„Voltál már úgy, hogy nem tudtad ébren vagy-e vagy álmodsz?” – kérdezi Neo, a Mátrix című film hőse. Ez a film, melyben az emberi tudat számára mesterséges világot alkotnak. Olyan világot, amellyel eltakarják szeme elől az igazságot!
Én jó ideje úgy érzem, hogy itt mindenki álmodik, mindenki a Fidesz által gyártott mondatokat, eseményeket látja, mint álomképet álmodja.
Orbáni mátrix!
Kép forrása: liveforfilms.com
A mesterséges álom, ahol minden szép, ahol mindig harcolunk, és mindig győzünk, ahol a nagyok vagyunk, a világ minket követ, nagyok leszünk és még nagyobbak. A kormány a helyén van. Megoldja mindenki helyett, és mindenki más nélkül. Éljen és virágozzék a Nemzeti Együttműködés Rendszere!
A valóság az ellenkezője: a megkerülés, a kihagyás, a ráerőszakolás, a harácsolás és lenyúlás rendszere. A látszatok, az elhallgatás, az elhallgattatás, a lejáratás világa.
Szabadságharc, ami nem szabadság és nem harc. Ravaszkodás, szédítés és hazudozás, melldöngető kisebbrendűség!
Bal oldali módszerek, jobb oldal maszlaggal leöntve. Ez nem konzervativizmus, ez antikommunista kádár rendszer.
A kulturálatlanság kultúrája, a családellenes családvédelem, a gyermekellenes oktatás. A szolgaság dicsérete, az alattvalóság felmagasztalása, a tudás megalázása, az önálló gondolatok elfojtása, a megfélemlítés rendszere.
Szavaink kiforgatása, értelmünk megcsúfolása. A kritika egyszerű semmibe vétele. A három szavas, a legalacsonyabb IQ szinten megfogalmazott, vég nélkül sulykolt jelmondatok.
Ilyen az Orbán matrix!
Mit kezdünk ezzel? Mit kezd az értelmiség, mit kezdenek a demokratikus ellenzéki pártok? Összefogásosdi – több mint egy éve. Egymással fogócskáznak össze!Mi a pépesre csócsált kérdés ma is? Az ellenzék hol rontotta el, ki adott tanácsot, ki fogadta meg és miért nem? Mitől lesz igazán ilyen oldal, az olyan oldal?
Könyörgöm, mihez képest? Miről beszélünk? Politikai műsorok, politikai elemzők beszélnek. Untig ismételt értékelések, válasz nélkül maradt kérdések, érvek nélküli érvelések. Hogyan lehetne másképp megoldani? Jaj, mi minden történik! Készítsünk javaslatokat – mondjunk jobb megoldásokat, részletkérdésekben.
Pontosan úgy, ahogy a mátrix vezetői akarják. Ők festenek szép álmokat azoknak, akik hisznek benne és ők diktálják a témát, ők diktálják a szókészletet is azoknak is, akik átlátnak rajta!
Ám akik átlátnak rajta azok sem lépnek ki belőle! A hívők álmodják a szépet, a kritikusok álmodják a kritikát!
Kedves barátaim!
Aki a rendszeren belül marad, nem tud változtatni.
Ki kell lépni! Ki kell lépni azok közül a keretek közül, amit az orbáni propagandagépezet állított, és gátlástalanul naponta megújít. Ki kell lépni az orbáni pankrációs ketrecből!
Változásra van szükség, és a változást csak a fogalmi keretek megváltoztatásával, a kormányzó erő, az általa teremtett rendszer valódi természetének közérthető bemutatásával lehet elérni!
Magasabb szintre kell lépni!
Az ellenzék évek óta hagyja, hogy kisajátítsanak bizonyos, az emberek számára fontos, érzelmileg megérintő fogalmakat. Azt mondják „nemzeti kormány”. Az ellenzék nem vágja rá a választ – egyöntetűen: mi pedig a nemzeti demokratikus ellenzék vagyunk. Hiszen azok vagyunk, nem? Mi más lehetnénk?
Azt mondják: „a haza nem lehet ellenzékben”, a válasz pedig nem az, hogy akkor senki nem lehet ellenzékben, mert mindannyian, mi is a „haza” vagyunk. Így együtt vagyunk a haza.
Unortodox! Az egész ellenzék ismételgeti, miközben ez a kormány szimpatizánsainak körében valami ügyes trükköt jelent, a többség meg magát a szót sem érti.
A kétharmad birtokában egyoldalúan átszabják a választási rendszert és a demokratikus ellenzék nem lázad fel, nem bojkottálja azonnal - legalább a parlamenti munkát -, nem üzen a világnak, hogy olyan kereteket állított a kormány, amit nem legitimálhatunk, mert akkor végleg vége a valódi ellenzékiségnek.
Még néhány hasonló változtatás és marad az „őfelsége ellenzéke” pozíció! Látszat tevékenység – igaz valódi fizetésért!
Hiába kritizálgatjuk a mátrix egyes elemeit, hiába háborodunk fel az újabb látszatokon és a háttérben zajló valóságon, az nem fog változtatni semmin!
Nem az a kérdés, hogy ki bal oldali, ki jobb oldali! A rendszert, a mátrixot kell megszüntetni!
A változtatás módjának megtalálása nehéz feladat. Önmagunkat kell először változtatni! Új megközelítéseket, új kereteket kell találni, és új jövőképet, a normális jövő vízióját. Az értelmiség, a közvélemény-formálók együtt gondolkodását, tervezést, széles körű együttműködést igényel – de nem a ki lesz a jelölt, ki kivel indul témakörben.
Többről van szó most, a demokrácia és a haza jövőjéről, a nemzet érdekéről. Arról, hogy érdemes legyen visszajönni, érdemes legyen itt maradni. Arról, hogy élhető, szerethető, és sikeres legyen Magyarország!
Balatonszárszó
2014. június 21.
