felzárkózását a nyugat-európai országok termelékenységi, jövedelmi és életminőségi szintjéhez. Ehelyett az uniós támogatások jelentős részét elherdálja, elpazarolja, más részét eltünteti, ellopja. Ennek következtében lemaradunk, leszakadunk még a visegrádi és a balti országoktól is, miközben megrészegült állapotában a Fidesz gazdasági csodát merészel álmodni és hirdetni!

    Rámutatok arra is, hogy a nyugati adófizetők pénzének elsajátítása nélkül a hazai államháztartás hiánya bőven 6 százalék fölött lenne, ami kétszerese a maastrichti konvergencia követelményekben kitűzött mértéknek. Ha ezt a nagy hiányt mind hitelfelvétellel, kötvények pótlólagos kibocsátásával kellene fedezni, akkor nem csökkenhetne az államadósság. Ha ez utóbbi nem zsugorodna, akkor azt nem lehetne ilyen olcsón megforgatni, újra finanszírozni, folyamatosan fenntartani.   

    Az EU támogatások ma tehát nemcsak a gazdaság növekedésének kizárólagos forrásai, hanem hatalmas megtakarítást eredményeznek a költségvetés számára. Ez sem a Fidesz-kormány gazdaságpolitikájának, hanem mindenekelőtt a „hanyatló” Nyugat adófizetőinek köszönhető.

    Végül jelzem, hogy elsősorban a világgazdasági környezet rendkívül kedvező állapota eredményezte a hazai infláció megszűnését, engedte meg a kamatok látványos csökkentését, illetve járult hozzá a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg többletének kialakulásához. Kivételesen rossz gazdaságpolitikát folytató, hanyatló országoktól (pl. Venezuela) eltekintve, ma minden országban alacsony az infláció és nagyon kicsik a kamatok. A hazai jegybanki kamat ehhez képest még alacsonyabb. Ennek oka az, hogy a kormány kifejezetten a forint árfolyamának alacsonyan tartásában érdekelt, amivel egyébként maga értékeli le folyamatosan a hazai munkaerőt és annak munkáját. Viszont nyilvánvaló, hogy az alacsony hazai infláció elsősorban külső tényezők hatását tükrözi, noha nem tagadható, hogy abban a belső fogyasztási kereslet gyengesége, illetve a magán beruházási kereslet visszaesése is szerepet játszik. A külső tényezők nem a Fidesz-kormány tevékenységének eredményei, a belsők viszont jelentős részben azok. Ezek azonban egyáltalán nem pozitívak. Noha az inflációt tényleg nem fűti, de a belső kereslet lanyhasága gátja a gazdaság növekedésének.

    A külkereskedelmi mérleg javulásában jelentős szerepet játszik az olajár csökkenése, ami úgyszintén külső tényező. Hazánk közismerten szegény energiahordozókban, kőolajat, földgázt, elektromos áramot is importál. Az elmúlt két és fél évben a szénhidrogén alapú elsődleges energiahordozók ára felére csökkent a világpiacon, ami legalább évi egy milliárd dollárral javította külkereskedelmi és fizetési mérlegünket. Nem biztos, hogy az olaj ára a jövőben is alacsony lesz. Érdemes lett volna ezt az időleges kegyelmi állapotot energiát kiváltó, megtakarító, az energiafelhasználás hatékonyságát növelő beruházásokra fordítani. Hamis és félrevezető rezsicsökkentés helyett fel kellene készülnünk a jövőre, a szénhidrogén alapú energiahordozók utáni korszakra.

 

Keynes bekukkant az ablakon

 

    A félreértett délibábos diadal részegítő mámorában nemcsak az „unortodox” áltudományos gazdaságpolitika üli torát, hanem eldőlt a borjú is: a Fidesz meghirdette a magyarországi bérek felzárkóztatását.

    Mint minden hamis próféciának, ennek is van némi valóságmagja: a hazai bérek alacsony mivolta valóban hozzájárul ahhoz, hogy a belső kereslet lanyha; ez utóbbi pedig tényszerűen azt eredményezi, hogy a gazdasági növekedés elégtelen. Nemcsak a nyugati felzárkózáshoz, hanem a keleti leszakadás elkerüléséhez is.

    Tekintélyes közgazdászok önként szállítják a szalonképes ideológiát. Aki a két világháború között világhírűvé vált angol közgazdász, John Maynard Keynes elkötelezett híve, az a mesterséges népgazdasági szintű keresletnövelést ajánlja a válságból való kilábalás, illetve a gazdasági növekedés gyorsításának receptjeként. „A beruházásoknak és a háztartások keresletének a felpörgetésére kell törekednie a gazdaságpolitikának, amibe erőteljes béremelés is beleértendő” – javasolja Surányi György, a jegybank korábbi elnöke a HVG hasábjain. (HVG 2016.november 10.)

    Itt és most tekintsünk el attól, hogy piacgazdaságban a bérek nem a kormány közvetlen politikai utasításai eredményeként növekednek, hanem a vállalkozók és a munkaadók saját önérdekű döntései, illetve a munkaerőpiac, a munkavállalók nyomása révén. Hazánk nem igazi piacgazdaság, hanem felülről vezérelt oligarchikus államkapitalizmus. Itt a piac helyett a kormány választja ki a győzteseket és a veszteseket. Nemcsak a közbeszerzési eljárások alkalmával, hanem a mindennapi piaci tevékenység során is. Ez a gazdaság nem egészen ugyanolyan, mint amit Keynes megálmodott; ez nem elég önálló és rugalmas. A kínálati alkalmazkodásnak elsősorban éppen az erőszakos kormányzati piacromboló adminisztratív beavatkozások képezik a legfőbb korlátját.

    Egyáltalán nem biztos, hogy a politikai varázspálca intésével kikényszerítendő béremelések megvalósulnak, vagy olyan mértékben valósulnak meg, ahogy azt a kormány elvárja. Még fontosabb, hogy a béremelés automatikusan nem feltétlenül eredményezi a gazdasági növekedés gyorsulását.

    Ha a gazdaságban nincsenek kihasználatlan termelő kapacitások, ha a vállalkozók nem érdekeltek a kapacitások bővítésében, beruházások növelésében, ha a béremelések révén megjelenő többlet kereslet elsősorban importból kielégített fogyasztásban csapódik le, akkor ilyen körülmények között a központilag vezényelt béremelés eredménye elsősorban a külső és a belső pénzügyi egyensúly rontása lesz.

    Ugyanúgy, mint Medgyessy 14 évvel ezelőtti kormányzása idején. Hiszen a magyar gazdaság intézményi jellemzői cseppet sem javultak. Ez nem Amerika.

 

A nyitottság átka

 

    Ezzel a meglehetősen sarkos véleménnyel korántsem állok egyedül. Mellár Tamás egyetemi tanár egy hónapja ezt írta e lap hasábjain: „A nagymértékű béremelés támogatói gyakran úgy érvelnek, hogy a multiplikátor-hatáson keresztül jelentős termelésbővülés fog megvalósulni. A megnövekedett bérek várhatóan növelni fogják az aggregált keresletet s a keresletbővülés következtében emelkedni fog a termelés és a jövedelemszint, ami aztán újabb pótlólagos jövedelmet generál. A kezdeti bérnövekedés a tovagyűrűző hatásokon keresztül megtöbbszörözi a jövedelmek növekményét, s ezáltal egy magasabb GDP-növekedési ütem érhető el. Ez a Kahn-Keynes féle multiplikátor hatás azonban csak akkor működik, ha vannak szabad kapacitások, ha van elég szakképzett munkaerő, ha van beruházási kedv, és ha a gazdaság zárt vagy - nyitott gazdaság esetén - magas a versenyképessége.” (Az új csodaszer. ÉS, 2016/47. nov.25.)

    A népgazdasági keresletbővítés hívei rendre figyelmen kívül hagyják azt a két legfontosabb tényezőt, amire Mellár Tamás utolsóként utalt: vajon zárt, vagy nyitott gazdaságról van-e szó, illetve milyen mértékű a szóban forgó gazdaság nemzetközi versenyképessége. Pedig ezek döntő tényezők, így érdemes velük bővebben foglalkozni.

    Egy gazdaság nyitottsága, vagy zártsága sok részelemtől függ. Ezek közül hármat emelek ki: a gazdaság mérete, a külkereskedelmi függés, az áruk és szolgáltatások külföldi cseréjének mértéke és a termelési tényezők (tőke és munkaerő) nemzetközi áramlásának szabadságfoka.

    Hazánk mindhárom szempontból rendkívül nyitott. Gazdaságunk mérete nagyon kicsi. A bruttó hazai termék alig 35 ezer milliárd forint, ami piaci árfolyamon átszámítva alig több, mint 110 milliárd euró. Külkereskedelmi forgalmunk összértéke meghaladja a bruttó hazai termék 170 százalékát (export 90, import 82 százalék). Tagjai vagyunk az Európai Uniónak, ezért nemcsak az áruk és szolgáltatások áramlása teljesen szabad, hanem a tőkéé és a munkaerőé is. Ennél nyitottabb gazdaság (Hong Kong és Szingapúr kivételével) aligha elképzelhető.

    Keynes közismert tételei elsősorban zárt gazdaságban érvényesek. Keynes magyar híveinek ez átok, mert tanítómesterük receptjei a kivételesen nyitott magyar gazdaságban csak nagyon erős korlátokkal, vagy sehogyan sem érvényesülnek.

 

Versenyképességből elégtelen

 

    Még fontosabb azonban a gazdaság nemzetközi versenyképessége. Ebben a tekintetben Magyarország nem egyszerűen nagyon rosszul teljesít, hanem állapota folyamatosan és gyorsan romlik.

    Gyakran idézem a Világgazdasági Fórum (World Economic Forum, WEF) évente megjelenő kiadványát, ami elemzi és összehasonlítja a világ 138 gazdaságát a versenyképesség 12 összevont tényezője szerint. A WEF jelentése évente sorba állítja az egyes országokat a globális versenyképességi index (Global Competitiveness Index, GCI) alapján. Ebben a rangsorban hazánk folyamatosan csúszik lefelé. Tavaly a 60. helyet foglaltuk el, idén már a 69. helyen állunk. Nincs még egy közép-, vagy kelet-európai volt kommunista ország, amelyik ilyen sokat rontott volna korábban sem előkelő helyezésén! Bennünket a rangsorban kizárólag Horvátország (74), Albánia (80), Ukrajna (85) és Szerbia (90) követ. Ezzel szemben Észtország (30), Csehország (31), Litvánia (35) Lengyelország (36) nagymértékben, de még Oroszország (43), Bulgária (50), Szlovénia (56), Románia (62) és Szlovákia (65) is megelőz minket. Vajon ez a kirívóan rossz helyezés és kivételesen nagymértékű romlás a WEF gonosz összeesküvésének műve, vagy pedig mindenekelőtt a Fidesz-kormány velejéig elhibázott gazdaságpolitikájának és szerkezeti reformokat büszkén visszafordító, nyíltan piacromboló magatartásának eredménye?

    Vegyük szemügyre a versenyképesség tényezőit. A WEF jelentése 12 gazdasági jellemvonást elemez. Ezeket 3 összevont csoportba sorolja. Az úgynevezett „alapvető követelmények” (basic requirements) közé tartoznak az intézmények, az infrastruktúra, a makrogazdasági környezet, illetve az egészség és az alapfokú oktatás. A „hatékonyságot fokozó tényezők” (efficiency enhancers) között szerepel a felsőoktatás és a szakképzés, a termék- és a munkaerőpiac hatékonysága, a pénzügyi piacok fejlődése, a technológiai képesség és a piac mérete. Két további tényező az üzleti környezet kifinomultsága és a gazdaság innovációs képessége.

    Ez a 12 tényező egyenként is rendkívül sokrétű tartalommal bír. Ez rendjén van, mert a versenyképesség nagyon összetett és bonyolult végeredménye valóban számtalan tényezőnek. Ezek között vannak olyanok, például az intézmények, amelyek messze túlnyúlnak a gazdaság területén, mégis elsőrendű fontosságúak. És pontosan ezek azok a tényezők, amelyek tekintetében hazánk nagyon rosszul teljesít. Mindazoknál, amelyek túlmutatnak a szűken vett gazdaságpolitikán.

 

Rombolás és rombolás

 

    A magyar gazdaság versenyképességét – a WEF jelentése szerint – alapvetően az intézmények porladása, a romló egészségügyi helyzet és ellátás, valamint az oktatás színvonalának csökkenése ássa alá. Hazánkban kirívóan elromlott az üzleti környezet és az innovációs képesség. Nyilvánvaló, hogy ilyen gazdaság nem képes a felzárkózásra.

    Érdemes konkrétan megjelölni, mely tényezők tekintetében igazán drámai mértékű a magyar gazdaság versenyképességének romlása. Hol nagyobb a lecsúszás az átlagos 9-nél rövid egy év alatt?

    Az intézményeknél 21 helyet vesztettünk, az infrastruktúrában 12-t. Az egészségügy és az alapoktatás romlása nyomán 14 helyet gurultunk lefelé, a szakoktatásban és a felsőoktatásban 20-at. Az üzleti környezet kifinomultságának romlása miatt 21 helyet veszítettünk, innovációs képességünk hanyatlása pedig már 30 helynyi leszakadással járt.

    Azt hiszem, mindez önmagáért beszél. Hazánkban az állam, ami a piacgazdaságnak egyébként nem az ellentéte, hanem nélkülözhetetlen feltétele, kirívóan silány és rendkívül gyorsan romlik tovább.  

     A piacgazdaságban az államnak nem elsősorban a mérete, hanem mindenekelőtt a minősége számít. Tágabb értelemben az intézmények színvonala, a törvények és a törvényhozás harmóniája és minősége, az igazságszolgáltatás iránya és stabilitása, a kormányzat kiszámítható, áttekinthető, tisztakezű és ellenőrizhető tevékenysége, a tulajdon hatékony védelme, a gazdaság-, társadalom- és szociális politika eredményes formálása, közlése és megvalósítása, valamint sok más fontos tényező tartozik ide. A rossz állam eltorzítja a piacot, durván korlátozza a verseny szabadságát, mesterséges monopóliumokat épít, uralma alá hajtja a vállalkozókat, amivel meggyengíti a gazdaságot. A jó állam erősíti a piacot, élesíti a versenyt, széttöri a monopóliumokat, tiszteli, és áttekinthető módon segíti a vállalkozókat, önállóvá avatja és erősíti a gazdaságot. Így függ össze a gazdaság és a politika a modern kapitalista piacgazdaságban és a nyitott társadalmakban.

    Nem rakétatudomány. Felismerhető, tapasztalható, megtanulható.

    Nem kétséges, hogy a mai magyar állam vajon jó-e, avagy rossz.

    A magyar állam ma egy kirívóan műveletlen, üvöltő tudatlanságát és felkészületlenségét erőszakos fellépésével, fennhéjázó viselkedésével, embertelen, ízléstelen közéleti megnyilvánulások sorozatával leplező, kudarcait a hazai közvélemény szándékos megtévesztésével és tudatos félrevezetésével palástoló, üzleti és politikai tevékenységében velejéig korrupt módon összefonódott és kiismerhetetlenül összegabalyodott, tisztességes versenyben nem megtörhető kiváltságokat halmozó emberszövet (oligarchia) foglya. Ez a magyar ugar.

    Alig van magánberuházás, mert a befektetők bizalma elégtelen. Minden nagyobb külföldi beruházáshoz több milliárd forint vissza nem térítendő támogatást ad a Fidesz-kormány, mert különben nem jönne ide senki. Még a rezsim hazai kegyencei is inkább szeretnek offshore lovagokká válni. Pontosan úgy, mint Putyin Oroszországában.

    Amíg ez így marad, addig semmiképpen nem javulhat a magyar gazdaság nemzetközi versenyképessége.

    Kisméretű és teljesen nyitott gazdaságban a hatékony piacgazdaság feltétele az alkotmányos jogállam, a liberális demokrácia, nem pedig az oligarchikus önkényuralom.

    Ha a versenyképesség a rendkívül nyitott gazdaságban nem javul, akkor a belső keresletnek a termelékenység növekedésétől teljesen elrugaszkodott, államilag kikényszerített béremeléssel megvalósuló mesterséges felpörgetése kifejezetten káros. Tovább rontja majd gazdaságunk amúgy is nagyon gyenge és gyorsan romló versenyképességét. Nem növekedést hoz, hanem a külső és belső pénzügyi egyensúlyt rombolja szét. Jöhet az újabb válság.

    Napjainkban a nyíltan neokommunista ideológiával felszerelkezett Fidesz-kormány megismétli a 14 évvel ezelőtti jóléti rendszerváltás baloldali ígéretzuhatagát a következő országgyűlési választás megnyerése végett. Ha megvalósítja, a vesztes Magyarország lesz. Ugyanúgy, mint 2002-ben, amikor a Fidesz – már ellenzékben, de – két kézzel megszavazta Medgyessy száz napos programját. Ezt ne feledjük. Nincs erkölcsi magaslat, ahonnan lehetne szidni az elmúlt hét év előtti „emútnyócévet”.

    Szóltam ismét időben, hátha meghallja valaki. Talán a magyar nép és társadalom, akinek a nevében most készül az újabb nagy süket átverés.

Bokros Lajos

elnök, MoMa

(Bokros Lajos írása megjelent az Élet és Irodalom (ÉS) karácsonyi számában.)

   

 

   

 

 

 

 

  

 

   

 

 

Címkék: gazdaság piacgazdaság rombolás jogállam jövőkép versenyképesség uniós pénzek jóléti rendszerváltás választási ígéretek hatékony állam Magyarország Európai Unió Bokros Lajos MoMa Medgyessy Péter Modern Magyarország Mozgalom bérek felzárkóztatása

1 komment