HTML

Modern Magyarország Mozgalom

A Modern Magyarország Mozgalom célja a nemzeti és európai, valamint a piacpárti és szabadságelvű értékek hiteles képviselete Magyarországon. Látogasson el honlapunkra és tudjon meg többet! www.moma.hu

Támogatás

Ha úgy gondolja, hogy igenis szükség van egy igazi jobboldali, piacpárti mozgalomra, mely egyszerre európai és nemzeti, kérjük támogassa ügyünket, amit az alábbi két módon tud megtenni:

1. Utalással a bankszámlaszámunkra: 12010240-01403631-00100009

2. PayPal rendszeren keresztül a lenti Donate gomb megnyomása után a megfelelő adatok megadásával.

Címkék

10 emeletes panelek (1) 168 Óra (1) 1956 (1) 2014 (2) 2018 (4) 2018-as választás (1) 2024 (2) 2024 es amnesztia (1) 20 milliárd (1) 20 milliárd forint (1) 27%-os áfa (1) 500 napos program (2) Áder János (1) adó (1) adóalap (1) adóbevétel (1) adócsalás (1) adóelkerülés (1) adóemelés (1) adófizetők (9) adófizetők pénze (3) adósság (1) adóterhek (1) adózás (1) Ady Endre (1) Ahmet Davutoglu (1) AIDS (2) akadémikus (1) akaratlagos gazdaságpolitika (1) alamizsna (1) alapjövedelem (1) alapkamat (1) Alaptörvény (9) alaptörvény-ellenes népszavazás (1) alaptörvény-módosítás (2) albérlet (1) Aleksandar Vucic (1) Alekszisz Ciprasz (1) Aleppo (1) Alföldi Róbert (1) aljas kérdés (1) alkotmány (8) alkotmánybíróság (3) Alkotmánybíróság (1) alkotmányellenes intézkedések (1) alkotmányos jogállam (1) alku (1) állam (16) államadósság (1) államalapítás ünnepe (1) államcsíny-kísérlet (1) államcsőd (3) állami televízió (1) állami ünnepségek (1) állampolgár (1) állampolgári alapjövedelem (1) álmok (1) álnépszavazás (1) álomvilág (1) alternatíva (1) Amerika (1) amerikai elnökválasztás (2) amerikai gazdasági nacionalizmus (1) amerikai külügyminiszter-helyettes (1) Angela Merkel (4) Anglia (1) Antall József (3) Antikorrupciós Ügynökség (1) antiszemitizmus (1) ápolók (1) aradi vértanúk (1) áremelkedés (1) árfolyam (1) árfolyamszabályozás (1) Argentína (1) átalányadó (1) Athén (2) átláthatóság (1) Átlátszó (1) atomenergia (2) atomerőmű (1) atomrakéták tömege (1) áttekinthetőség (2) átverés (1) autonómia (1) autópálya (1) autópályadíj (1) Bagdad (1) Baja (2) baloldal (3) baloldali együttműködés (1) baloldali populizmus (1) bank (4) bankbetétek (2) Ban Ki-moon (1) Barack Obama (1) barátság (1) Bartha Péter (6) Batthyány Lajos (1) befektetés (5) befogadás (3) Bejrút (1) béke (4) békemegállapodás (1) békemenet (1) belpolitika (4) belső ellenség (1) bennfentes kereskedelem (1) bérbeadás (1) bérek (2) bérek felzárkóztatása (1) béremelés (2) bérházépítés (1) bérköltség (1) berlini támadás (1) beruházás (1) bérunió (1) beszéd (3) betegek (1) betegség (1) bevándorlás (4) bevándorlási ügy (1) bevándorlók (2) Bild am Sonntag (1) bírói gyakorlat (1) bírósági döntés (1) bíróságok (2) biztonság (2) biztosító (1) Bloomberg (1) bocsánatkérés (1) bojkott (5) Bokros (1) Bokros-csomag (1) bokros lajos (1) Bokros Lajos (127) boltzár eltörlése (1) bombázás (1) bombázások (1) bontás (1) Boris Johnson (1) Boross Péter (2) börtön (2) börtönök (1) Botka László (1) Botka László lemondása (1) botrány (2) Brexit (3) BRFK (1) brit konzervatívok (1) brit Konzervatív Párt (1) brókerbotrány (1) Brüsszel (3) brüsszeli csúcs (1) Budapest (5) Budapest 2024 (2) Budapest World Media Center (1) Bukarest (1) bukás (5) bűncselekmény (1) Bundestag (1) bunkóság (1) bűntalmazás (1) bűnüldöző hatóságok (1) Cameron (1) centralizáció (1) Central European University (3) CEU (5) cigányok (1) civil (1) civilek (7) civiltörvény (3) civil szervezetek (2) CÖF (1) családbarát (1) családok (1) csalás (6) csaták éve (1) csőcselék kultúrája (1) csőd (2) CSOK (1) csomag (2) David Cameron (1) Debrecen (1) Debreceni Egyetem (1) Déli Áramlat (1) demagógia (1) demokrácia (39) demokráció (1) demokraták (1) demokratikus ellenzék (2) demokratikus ellenzéki szövetség (1) demokratikus erők összefogása (1) demokratikus intézmények (1) demokratikus pártok (1) demokratikus szövetség (1) demonstráció (7) Der Spiegel (2) devizahitel (4) devizatartalék (1) De mit mond Bokros? (1) diák (1) diktátor (3) diktatúra (6) diploma (1) diplomácia (2) diplomáciai kapcsolat megszakítása (1) diplomata (1) DK (3) DNA (1) dollár (1) Donald J. Trump (1) döntés (2) dr. Pusztai Erzsébet (1) Dragomán György (1) drágulás (1) drog (2) droghasználók (1) dühkitörés (1) Dunaújváros (1) dunaújvárosi választás (1) dzsúdó (2) dzsúdó világbajnokság (2) Economist (1) ECR (1) egészségbiztosítás (2) egészségügy (6) egészségügyi dolgozók (2) egészségügyi kiadás (1) egyenlő (1) Egyesült Királyság (1) egyetemes emberi értékek (1) egyetemi autonómia (1) egyfordulós választási rendszer (1) egyház (2) egyházak (1) egység (1) egységes közös piac (1) együttélés (1) együttműködés (2) egzisztenciális fenyegetés (1) EKB (1) EKINT (2) elemzés (1) életszínvonal (1) Élet és Irodalom (1) ellátás (1) ellenőrzés (1) ellentmondás (1) ellentmondások (2) ellenzék (8) ellenzéki együttműködés (1) ellenzéki frakciók (1) ellenzéki politikus (1) előnyök (1) előtérbolondok (1) elszámoltatás (1) elvándorlás (1) elvbarátok (1) embercsempészek (1) emberiesség (1) emberi jogok (1) emberi méltóság (2) embertelen bánásmód (1) Emmanuel Macron (1) ENSZ (3) ENSZ emberjogi főbiztosa (1) EP (1) építőipar (1) EPP (4) Erdély (1) Erdogan (1) Erdősiné (2) erkölcs (1) erkölcsi iránytű (1) erkölcsi mélypont (1) erkölcsi romlás (1) erkölcstelen hazárdjáték (1) értelmetlen beszéd (1) érvényesség (1) érvénytelenség (1) érvénytelen népszavazás (2) ÉS (2) ésszerű alternatíva (1) Észak-írország (1) etnikai sokszínűség (1) etnikai sokszínűségek (1) etnikumok (1) EU (10) Eu (1) euró (10) euróövezet (1) Európa (54) Európai Bíróság döntése (1) Európai Bizottság (4) Európai Egyesült Államok (1) európai értékek (1) európai jogállam (1) Európai Konzervatívok és Reformerek (1) európai kultúra (1) Európai Néppárt (4) Európai Parlament (16) európai szélsőjobb (1) Európai Tanács (1) Európai Unió (67) európai uniós tagság (1) Európai Unió szétverése (1) Európa gyengítése (1) Európa szégyene (1) EU csúcs (1) EU jelentés (1) évértékelő (1) faji elmélet (1) fake news (1) Fálun Gong (1) fanatikusok (1) fantazmagória (1) fasiszta üzenet (1) fasizmsu (1) fasizmus (1) fedezetlen osztogatás (1) fejlődés (5) fékek és ellensúlyok (1) fekete nap (1) fekete ruhás nap (1) félelem (1) félelemkeltés (8) felelőtlen viselkedés (1) felhívás (2) feljelentés (3) felsőoktatás (2) felsőoktatási törvény (1) feltétel nélküli alapjövedelem (1) felügyelő bizottság (1) felzárkózás (2) Ferenc pápa (3) fertőzés (1) feudalizmus (2) Fidesz (12) Fidesz-diktatúra (1) Fidesz-oligarchia (1) Fidesz-rendszer (1) Fidesz kommunikáció (1) figyelemelterelés (1) Financial Times (2) Financial Times címlap (1) Finnország (1) fizetés (1) foci (2) föderalizmus (1) Forint (3) forint (6) forinthitel (1) főváros (1) függetlenség (1) futball (1) Gajus Scheltema (1) gazdagodás (1) gazdaság (44) gazdasági erő (1) gazdasági migránsok (1) gazdasági növekedés lassulása (1) gazdasági romlás (1) gazdasági stabilizáció (1) gazdasági szerkezet (1) gazdasági versenyképesség (1) gazdaságpolitika (7) gazdaság gazdaságpolitika (1) Gazda test (1) gazemberek (1) GDP (2) gépkocsi (1) Glázer Attila (3) Godzilla (1) Görögország (3) görög államcsőd (1) görög csőd (1) görög válság (2) Gulyás Márton (1) gyávaság (1) gyengülés (1) gyengül a forint (1) gyerekek (2) gyerekvállalás (1) gyermekéhezés (1) gyűlölet (2) gyűlöletbeszéd (1) gyűlöletkampány (3) gyűlöletkeltés (4) gyűlöletkeltő népszavazás (1) gyűlölet kultúrája (1) Gyurcsány Ferenc (2) habonyizmus (1) háború (1) halálbüntetés (1) hamis adatok (1) hanyatlás (7) harc (1) használt lakás (1) haszon (1) hatalmi ág (1) hatalmi összefonódás (1) hatalom (3) hatalommegszerzés (1) hatalom megtartása (1) határ (3) határok megválasztása (1) határon túli (5) határon túli magyarok (2) hatékonyság (1) hatékony adórendszer (1) hatékony állam (1) hátraarc (1) hátrányok (1) háttéralku (2) háttérhatalmak (2) háttérhatalom (1) haverok (4) hazánk becsülete (1) hazudozás (1) hazugság (6) hazugságok (1) Heidenau (1) Heineken (1) Hepatitis-C (1) hiányszakmák (1) Hillary Clinton (1) hitelesség (1) hitelezők (1) hitelminősítő (1) hivatali kötelesség (1) hivatali visszaélés (2) hivatalos álláspont (1) Hollandia (2) holland nagykövet (1) homogén (1) homogenitás (1) Honvédelmi Minisztérium (1) huligánok (1) hülyeség (1) humanizmus (1) humor (1) idegengyűlölet (7) ideggörcs (1) igazságszolgáltatás (3) II.János Pál pápa tér (1) illiberális demokrácia (4) illiberális nem demokraták (1) IMF (4) infláció (1) ingyenpénz (2) interjú (1) internet (1) intézmények (1) intézmények hasznosítása (1) in or out (1) iráni atommegállapodás (1) ISIS (1) iskola (1) iskolák (1) István a király (1) Iszlám Állam (2) ítélkezés (1) ítélőképesség (1) Jaguár (1) járvány (1) járványveszély (1) Jean-Claude Juncker (1) jean-claude juncker (1) jegybank (2) jelentkezés (1) jellemrokonság (1) Jeremy Corbyn (1) jobbközép (2) jobboldal (4) jog (2) jogállam (31) jogi kiskapu (1) jogok (2) Jog és Igazságosság (PIS) (1) John McCain (1) jólét (2) jóléti rendszerváltás (1) jordán herceg (1) jövő (21) jövőkép (9) józanság (1) jüan (1) Kajdi József (11) kamatcsökkentés (1) kampány (3) Kanada (1) kancellária-miniszter (1) káosz (1) kapitalizmus (1) károk (1) katonai hatalom (1) kedvezmények (1) kegyencek (1) Kelet (1) Kelet-Európa (1) kémfőnök (1) képviselő (1) képzelet (1) kérdések (1) kereskedelem (1) keresztény értékek (1) kerítés (5) készültség (1) kétharmad (8) kétoldalú kapcsolatok (1) kettős állampolgárság (2) kettős mérce (1) két ikszes szavazás (1) kevésbé jómódúak (1) kiegyensúlyozott tájékoztatás (1) kihívások (1) kijózanodás (1) kilépés (4) Kína (3) kínai rezsim (1) királyság (1) kirekesztés (1) kisebbségek (1) kiszámíthatóság (1) Kis Rigó (1) kitüntetés (1) kiút (1) kivagyiság (1) kizárás (1) Klebelsberg Kunó (1) KLIK (2) klímaváltozás (1) Kocsis Máté (1) kocsmai beszéd (1) kocsmai ugatás (1) költségkeret (1) költségvetés (2) Kolumbia (1) kommunikáció (2) kommunikációs rendszer (1) kommunizmus (1) kompromisszum (1) konvertibilitás (1) konzervatív (2) konzervativizmus (2) konzervatívok (1) konzultáció (1) kopaszok (1) Kór-képe (1) koraszülött (1) kórház (1) kórházak (1) kormány (16) kormánypolitika (3) kormánypropaganda (1) kormányszóvivő (1) kormányváltás (3) kormányzat (1) kormányzati támogatás (1) kormány ügynöke vagyok (1) korrupció (26) Kossuth tér (1) köszöntő (1) Kötcse (1) kötelezettségek (1) kötszer (1) Kövér László (1) következmények (3) közállapot (1) közbeszerzés (1) közbiztonság (1) Közélet (2) közélet (89) közelet (1) Közép-európai Egyetem (6) középhatalmi státusz (1) középosztály (1) közfeladati helyzettel visszaélés (1) közgazdászok (1) Közgép (1) közmunka (1) közös emlékezés (1) közpénz (3) közpénzek elherdálása (1) központi költségvetés (1) közszolgálat (2) köztársaság (1) köztársasági elnök (2) közügy (1) közvélemény (1) kritika (1) Kubatov-lista (1) külkapcsolatok (2) külpolitika (12) kultúra (14) kulturális-nyelvi elkötelezettség (1) kulturális egyszínűség (1) kulturális sokszínűség (1) kultúrharc (1) külügy (1) külügyminisztérium (1) külügyminiszteri tilalom (1) KÜM (1) Kúria (7) küzdelem (1) kvórareferendum (1) kvótareferendum (4) labdarúgás (1) lakájok (1) lakájsajtó (1) lakásprobléma (1) lakásvásárlás (1) lakhatás (1) lakótelep (1) látogatás (1) lázadás (1) lázálom (1) Lázár János (3) leértékelés (1) leértékelődés (1) legális (1) legfőbb ügyész (1) lejáratás (2) lélekmérgezés (2) lelki kútmérgező kormányunk (2) lemondás (1) leszakadás (3) létszámhiány (1) leváltás (1) levél (1) Lex-Heineken (1) lex CEU (1) Lex CEU (1) liberális demokrácia (1) liberális értelmiségiek (1) liberalizmus (1) listák (1) London (3) London főpolgármestere (1) lopás (5) m0 (1) maffiamódszer (1) magánnyugdíjpénztár (2) magánvélemény (1) magyar-szerb határ (1) magyarok (1) Magyarország (17) Magyarország 2116 (1) magyarság (1) magyar diplomácia (1) magyar euró (1) magyar export (1) magyar gazdaság (3) magyar kormány (1) magyar külpolitika (1) magyar külügy (1) magyar lengyel barátság (1) magyar nemzeti érdek (1) magyar ugar (1) mainstream politikai körök (1) Majtényi László (1) május elseje (1) manipuláció (3) maradj otthon (1) március 15. (3) Martin Callanan (1) másodrendű középhatalom (1) Mateusz Morawieczki (1) Matolcsy (1) Matolcsy György (4) mátrix (1) Medgyessy Péter (2) média (4) meditációs technika (1) medve (1) megbékélés (1) megbeszélés (1) megbuktak (1) megegyezés (1) megemlékezés (1) megoldás (2) megoldási javaslatok (2) megosztottság (1) megszorítás (1) méltóság (1) menekültek (24) menekültek jogai (5) menekülthullám (1) menekültügy (8) menekültügyi szerződés (2) menetrend (1) mentességek (1) mentőcsomag (2) Mercedes (1) merényletek (1) migráció (1) migrációs válsághelyzet (1) migránsok (5) minimálbér (1) minisztereknök (1) miniszterelnök (4) Miskolc (1) MNB (6) mocskolódás (1) mocskos hatalom (1) modern (1) modernitás (1) modernizáció (1) Modern Magyarország Mozgalm (1) Modern Magyarország Mozgalom (68) MOMA (1) MoMa (129) MoMa-Együtt-PM (1) MoMa-Együtt-PM közös kampány (1) MoMa elnöksége (2) MOMA tüntetés (1) monarchia (1) monetáris politika (1) monetáris szuverenitás (1) Mongólia (1) Moszkva (1) MSZP (3) MSZP helyi szervezetei (1) MTA (1) működési engedély (1) múlt (1) munka (2) munkaerőhiány (1) munkahely (2) munkanélküliség (3) mutyi (1) művészet (2) nacionalista hazudozás (1) nacionalizmus (9) Nagy-Britannia (2) nagykoalíció (1) nagytőke (1) NATO (2) NAV (2) Németország (2) német politikusok (1) német sajtó (1) nemzet (3) nemzetállam (1) nemzetbiztonsági kockázat (1) nemzeti (10) nemzetiségek (1) nemzeti alapjövedelem (1) nemzeti érdek (2) nemzeti szégyen kormánya (1) Nemzeti Választási Iroda (1) nemzeti valuta (1) nemzetközi kapcsolatok (3) nemzet munkája (1) neokommunizmus (1) népirtás (1) népszavazás (12) Népszavazás (2) népszavazási kezdeményezés (2) népszavazás 2016 (2) NER (2) nevelés (1) nincsenek magánberuházások (1) Nobel-békedíj (1) nők (1) nolimpia (1) Norbert Röttgen (1) növekedés (2) NVI (1) nyereség (1) nyilatkozat (1) nyílt társadalom (1) nyitottság (1) nyitott társadalom (2) nyomor (1) nyomozó hatóság (1) nyomtatópapír (1) Nyugat (1) Nyugat-Európa (1) nyugati civilizáció (3) nyugati sajtó (1) nyugdíj (3) nyugdíjak (1) nyugdíjjárulék (1) nyugdíjkorhatár (1) oktatás (8) októberi népszavazás (1) október 2 (1) október 23 (1) október 23. (1) október 25 (1) október másodika (2) oligarchia (1) olimpia (5) önbecsülés (1) önkéntesek (1) önkényuralom (8) önkormányzati választás (4) opportunizmus (1) Orbán (4) Orbán-kormány (3) Orbán-rendszer (1) Orbán beszéde (1) Orbán Viktor (47) ordas eszmék (1) Oroszország (11) orosz agitprop (1) orosz birodalmi propaganda (1) Országgyűlés (5) orvos (2) orvosok (1) összeesküvés (2) összeesküvés elméletek (1) összefogás (3) összefonódás (1) összeomlás (1) ötéves értékelő (1) ötpárti egyeztetés (1) Paks (3) Paks2 (2) Palkovics (1) panel (1) panel épületek visszabontása (1) paraszolvencia (1) párbeszéd (1) Párbeszéd (1) Párizs (2) parlament (1) paródia (1) pártok (3) pávatánc (2) pazarlás (1) pedagógus (2) pedagógustüntetés (2) pénz (5) pénzköltés (1) pénzrontás (1) pénztárgépek (1) pénzunió (1) piac (2) piacgazdaság (3) piactorzítás (6) Pintér-csomag (1) PISA jelentés (1) plakát (1) plakátkampány (5) pofon (1) polgárháború (1) polgári engedetlenség (1) politika (76) politikai hatalom (1) politikai rendezvény (1) politikai utasítás (1) politikamentes (1) populista baloldal (1) populista ígérgetés (1) populista jobboldal (1) populista pártok (2) populizmus (5) posztkommunizmus (1) Pozsony (1) pozsonyi uniós csúcs (1) program (1) propaganda (4) psziché (1) Pukli István (1) Pusztai Erzsébet (4) pusztítás (1) Putyin (6) Quaestor (1) rágalmazás (1) Rákosi Mátyás (1) reakció (2) Recep Tayyip Erdogan (1) referendum (6) reformok (1) Reinhard Marx (1) remény (2) reménytelenség (1) rendkívüli helyzet (1) rendőrök (2) rendszer (1) rendszerváltás (1) rendvédelmi szervek (1) renminbi jüan (1) részvételi statisztika (1) rezsi (1) rezsibiztos (1) rezsicsökkentés (5) rezsiharc (3) rezsim fenntartása (1) Rio 2016 (1) Rio de Janeiro (1) Robert Fico (1) Rogán Antal (1) Románia (6) romániai tüntetések (1) rombolás (1) Röszke (1) Sadiq Khan (1) sajtó (1) sajtószabadság (9) sajtószabadság hiánya (1) Sándor Mária (1) Sarah Sewall (1) segélyfüggőség (1) segítség (2) sértés (1) sikeres (3) silányság (1) Skócia (1) slavkovi háromszög (1) slepp (1) sör (1) Soros (1) Soros-terv (2) sorosozás (5) Soros György (7) spekuláns (1) sport (2) stadion (3) stratégia (1) Sukoró (1) Svájc (1) szabadrablás (1) szabadság (30) szabadságharc (1) szabadságjogok (1) szabad kereskedelem (1) szabad piac (10) szabad világ (1) szajkózás (1) szakszervezetek (1) szankciók (2) szavazás (13) szavazat (1) szavazati jog (1) szavazatszámláló (2) szavazatszámláló bizottságok (2) szavazat vásárlás (1) Századvég (1) Széchenyi István (1) szegények (1) szegénység (2) szégyen (2) szégyenfolt (1) szellemiség (1) személyes adattal való visszaélés (1) szerátültetések (1) Szerbia (1) szervezők (1) Szijjártó Péter (6) szimpatizánsok (1) színház (1) Szíria (1) Sziriza (2) Szlovákia (2) szocpol (1) szólam (1) szólásszabadság (1) szolgáltatás (1) szolidaritás (10) szövetség (2) szövetségi amerikai kormány (1) szövetségi rendszer (2) szükségállapot (1) tagok (1) takarékszövetkezet (1) támogatás (4) támogatók (1) tanárok (1) tanszabadság (3) tanulás (1) tanúvallomás (1) TAO (1) tárgyalás (1) társadalmi igazságosság (1) társadalom (2) társasági adó (1) tasli (1) TASZ (1) Tavares-jelentés (4) távolmaradás (1) téboly (2) tejhatalom (1) Telekom (1) tények (1) tények elferdítése (1) termelékenység (2) terror (1) terrorizmus (1) terrortámadás (1) terrortörvény (1) tiltakozás (4) tiltakozó gyűlés (1) tisztakezű állam (1) többes állampolgárság (1) többes önazonosság (1) tőke (2) tolvaj politikusok (1) tömeggyűlés (1) Törökország (1) török elnök (1) történelmi pillanat (1) törvények (1) törvényes jogalap (1) törvénymódosítás (1) törvénysértés (1) törvény visszavonása (1) tragédia (1) Transparency International (2) tranzakciós adó (1) trauma (1) Trefort Gimnázium (1) Trump (3) (1) tűcsere (1) tűcsere program (1) tudatlanság (1) Tukora Gábor (1) tünetek (1) tüntetés (8) tüntetések (1) Tusványos (1) TV2 (1) twitter (1) UD Zrt. ügy (1) újgazdagok (1) újkommunizmus (2) újrakezdés (1) új lakások (1) új munkahely (1) Ukrajna (4) üldőzés (1) ultimátum (1) uniós csúcs (1) uniós pénzek (1) uniós támogatások (1) ünnep (2) unortodox modell (1) uralkodó elit (1) üres ígéretek (1) USA (2) uszítás (4) uszító plakátok (1) utazás (1) üzenet (1) üzlet (1) V4 (1) választás (21) választási csalás (1) választási ígéretek (1) választási ígérgetés (1) választási kampány (1) választási szövetség (1) választás 2018 (3) választópolgárok (1) vállalkozók (2) vallás (1) valóság (3) válság (2) válsághelyzet (1) válságkezelés (1) változás (8) valuta (1) valutaárfolyam szabályozás (1) Varga Mihály (3) Várkert Bazár (1) Varoufakisz (1) vasárnapi zárvatartás (3) vaskerítés (1) végjáték (2) Velencei Bizottság (3) vérpopulista népszavazás (1) verseny (3) versenyképesség (4) versenysemlegesség (1) versenyszféra (1) veszély (1) vétó (1) Victor Ponta (1) vidék (1) Világbank (1) Világgazdasági Fórum (1) világ tartalékvalutája (1) vita (2) vizsga (1) Vlagyimir Putin (5) Vlagyimir Putyin (1) Vlagyimir Vlagyimirovics (2) vöröscsillag (1) Werner Faymann (1) zagyvaság (1) zárónyilatkozat (1) zsidók (1) zsigeri gyűlölet (1) Címkefelhő

5% - 15% - 25% Levelek a szabadságról és a szolidaritásról VI.

Modern Magyarország Mozgalom 2017.05.31. 19:46

  Ezúttal az adórendszerről fogok írni, főleg nem szakembereknek. Mégis írok, mert az adózás mindenkit érint, ezért mindenki érdekelt abban, hogy alapszinten, de megértse.

    Az adórendszer minden választás előtt közéleti vita tárgyát képezi. Ez így van rendjén. Nem mindegy, hogy az állam és az önkormányzat kitől mennyi jövedelmet vesz el, kinek mennyit és milyen jogcímen juttat vissza. Adókról nem lehet írni anélkül, hogy a közkiadásokról ne emlékeznénk meg. De anélkül sem, hogy azt az államot minősítenénk, amelyik közhatalmi jogon elszedi a pénzünket.

adozas_24_hu.jpg

A kép forrása: 24.hu

    Sokan visszatérően követelik, hogy az adórendszer „igazságos” legyen. Nos, ezzel a gumifogalommal keveset szeretnék foglalkozni. A társadalmi igazságosságnak nincs objektív mércéje. Igazságos az, amit a társadalom legnagyobb része – természetesen egyéni és szubjektív alapon - igazságosnak tart. Az adórendszer tekintetében ez elsősorban abból derül ki, hogy minimális az adóelkerülés és az adócsalás.

    Fenti megszorítás azért fontos, mert nincs ideális – azaz tértől és időtől független, minden körülmények között legjobb – adórendszer. Közpolitikai szempontból kizárólag optimális adórendszer létezhet – az, amit adott pillanatban és országban a helyi közvélemény leginkább elfogadhatónak tart. Az optimális adórendszer azonban korántsem állandó. Koronként és országonként jelentősen eltérő lehet. Ráadásul az uralkodó kultúra legalább annyira befolyásolja, mint amennyire meghatározzák a szűkebb szakmai, vagy tágabb politikai szempontok.

    Ez a megállapítás nem mond ellent annak az alapelvnek, hogy az adórendszernek viszonylag stabilnak kell lennie. A stabilitás fontos, máskülönben az adófizetők nehezen alkalmazkodnak a gyorsan változó szabályokhoz. De a stabilitás követelménye még nem sérül, ha időről-időre mégis megváltozik az adózás rendje. Muszáj változnia, ha módosulnak azok a gazdasági és társadalmi feltételek és körülmények, amelyek között az adókat bevetik a közfeladatok finanszírozása végett. Változik akkor is, ha a közvélemény értékítélete lényegesen módosul.

    A stabilitás mellett más alapelvek is fontosak. Kettőt megemlítek: egyszerűség és áttekinthetőség. Az előbbi nyilvánvaló követelmény. Senkinek se kelljen heteket foglalkozni adóbevallása elkészítésével. Ez nemcsak idő, hanem pénz is, főleg a vállalkozások esetében. Ugyanígy kellően közérthető az áttekinthetőség igénye. Ez nem azért érdekes, hogy lássam, mennyit fizetek én, hanem azért, hogy képes legyek felmérni, hogy mások mennyit kötelesek fizetni. Csak így tudom megnyugtatóan megítélni, hogy az érvényes adórendszer saját értékrendem szerint optimálisan elfogadható, „igazságos”, avagy sem.

    A jelenlegi magyarországi adórendszer ezeknek a követelményeknek egyáltalán nem felel meg. Nem stabil, hanem minden évben jelentős változásokat szenved. Egyáltalán nem egyszerű. Már rég elfelejtettük a „söralátét” méretű személyi-jövedelemadó (SZJA) bevallás délibábos ígéretét. A 2016. évi SZJA bevalláshoz idén kiadott útmutató pontosan 64 oldalas – egyre hosszabb és egyre bonyolultabb. Ez élesen szemben áll az áttekinthetőség követelményével is.

 

Adózás és versenyképesség

 

    Az adórendszer valamely ország nemzetközi versenyképességének egyik legfontosabb tényezője. Hazánk ebből a szempontból is nagyon rosszul áll a nemzetek mezőnyében.

    A Világgazdasági Fórum (World Economic Forum, WEF) rangsoráról az Élet és Irodalom karácsonyi számában megjelent cikkemben már részletesen írtam (Medgyessy visszatér ÉS, 2016/51-52.december 21.). Emlékeztettem arra, hogy a magyar gazdaság versenyképessége nem egyszerűen nagyon rossz, hanem gyorsan és folyamatosan tovább romlik. A rangsorban tavaly a 63. helyet foglaltuk el, idén már a 69. helyen állunk. Nincs még egy közép- és kelet-európai volt kommunista ország, amelyik ilyen sokat rontott korábban sem előkelő helyezésén.

    A hazánk versenyképességének romlásáról beszámoló tanulmány néhány tényezőt kiemel, amelyek különösen felelősek a hanyatlásért. Első helyen a magyar kormány kiszámíthatatlan gazdaságpolitikáját, másodikon a korrupciót említik. Ez a napi tapasztalatok nyomán eleve nyilvánvaló. Harmadik helyen azonban mindjárt az adószabályozás rendkívül rossz mivolta szerepel. Hetedik helyen külön megjelennek az adómértékek, amelyek rombolják a gazdaság versenyképességét.

    Pedig ez az a tényező, ahol a jelenlegi kormány különösen büszke saját elképzeléseire és teljesítményére. A 15 százalékos SZJA-kulcs, és a 9 százalékos társasági- és osztalékadó (TAO) világviszonylatban alacsonynak számít. Mindez azonban elsősorban arra bizonyíték, hogy egy-két kiragadott tényező látszólag kedvező alakulása nem javít az általánosan negatív valóságon. Hiába a 15 százalékos SZJA-kulcs, ez az alacsony jövedelműeknek túl magas, a magas jövedelműeknek túl alacsony. Hiába alacsony a vállalati nyereségadó egyetlen kulcsa, ha időközben rettenetesen elszaporodtak az ágazati különadók. Ezekből jelenleg 15 féle létezik Magyarországon. A 9 százalékos TAO kizárólag Orbán Viktor kedvenc feldolgozóipari nagyvállalatait terheli, amelyek „kézzel fogható” tárgyakat (tangible goods), azaz vulgármaterialista szempontból „valódi értékeket” állítanak elő. A vezérnek ilyenkor még az sem probléma, hogy ezek zöme egyébként külföldi multi, amelyek könnyedén elviselnék a nagyobb adóterhet. Szempontunkból lényeges az, hogy az ágazati különadók különösen erős romboló hatást fejtenek ki: széttörik a versenysemlegességet. Fölöslegesen és óriási károkat okozva beavatkoznak a gazdaság vállalati- és termékszerkezetébe, jelentősen eltorzítva azt. Ez tovább rontja hazánk versenyképességét.

    A valóság nem mindig az, mint aminek látszik. Lépjünk ezért tovább és nézzük meg, milyen irányban keresendő az optimális adórendszer. Ennek felvázolása előtt azonban néhány fogalom tisztázásra szorul.

 

Adózási taxonómia

 

    A világon megszámlálhatatlanul sok adófajta (adónem) létezik. Ha valamiféle rendszerbe akarjuk szedni őket annak érdekében, hogy eligazodjunk közöttük, meg kell határoznunk az osztályozás ismérveit.

    A legfőbb ismérv az adóalap. Minden adót jövedelemből fizetünk. Ha a fizetendő adó arányos valamiféle megszerzett jövedelemmel, tehát az adó alapja közvetlenül maga a jövedelem, akkor az ilyen adót közvetlen adónak, vagy általánosabban jövedelemadónak nevezzük. De nem minden adó ilyen. Az adófajták másik nagy csoportjába azok tartoznak, ahol az adó nem a jövedelemmel, hanem valami adásvétel értékével (tranzakció mértékével) arányos. Ezeket közvetett adóknak, másképpen forgalmi adóknak nevezzük.

    Az adózás gazdasági és társadalmi hatékonyságának egyik fontos kérdése, hogy a közterhek viselésében milyen az arány a közvetlen és a közvetett adók, tehát a jövedelemadók és a forgalmi adók között. Lehet ugyanis ezek között olyan arány, ami egészségesnek, illetve ami egészségtelennek mondható.

    A mai magyar kormány úgy véli, hogy a közvetlen adók szerepét minden határon túl csökkenteni kell, mert a jövedelemadók (egyrészt a SZJA, másrészt a vállalatok által fizetendő, korábban társasági nyereségadónak nevezett TÁNYA, most már társasági- és osztalékadó, TAO) ellene hatnak a munkára való ösztönzésnek. Noha ez nagyon kivételesen magas kulcsok esetében bizonyos országokban igaz lehet, általános érvénye ennek a megállapításnak nincs. Különösen, hogy a munkára való ösztönzésnek meg kell birkózni egy másik, nem kevésbé fontos közpolitikai célkitűzéssel, az elégséges, netán „igazságos” közteherviselés követelményével. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a közvetlen adók nem csökkenthetők vég nélkül, hiszen akkor a közkiadásokhoz minimálisan szükséges adóbevételek beszedése végett egyrészt az adófizetők kisebb csoportjait terhelő különadókat, másrészt a fogyasztást és a forgalmat terhelő közvetett adókat kellene túlságosan megnövelni. Ilyen esetben azonban már nemcsak a különadók léte torzítja erőteljesen a gazdaság egészséges szerkezetét. A magas közvetett adók újabb komoly problémák tömkelegét okozzák. Pontosan ez a helyzet a mai Magyarországon.

    Azok a termelők, akiknek a terméke roppant magas adókulcs alá esik, állandó és érthető, ráadásul indokolt nyomást fejtenek ki annak érdekében, hogy terméküket sorolják alacsonyabb adókulcs alá. Ha a forgalmi adó rendszerében vannak ilyen adókulcsok, ráadásul ezek mértéke jóval kisebb, mint a legmagasabb kulcs – amit a szakirodalom határkulcsnak nevez -, akkor folyamatosan erős lobbizással és a feketegazdaság elleni harcra való megalapozott hivatkozással az előnyösebb besorolás előbb-utóbb kikényszeríthető. Ennek tipikus példája nálunk a sertéshús: bizonyos sertéshús termékek áfája 2016 januárjában egyetlen csapásra 27 százalékról 5 százalékra csökkent. A több, mint 20 százalékpontos csökkentésért érdemes volt küzdeni!

    Igen ám, de a csökkentés újabb problémákat okozott. Nem minden sertéshús termék adója csökkent. Hatalmas táblázatokat kellett kiadni ahhoz, hogy a kereskedők képesek legyenek megkülönböztetni az egyes húsféleségeket – feltéve, ha akarják. Gyorsan romló és a fogyasztás során azonnal megsemmisülő termékek esetében az adóterhelés óriási eltérése felhívás keringőre: minden hústerméket úgy adnak el, hogy az lehetőleg az alacsonyabb adókulcs alá tartozzon. Mivel az utólagos ellenőrzés lehetősége ilyen esetekben nulla, ezért az adócsalás, illetve az adóelkerülés ahelyett, hogy csökkenne, inkább nő. Pontosan ez történik a mai Magyarországon.

    Diákjaimnak mindig elmesélem zágrábi élményemet. 2002-ben fél évig Horvátországban dolgoztam, mint a horvát kormány államtitkára. Zágrábban akkoriban minden sarkon volt pék (Pekarnica), ahol egész nap illatos, ínycsiklandó és abszolút friss péksüteményeket árultak. Horvátországban akkor a kenyér, a kifli és a zsömle forgalmi adója nulla százalék volt, minden más pékáru azonban 22 százalékos adóterhet viselt. Ráadásul a pékek rengeteg cukrászati termékeket is árultak, holott azoknak inkább a cukrászdában (Slasticarnica) lett volna a helye. Vajon miért? Minden pék és cukrász majdnem mindent úgy adott el, mintha kenyér lett volna és így nem fizetett egyetlen kuna forgalmi adót sem. Miután a süteményeket az emberek azonnal hazavitték és megették, az utólagos ellenőrzés teljességgel lehetetlennek bizonyult. Nyilvánvaló, hogy minden pék és minden cukrász mellé nem lehetett folyamatosan ellenőrt állítani. Többe került volna a leves, mint a hús.

    A történet tanulsága egyszerű. Az a jó forgalmi adó rendszer, ahol egyrészt kevés az adókulcs, másrészt azok viszonylag közel állnak egymáshoz. Ilyen például a dán, ahol lényegében csak egyetlen kulcs van, noha az meglehetősen magas, 25 százalékos. De igen kedvező az osztrák, a német, a cseh és az észt rendszer is. Ezekben az országokban két kulcs van, egy 19-21 százalék körüli és egy másik, amelyik nagyjából ennek a fele. Két kulcs, maximum 10 százalékpontos különbséggel. Valószínűleg ez is jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy ezek az országok a nemzetközi versenyképesség éllovasai.

    A lobbizással letört magas adók két további veszéllyel fenyegetnek. Egyrészt egyre kevesebb lesz a nagyon magas határkulcs alá tartozó termékek és szolgáltatások száma és értéke, aminek megfelelően az adóbevétel csökken. Másrészt a feketegazdaság erősödik, ahelyett, hogy gyengülne. Magas határkulccsal és sok, egymástól távol eső kulccsal terhelt forgalmi adó rendszer tehát semmiképpen nem tölti be feladatát. Megint leszögezhető: ezt látjuk a mai Magyarországon.

 

Kedvezmények, mentességek

 

    Az adókulcsok, adómértékek mellett a politikai küzdelem másik fontos terepe a kedvezmények, mentességek rendszere. Itt van esély legkevésbé kormányzati ellenállásra, holott a kedvezmények és mentességek elszaporodása minden adózási alapelvnek ellentmond. Egyrészt gyakran változnak a kivételek, másrészt egyre bonyolultabbá, harmadrészt egyre inkább áttekinthetetlenné teszik az adórendszert.

    A bonyolultságot teljes áttekinthetetlenségig fokozhatja az a tény, hogy kedvezmények két formában adhatók: adóalapot csökkentő és adót csökkentő formában. A különbségtételnek különösen egymást követően növekvő kulcsokat tartalmazó (úgynevezett progresszív) adórendszer esetén van igazán jelentősége. Ha valami nem számít bele az adóalapba, akkor lehúzhatja azt olyan mértékre, hogy a jövedelem már alacsonyabb adókulcs alá esik. Ha valami közvetlenül levonható az adóból, akkor az adórendszer progresszivitása abszolút értékben még nagyobb kedvezmény elérését teszi lehetővé. De a mentességek egykulcsos (lineáris) rendszer mellett is kifejtik romboló hatásukat, ha a társadalom jelentős részének egyszerűen nincs akkora jövedelme, hogy abból levonhassa a kedvezmények kisebb, vagy jelentős részét. Zsákmányszerző, illetve kegyosztó kormányzás, csekély mértékben szolidáris társadalom esetén ennek egyrészt az lesz a hatása, hogy a (dolgozó) szegények még szegényebbek lesznek, másrészt középen felbomlik a társadalom szövete: jelentősen elvékonyul a középosztály.

    Ártatlan jóindulattal azt gondolnánk, hogy a mai Magyarországon mindez a tudatlanságból rosszul megszerkesztett adórendszer nem szándékolt következménye. Rossz hírem van: ez a jelenlegi kormány tudatos programja. Ráadásul úgy eladva, hogy nehezen felismerhető. Úgy tűnik föl, mintha ez a kormány családbarát lenne. Pedig a lényeg éppen az, hogy a mai kormány elsősorban a jómódú, tehetős családok barátja, akik között kellően sokan a saját oligarchia édes gyermekei.

    Öntsünk tiszta vizet a pohárba!

    A Fidesz által még az alaptörvénybe is beiktatott gyerekkedvezmény ellene hat minden józan szociálpolitikai megfontolásnak és alapvető szociális érzékenységnek. Az adókedvezményként adott támogatás éppen arra jó, hogy különbséget tegyen gyermek és gyermek között. Semmiképpen sem éri el azt az alapvető célt, hogy a rászorultakat támogassa, legalább olyan szinten, mint a jómódú családokat. Nem ér ugyanannyit a szegény gyermek, mint a gazdag. Éppen ellenkezőleg: a ma hazánkban a szegény gyerek jóval kevesebbet ér, mint a gazdag.

    Tetszik nekem, amikor szélsőbaloldali korifeusok megvédik a Fidesz gyermektámogatási programját és lángpallossal küzdenek az alanyi jogon kiutalandó szociális ellátásokért. A farizeus felfogás díszpéldája ez. Valódi szociális érzékenységről az tesz tanúbizonyságot, ha azokat – és csak azokat – támogatjuk, akik erre rászorulnak. Nálunk most ennek éppen az ellenkezője figyelhető meg: a Fidesz elsősorban, noha nem kizárólag, azokat támogatja, ráadásul egyre nagyobb mértékben, akik erre kevésbé, vagy éppen legkevésbé szorulnak rá.

    Nézzük meg az állítólag alanyi jogon járó családi pótlék összegét. Ez közel tíz éve, tehát 2008 óta nem változott! Világos a szándék: a mai kormány tudatosan csökkenti a szegényebb családoknak létfontosságú támogatás súlyát és egyre jobban megnöveli az adókedvezményt, ami nyilvánvalóan a tehetősebbeknek kedvez.

    Legyen még világosabb a valódi szándék: ne kapjanak érdemi segélyt a sokgyerekes cigány családok. Hogy ne szülessen annyi cigánygyerek. A nacionalista-populista kormány „fajtiszta magyar” országot akar. Lássuk be, ezzel az alig burkolt üzenettel sokan egyetértenek.

    A TAO kedvezmények rendszere legalább ilyen szörnyű és érdekes. A TAO adóalapból tízféle jogcímen levonhatók jelentősebb összegek. Ezek között szerepelnek beruházások, de jut a kormányfő kedvenceire is.  Ezeket úgy hívja a törvény, hogy látvány-csapatsportok. (Már az elnevezés is borzalmas.  Még rosszabb, hogy ezzel sportágak között történik indokolatlan különbségtétel.) A hivatalos propaganda szerint a támogatás nem az állam pénzéből, hanem a vállalatok megtermelt jövedelméből valósul meg. Mivel azonban a hallatlanul kedvezményes adóelszámolás végső soron az állami költségvetés terhére történik, nyugodtan kijelenthető, hogy a kormányfő hobbiját azok fizetik, akiknek adóbefizetéseiből több juthatna más fontosabb közcélokra.

    Normális országokban ilyen kedvezmények nincsenek, vagy csak egészen minimális összegben elérhetők. Ennek legfőbb oka az, hogy a kedvezmények és mentességek széttörik az adórendszer egységét, stabilitását, és ellene hatnak a legfőbb célnak, ami a közkiadásokhoz való jelentős mértékű hozzájárulás. Nem érdemes olyan adófajtákat működtetni, amelyek nettó hozama – nagyrészt éppen az elszaporodó kedvezmények következtében - csekély. Az a jó adórendszer, amelyben kevés fajta adó létezik, de ez a néhány adófajta előállítja az állami költségvetés bevételeinek túlnyomó többségét.

    Természetesen a kedvezmények megszüntetése, részleges vagy teljes körű visszavonása nem jelenti azt, hogy szociális, vagy egyéb szempontok (pl. megtakarítások ösztönzése, nyugdíj-előtakarékosság, öngondoskodás, stb.) ne lennének fontosak a társadalom életében. Azonban ezeknek a szempontoknak az érvényesítése megvalósulhat az adórendszeren kívül. Esetenként jóval hatékonyabban megvalósulhat! Erre példa a családi pótlék, mert annak keretei között minden gyermek elvileg egyforma értéket képvisel. Fizessen mindenki azonos szabályok szerint személyi jövedelemadót, majd a gyermekek kapjanak azonos összegű támogatást – az adórendszertől teljesen elválasztva.

 

Adóék, adóterhelés

 

    Térjünk vissza a versenyképesség vizsgálatához. A hazai bajok okait jobban megértjük, ha bevezetünk még egy fontos fogalmat, ez pedig az adóék (tax wedge).

    Az adóék egy hányados, amelynek számlálója tartalmazza mindazt az adóterhet, amit az átlagos adómértéket fizető munkavállaló visel, nevezője pedig a költséget, amibe az ő foglalkoztatása munkaadójának belekerül. Egyszerűbben szólva az adóék kimutatja az összes munkára rakódó közteher arányát a bruttó bérköltséghez viszonyítva.

    A 35 tagországot tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organization for Economic Cooperation and Development, OECD) jelentése szerint a legmagasabb adóék Belgiumban van: 51 százalék. Második helyezett Németország 49,5 százalékkal, a harmadik pedig Magyarország, 48,5 százalékkal. Negyedik helyen találhatók a franciák 48, ötödiken az olaszok 47,77 százalékkal. Németországot kivéve egyik ország sem a versenyképesség bajnoka. Sőt, mindegyik országban köztudottan a magas adók, az igen bonyolult adórendszer, a kezdeményezést gúzsba kötő munkaügyi szabályok képezik a fő okát a régóta megfigyelhető alacsony növekedésnek, gyér beruházásoknak.

    Vajon mi a helyzet térségünkben, valódi versenytársaink esetében? Szlovénia, Szlovákia, Csehország és Lettország megfelelő mutatója 42 százalék, Észtországé 39, Lengyelországé pedig 35 százalék. A számsor önmagáért beszél. Noha a gazdaság felzárkózási képességét tekintve nem az adóék az egyetlen fontos tényező, mégsem véletlen, hogy az összes felsorolt országban rendre magasabb a növekedés üteme, mint Magyarországon.

    Az adóék hányados számlálójában nem csupán az SZJA szerepel, hanem a társadalombiztosítási járulék is. Ezt a jelenlegi kormány átkeresztelte szociális hozzájárulási adónak, ami bizony negatív lépés. Persze nem az elnevezés számít, hanem a mögöttes szándék és valódi eredmény. Az átnevezés azonban azt tükrözi, hogy a nyugdíj már nem a társadalombiztosítási rendszer része, nem megszerzett váromány, ami jár annak, aki fizetett, hanem szociális juttatás, ami a kormány kegyétől függ. Ezzel végleg elszakadt a köldökzsinór a járulékfizetés és a majdani nyugdíj-járadék megszerzésének alkotmányos joga között.

    Miből jön össze hazánkban ez a hatalmas adóék? Vegyük sorra az egyes tételeket.

    A hazai munkaadó a bruttó bér alapján fizet 22 százalékos szociális hozzájárulási adót (korábban TB-járulékot), ami éppen idén csökkent a korábbi 27 százalékról és a kormány ígérete szerint jövőre további két százalékponttal csökken. Fizet továbbá másfél százaléknyi szakképzési hozzájárulást, aminek felhasználási hatékonysága erősen vitatható. A munkavállaló alaphelyzetben 15 százalék személyi jövedelemadót, 10 százalék nyugdíjjárulékot (már nem társadalombiztosítási járulékként), 7 százalék egészségbiztosítási és másfél munkaerő-piaci járulékot fizet. Ezzel az elvonási mértékkel vagyunk előkelő bronzérmesek az OECD idézett rangsorában. (Figyelem: a 48,5 százalék ebből azért nem jön ki, mert a vetítési alap a kétféle elvonási csatorna esetében különbözik.)

    Érdemes megnézni, mekkora költségvetési bevétele van az államnak a különféle adókból. Ezt az értéket szokás a bruttó hazai termék (GDP) százalékában kifejezni azért, hogy lássuk, mekkora terhet testesít meg az állam a gazdaság és a társadalom nyakán. (Sajnos az OECD legutóbbi számsora csak 2015-ös adatokat tartalmaz, de mivel az arányok egyik évről a másikra alig változnak, a helyzet érzékeltetésére ez elegendő.)

    A legnagyobb viszonylagos adóterhelést Skandináviában (Dánia, Norvégia, Svédország) Finnországban, Franciaországban, Belgiumban, Olaszországban és Ausztriában találjuk. A megfelelő számok rendre 43 és 47 százalék között mozognak. Utánuk mindjárt hazánk következik. Nálunk az adóbevételek a GDP csaknem 40 százalékára rúgnak. Idézem versenytársaink adatait: Észtországban és Csehországban 33,5 százalék, Szlovákiában és Lengyelországban 32 százalék. Nagyságrendi különbség, ami úgyszintén megmutatkozik a versenyképességben.

    Nem folytatom tovább a magyar adórendszer elemzését. A WEF rangsora megalapozott: Magyarország rendelkezik a legkevésbé versenyképes és hatékony adórendszerrel a volt szocialista országok között. Minden lehetséges hiba el van követve. De vajon mi a kiút?

 

Egy optimális adórendszer körvonalai

 

  1. Csökkenteni szükséges a magyar gazdaság és társadalom teljes adóterhelését. Az összes adóterhelésnek 40-ről fokozatosan 30 százalék közelébe kell visszavonulnia. Ez a 10 százalékpont körüli enyhítés lényegesen javítaná a gazdaság növekedési képességét.
  2. A közvetlen (jövedelem) adókból származó bevétel aránya nőjön a közvetett (forgalmi) adókéhoz képest. Az SZJA bevételek összességükben nem, a társasági adóból származó bevételek azonban növelhetők. (Különadók megszűnése – lásd 14. pont)
  3. Az SZJA legyen három kulcsos: 5-15-25 százalékos mértékekkel. Az 5 százalékos kulcs érvényesíthető a minimálbér kétszereséig. Nagyjából hatszázezer forintos jövedelem felett pedig már 25 százalékos adókulcs lépjen be. Ez még egyáltalán nem túl magas.
  4. Az SZJA rendszeréből ki kell venni a lehető legtöbb kedvezményt, mentességet. Legyen minél egyszerűbb a rendszer (söralátét) és minden jövedelem kerüljön összevonásra. Házastársak kapjanak módot arra, hogy összevonják és megfelezzék jövedelmüket.
  5. Az SZJA rendszerének erős leegyszerűsítése lehetővé teszi, hogy mindenki képes legyen elkészíteni saját adóbevallását. A felelős állampolgári magatartásnak ez alapvető feltétele. Az adóhivatal dolgozói foglalkozhassanak inkább a nagy ügyekkel.
  6. A családi pótlékot tíz év után emeljük fel: egy gyerek után 20, a második után 30, a harmadik és minden további gyermek után pedig 40 ezer forint járjon alanyi jogon. A családi pótlék képezzen adóalapot, így a gazdagabbak nettó módon kevesebbet kapnak.
  7. A szociális hozzájárulási adó visszaalakul társadalombiztosítási járulékká. A munkaadó fizessen 10 százalék nyugdíj- és 5 százalék egészségbiztosítási járulékot. A szakképzési járulékot el kell törölni. Ezzel a munkaadó terhe 15 százalékosra csökken.
  8. A munkavállaló fizet 10 százalék nyugdíjjárulékot és 5 százaléknyi egészségbiztosítási járulékot. Van jelentősége annak, hogy a megosztott társadalombiztosítási teherviselés csaknem egyenlő. És vissza kell hozni a kötelező magánnyugdíj pénztári rendszert.
  9. A kötelező magán egészségbiztosítási rendszer bevezetésére is szükség van. Itt nem részletezhető okokból addig a gyógyítás területén sohasem lesz verseny kikényszerítette minőségjavulás, amíg magán pénztárak nem versenyeznek az ügyfelek pénzéért.
  10. A magán egészségbiztosítási rendszerhez olyan díjfizetés tartozik, ami két részből áll: egy abszolút összegű alapdíjból (18 éven felülieknek havonta 10, 65 éven felülieknek havonta 5 ezer forint) és a jövedelem százalékában megállapított kiegészítésből.
  11. A reformok eredményeképpen lényegesen egyszerűbb lesz az SZJA rendje és jóval arányosabb a közteherviselés. Az adóék lecsökken nagyjából 5 százalékponttal. Erősödik az ösztönzés a hivatalosan bejelentett fehér foglalkoztatásra.
  12. A társasági adó és osztalékadó közeledik az SZJA-hoz. Legyen az adókulcs itt is 5-15-25 százalék növekvő sávok alapján. A kis cégek 5 százalékos, a nagyvállalatok 25 százalékos kulccsal fognak adózni. Jóval arányosabb lesz a vállalati közteherviselés.
  13. A társasági adó alapjából minden termelő beruházás legyen teljes egészében leírható (észt minta). Minden más kedvezmény szűnjön meg. Minden vállalkozás szabadon támogat bármiféle kulturális- és sporttevékenységet – adózott nyereségéből!
  14. Meg kell szüntetni az összes különadót, így a bankadót, a pénzügyi tranzakciós illetéket, a közmű vállalatokra, a távközlési cégekre, a kiskereskedőkre, az energiára, stb. kivetett adókat. Szűnjön meg végre az adórendszer gazdaságot torzító hatása.
  15. Az ÁFA 27 százalékos kulcsa azonnal lecsökkentendő. Az 5 százalékos kulcs mellé első lépésben a 15 és a 25 százalékos kulcs sorakozzon fel. Hosszabb távon elérendő, hogy mindössze két kulcs legyen, közöttük legfeljebb 10 százalékpontnyi különbség.
  16. Alaposan át kell rendezni a forgalmi adó különböző kulcsai alá sorolt termékek és szolgáltatások körét. Kiküszöbölendő, hogy helyettesítő termékek és fogyasztáskor megsemmisülő javak különböző fajtái eltérő mértékű forgalmi adót viseljenek.
  17. Magyarországon ma több, mint 60 féle adónem létezik. Ezek többsége alig hoz bevételt. Némelyek beszedési költsége és a vele járó adminisztratív teher nagyobb, mint a belőle származó bevétel. Ezeket az adókat minél hamarabb meg kell szüntetni.
  18. Biztosítani kell a járási méretűvé megnövelt alapszintű önkormányzatok önállóságát. Az SZJA legyen teljes egészében az önkormányzatok bevétele – fele közvetlenül, másik fele fejkvóta szerint újraosztva meghatározott célokra (például közoktatás).
  19. Helyre kell állítani az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerének jogi és közigazgatási önállóságát és folyamatosan biztosítani annak hosszú távú pénzügyi egyensúlyát. Jó irány lehet a svéd mintájú állami nyugdíjrendszer bevezetése.
  20. Könyörtelen harcot szükséges folytatni a fekete gazdaság és a korrupció, az adóelkerülés és az adócsalás ellen. Az adóhivatal erőit összpontosítani kell az állammal összefonódott maffia elleni küzdelemre. A NAV munkája kívülről ne legyen befolyásolható.

Bokros Lajos

elnök

Modern Magyarország Mozgalom 

(Bokros Lajos írása megjelent az Élet és Irodalom 2017. május 26-ai számában.) 

 

 

 

 

 

 

Címkék: gazdaság adózás fejlődés adócsalás adóterhek társadalmi igazságosság adóelkerülés felzárkózás kedvezmények gazdasági versenyképesség NAV Bokros Lajos MoMa Modern Magyarország Mozgalom áttekinthetőség mentességek hatékony adórendszer

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://modernmagyarorszag.blog.hu/api/trackback/id/tr5912556019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.