A 2013. szeptember 6-i bukaresti labdarúgó kínkeserv csak azoknak legyen rémálom, akik sporton kívüli eszközként, hazugságtermelő álomgyárként akarják használni ezt a játékot is! Volt már ilyen. De az akkori Puskás Öcsi nem Akadémiára áhítozott, hanem letolta a felső gatyáját. A nevében most mást tesznek, de ettől még ez az álomgyár látványosan befuccsolt. Épp annyira, amennyire az várható volt. Bukarestben nem történt más, mint aminek ilyen körülmények között történnie kell. Azok a valódi, hozzáértő szurkolók, akik már réges-régen otthagyták a tribünöket, pontosan tudják, hogy magyar futball évtizedek óta nincsen. Az a betyársereges gárda, amelyik azzal fokozza a magyar válogatott harci kedvét, hogy heves nemzeti buzgalmában a kerítés levizelése közbeni ordítozással félemlít meg hat-hétéves cigány gyerekeket a konyári általános iskolában, azonos azzal csürhével, amely miatt Budapesten csak zárt kapuk mögött lehetett megrendezni a magyar-román meccset. Íme, a magyar belbiztonság szintje!
Kép forrása: nepszava.hu
És a szenny kicsiny csapata átszivároghat abba az országba, ahol valódi magyaroknak a legnagyobb felelősséggel volna szabad viselkedniük. Ez nem sport, ez nem kultúra, ez nem emberi megnyilatkozás. Bukarest utcáin és az arénában nem az erdélyi magyarokat verték a magyar ügyben egyébként sok mindenre hajlamos román csendőrök. És nem is a magyarországi magyarságot ütötték, hanem azokat a szégyenlényeket, akiknek az újkommunista mai magyar kormány stadionokat épít. Ennek a kormánynak a közeljövője olvasható ki a mai magyar futball gennyes állapotából. Mindenkinek menekülnie kellene ebből a labdarúgó kompániából! Még a tehetségesebb játékosoknak is. Rossz fényt vet rájuk.
Mi a felelős nemzeti gondolkodást és az európai színvonalat látjuk megoldásnak. Mert szeretjük a labdarúgást. Mi magát a labdarúgást szeretjük.
Pálfy G. István, elnökségi tag
Modern Magyarország Mozgalom