Modern Magyarország Mozgalom

Március 15.

Eufórikus hangulat lepte el egész Magyarországot. A rendszerváltozás óta először történt meg (8 évvel ezelőtt) hogy politikusokat elszámoltattak, majd börtönbe zártak. Azóta sok minden megváltozott, elült a harc a társadalomban, nagykoalíció vezeti az országot, s ez a kétharmados többség, elképesztő tiszteletnek örvend. Felbátorodva a sikereken hihetetlen nagylelkűséget mutatott, amnesztiát hirdetett. S nem csak hogy nem engedte el a kezét a fogvatartottaknak, a kormányzat segít a börtönviselt állampolgároknak visszakerülni a munkaerőpiacra.

Tisztelet a bátraknak! – emlékeztetett a Miniszterelnök, egy 2106-os ünnepi beszéd címkéjére, majd kijavította azt: Tisztelet a Vezeklőknek!, majd elismerően nyilatkozott a világsajtó előtt, hogy a kormány nem a maffiamódszerekhez folyamodott ezúttal, nem kötött vállalhatatlan politikai alkukat, inkább olyan ultimátumot ajánlott a fogvatartottaknak, melynek nyertese lehet az egész társadalom. A letartóztatott politikus vezetők, és strómanjaik zárolt vagyonáról egy országgyűlési bizottság döntött, mely egyhangúan állt ki amellett, hogy a fogvatartottak teljes elkobzott vagyonát értékesíteni kell a szabad piacon, illetve a bankszámlákon zárolt összegeket is jótékony célra kell fordítani. A befolyt összeget elosztják öt terület között. Az oktatás modernizálására, egészségmegőrző programok támogatására, megújuló energiák beszerzésének finanszírozására, munkahelyteremtésre, valamint a bevándorlók integrációs programjainak további bővítésére fordítanak területenként egymilliárd Eurót.

„Nincs szükség további megaláztatásra, mindenkinek jár a bocsánat, mindenkinek lehetőséget kell adni az újrakezdésre!” – jelentette ki a kormányfő.

Ennek fényében az amnesztia a következő feltételekkel valósul meg:

Orbán Viktort volt Miniszterelnököt kinevezik a Fóti gyermekotthon vezetésére.

Rogán Antal új munkahelye a - hajléktalanokat a munka világába visszavezető – Restart Iroda lesz, feladata pedig terepmunka, felmérni kinek, milyen élethelyzete indokolja a programban való részvételt.

Lázár János a Természetvédelmi Hatóság munkatársaként kezdheti a szabad életet. Feladata a hobbi vadászat teljes felszámolása Magyarország területén. Ebben segítségére lesz Semjén Zsolt, aki koordinálni fogja a „Vadászházak átalakítása nyugdíjas otthonokká” munkacímű projektet.

Harrach Péter önként vállalta, hogy Afrikába vonul, támogatni éhező gyerekek megsegítését, az UNICEF támogatói ösztöndíjának köszönhetően. (nyugdíjáról, és teljes vagyonáról önként mondott le egyetlenként)

Habony Árpád, mivel nem volt együttműködő a fegyintézet alkalmazottaival – többször bántalmazta a fogva tartókat -, számára az egyetlen lehetőség a börtönben való munkavégzés lett. Fogvatartottak képzését vezetheti, ahol a rabok megtanulhatják, miként használhatják fel felesleges energiáikat nemes célra. Cölöpverést oktat majd a néhai küzdősport specialista.

Deutsch Tamás lehetőséget kapott a Drog Prevenciós Irodánál. Feladataként szabták, hogy iskolákat látogasson, s egyszerűen saját élettörténetét elmesélve traumatizálja a fiatalokat, elrémisztve őket bármely szer kipróbálásától.

Mészáros Lőrinc visszakapja gázszerelői engedélyét, valamint egy éven keresztül kap segélyt a munkakeresés megkönnyítéséhez.

Polt Péter maga ajánlotta fel, hogy közmunkásként szeretne dolgozni, hogy vezekelhessen. Mivel azonban a közmunka program évekkel ezelőtt megszűnt, számára felajánlotta a kormányzat, hogy támogatja külföldre települését egy darab, egy útra szóló repülőjeggyel.

Az amnesztia legnagyobb nyertese Matolcsy György lett. A Mikroszkóp színpadon szerepelhet, mint stand-up komédiás, ameddig csak kedve tartja, bizton számíthat a röhögésre.

„Sok politikuson és oligarchán nem tudott sajnos segíteni a kormány. Több százan hagyták el az országot olyan államokba, amelyeknek nincsen kiadatási parancsuk Magyarország felé. Sajnos nem mindenkin tudunk így segíteni” – tette hozzá a Miniszterelnök.

Glázer Attila

A Gazda – Test, kór – Képe

Hurrá, van saját Nemzeti NER kompatibilis betegségünk. Magunk által táplált, agresszív, lélekfaló borzalom gyengíti az ország testét. Feltételezem, ha van kollektív tudat, akkor van kollektív test is. Annak pedig fertőző betegsége. Eddig csak sejtettük, hogy van, most minden világossá vált. Ünnep.

  Fotó: Glázer Attila

Hosszú kutatás eredményeképpen izolálták végre a betegséget országunkba behurcoló és a betegség terjedésében nagy szerepet játszó gazdatestet. Március 15-én gondosan elkülönítették, karanténba zárták, nehogy továbbfertőzzön. Több száz rendőr védte a tömeget a rendkívül veszélyes, jelenleg a betegség legborzasztóbb jeleit mutató állampolgártól.

Azonban hiába minden erőfeszítés, a betegség tovább terjed, világossá vált, a betegség a legelképesztőbb módon fertőz. Hallójáraton, és retinán keresztül is képes a gyanútlan áldozatba furakodni. A betegséget hordozó anyaállat testére különösebben nem veszélyes a kór, azonban a pszichét elképesztően képes rombolni, akár teljes személyiségzavart is okozhat.

Miként lehet elkerülni? Mit tegyen az, aki már megfertőződött? Gyógyítható-e a fertőzés okozta betegség? Komoly kérdések ezek, hiszen jelenleg a lakosság egy ötöde gyengült le kisebb nagyobb mértékben. De mindenekelőtt fontos tisztázni, hogyan ismerhetjük fel a betegséget?

A test sajnos elképesztően sunyi tüneteket mutat. Zavart beszéd, egymásnak ellentmondó cselekedetek. Súlyos esetben a valósággal való teljes szakítás. A Gazdatest funkcionálisan működik ugyan, hosszú életű lehet a fertőzött beteg, azonban környezetére elképesztő veszéllyel bír. Akikkel beszél, hasonló tüneteket mutatnak előbb, vagy utóbb, ha mentális immunrendszere nem elég erős. Indokolatlan jókedv, pillanatok alatt fellángoló agresszió. A beteg nem képes a környezetével való egyenes kommunikációra, kerüli a vele szembenálló tekintetét. Hiába javasoljuk a beteget nyugalomkeresésre, annál inkább reagál hiperaktív mozgással, ennek jelei az akaratlan kényszeres mozgások, mint a felesleges gesztikulációk, a kényszernevetés, köhincsélés, legsúlyosabb esetekben akaratlan nyelvnyújtogatás.

Breaking news: A legújabb kutatások szerint nem csak fülön és szemen keresztül, de készpénzzel, sőt, ma már banki utalással is terjed a kór. Ha pedig valaki elkapta, akkor csak az empátia, és a tájékoztatás segít. Gyógyszeres kezelés egyelőre nem ismert, a jelenlegi egyetlen gyógymód a betegséggel szemben az érzelmi és értelmi immunrendszer erősítése, más néven olvasás, tanulás.

A legfertőzöttebb egyedek saját magukat zárják karanténba, velük már felesleges is foglalkozni.

Nekik annyi.

Glázer Attila

A tegnapi tüntetést követően, amin - a nagyon rossz idő ellenére is ennyi ember közt - részt venni valóban felemelő érzés volt, kénytelen vagyok egy kritikai megjegyzést tenni. Kicsit a felszólalók is, de különösen a szervezők és a rendezők úgy tettek, mintha az egész rendezvény egy politikamentes esemény lett volna. Végig érződött az a félelem – már a szervezésen is –, hogy nehogy valaki is azt állíthassa majd, hogy a pedagógusok politizálnak.

       A kép forrása: 24.hu

Bármennyire is tisztelem a tegnapi tüntetés szervezőit, köztük különösen a nagy bejelentést tevő iskola igazgatót, Pukli Istvánt, kénytelen vagyok azt írni, hogy önbecsapást követnek el. Az, hogy ezt maguk nevében és maguk ellen teszik, az a szívük joga, de hogy ezt a becsapást másokkal szemben is megpróbálják elkövetni, vagy legalább is elhitetni, az már nem. Bármennyire is az ellenkezőjét hangoztatják ugyanis a szervezők, a tegnapi tüntetés igazi politikai tüntetés volt. Az a rendezvény ugyanis, ahol a miniszterelnököt és a köztársasági elnököt bocsánatkérésre szólítják fel, aminek nem teljesülése esetére polgári engedettlenséget hirdetnek meg, az nem egy születésnapi, kakaós babazsúr, hanem egy kőkemény politikai rendezvény.

A szervezőknek ez a politikához történő ambivalens, számomra kevésbé érthető hozzáállása, illetőleg az attól való idegenkedése lehetett az oka annak is, hogy tegnap a tüntetésen egy kellően vehemens és határozott rendező még a magyar zászlóinkat az EU-s körrel a közepén is el akarta tetetni azzal az indokolással, hogy nem akarnak politikai jelképet a tüntetésen, mert ez nem politikai rendezvény. Csak csendben jegyzem meg, hogy a zászlóink – ami kifejezi, hogy csak Európával lehet nagy Magyarország, és mi mint magyar és uniós polgárok itthon vagyunk Európában – most is nagy sikert arattak, a vonulás során és a Kossuth téren is rengeteg dicséretet kaptunk értük. Azzal a szervezői kéréssel kapcsolatban pedig, hogy politikusok csak magánemberként vegyenek részt a tüntetésen, el kell mondanom, hogy a tüntetők közül többen, ráadásul épp pedagógusok, amikor észrevették Bokros Lajost és a többi MOMÁ-st, akkor odajöttek megköszönni, hogy a MOMA a jelenlétével is támogatja a tüntetésüket, sőt többen még büszkén fotózkodtak is a MOMA elnökével.Tegnap és ma is többször hallottam tanároktól, sőt még a tegnapi tüntetés fő szervezőitől is, hogy „mi nem akarunk politizálni”.

Kedves pedagógusok, kedves Pukli István!
Tisztelettel kérem, mondják már meg nekem, hogy miért menekülnek ettől szótól, mint ördög a tömjénfüsttől? A politika Önök számára miért szitok szó, miért egyenlő a szennyel? A politika és a politizálás szó azt jelenti, hogy valaki részt vesz a közéletben, véleményt nyilvánít közügyekben, vagy netán alakítja is azt. Miért kell ettől a szótól annyira félni? Ahogy írtam, tegnap minden felszólaló, de még azok is, akik akár csak hallgatóként is részt vettek a tüntetésen, az politizált. Ha erre az a kimentő válasz, hogy de csak a közoktatással kapcsolatban nyilvánítottak véleményt, sajnos akkor is ki kell ábrándítanom Önöket, mert így is politizáltak, ugyanis a szakpolitika is politika, annak részeleme. Ennek megfelelően az oktatás problémáinak felvetése, az oktatás ügyének rendezése is politikai kérdés, közügy!

Kedves Pedagógusok!
Tisztelettel kérem Önöket, hogy ne féljenek a politikától, sőt kifejezetten kérem, hogy politizáljanak! Nem azt írtam, hogy pártpolitizáljanak, mert azzal maximálisan egyetértek, hogy a pártpolitikának semmi helye nincs az iskola falai között. Viszont a politikának, a közügyek intézéséről alkotott véleménynek és ismereteknek viszont ott a helye. Ha az ilyen ismeret átadásától zárkóznak el Önök, akkor akaratlanul is hozzájárulnak ahhoz, amiért tegnap is épp tüntettek, vagyis hogy ne alattvalókat neveljen az iskola. Miért van az, hogy Amerikától Ausztráliáig, valamint Nyugat-Európában is már az óvodás korban, majd az iskolában folytatva a tanárok a gyerekek számára közérthetően beszélnek a közügyekről, arról, hogy hogyan működik pl. egy kormány, egy parlament, mi a feladatuk, arról, hogy egy választópolgár hogyan befolyásolhatja a közügyek intézését, pl. hogyan szavazhat. Miután az elmúlt öt évben Brüsszelben éltem a családommal, a kicsi gyermekeim ilyen oktatásban részesültek. Legkisebb gyermekem 9 évesen mér tisztában van vele, hogy mi a tétje egy választásnak, tudja, hogy az is szavazás, ha valaki nem vesz részt a választáson, de akkor viszont helyette mások döntenek a közügyek intézéséről. Vagyis külföldön ezek a tanárok igen is politizálnak az iskolában (is), sőt ez ott a tananyag része annak érdekében, hogy ezek a gyerekek felnőttként öntudatosan vehessenek részt a közügyek alakításában, és ne birkaként, akár csak egy tál lencséért (vagy a rezsicsökkentés blöffjéért) adják el a szavazatukat.

Kedves Pedagógusok!
Nem a politika szó szennyes, hanem csak azok a politikusok, akik annak tartalmát ilyenné teszik, de őket meg mi választjuk, vagy éppen elküldjük. Ám ehhez politizálni kell, és kellene már az iskolában is! Éppen ezért tisztelettel kérem, hogy ne meneküljenek el e – elismerem, nem könnyű – feladat elől! Épp ellenkezőleg, a tanítás közben ismertessék meg a gyerekekkel, hogy milyen is a helyes politika, és a saját példájukkal is tanítsák meg őket arra, hogy mi a köz szolgálata! (R)észt venni a közéletben, (r)észt adni a közéletből igazi pedagógusi feladat, s mindezt ma a hagyományos régi módszerrel is sulykolhatják, de nem csak a gyerekeknek, hanem nekünk is, az iskolai padból már régen kikerültek számára is. Mert egy "paidagogos" az mindig is tanít, mintával, szép szóval, és mi pedig figyelünk, mert a jó tanárra mindenki figyel.

Kajdi József

elnökségi tag, MoMa

Kormányhírek szerint Orbán megvétózta Angela Merkel német kancellár és Ahmet Davutoglu török miniszterelnök indítványát, ami a menekültválság megoldását célozta volna. Törökország azt javasolta, hogy akkor fogad vissza egy darab gazdasági bevándorlót, ha az EU befogad egy darab szíriai menekültet.

A kép forrása: 24.hu

Hatalmas alku folyik két közepes nagyhatalom között: a 82 millió lakosú, a világ negyedik legnagyobb gazdaságával rendelkező Németország és a 78 millió lakosú, felemelkedő Törökország között. De nincs megállapodás, mert közbeszólt az egér.

Elhiszi ezt valaki?

Tudom, a jogállami jelzőt idézőjelbe kellett volna tennem, hiszen hazánkkal kapcsolatban már régen nem beszélhetünk jogállamról. A tragikomédia szó használatára azonban az alábbiakban kifejtett két példa remélhetőleg kellő alapot szolgáltat.

Tegnap a Kúria a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) határozatával ellentétben megállapította, hogy bár tettlegességre nem került sor, azonban a kopaszok valóban akadályozták az MSZP politikusát abban, hogy elsőként időpecsételjen az NVI bejáratának előterében. A Kúria viszont az NVB-nek azt a döntését már nem semmisítette meg, amely Erdősiné népszavazási kérdését fogadta be elsőként és azt hitelesítette. De miért is nem?

      A kép forrása: 24.hu

A hatályos jog szerint az NVB azt a népszavazási kérdést vizsgálja és hitelesíti elsőként, amelyiknek beadója személyesen és elsőként időpecsétel a bejáratnál. Mint közismert, és ezt a felvételek is igazolják, az NVB bejárata előtt elsőként valóban a kopaszok csapata jelent meg, az MSZP „küldöttsége” őket reggel 6 órakor már ott találta. Erdősiné és kísérője viszont csak jóval később jelent meg a helyszínen, vagyis, ha a kopasz csapatot egy beadványozóként veszünk, akkor harmadikként. Ennek ellenére – a Kúria által is megállapított akadályoztatásnak köszönhetően – az MSZP képviselője csak másodikként ért oda az időpecsételő géphez, mert őt megelőzte valaki. Ez a valaki azonban nem a kopasz csapat egyik tagja, de nem is Erdősiné volt, hanem a kísérője. Ebből viszont tényszerűen megállapítható, hogy az első pecsételés szabálytalan volt, hiszen a harmadikként érkezett személy, ráadásul nem is a beadványt tevő tette ezt meg személyesen.

A Kúria azt is megállapította, hogy az elsőként megjelent kopasz csapat tagjai nem is adtak be népszavazási kezdeményezést, vagyis az egész jelenlétük csak az akadályozást szolgálták. De akkor ebben az esetben az NVI-hez másodikként érkező személy szabályos, személyes bejelentkezése miért nem előzi meg a harmadikként érkező és szabálytalan időpecsételést végrehajtó személyt? A Kúria szerint azért nem, mert „nem láttak alapot arra nézve, hogy Erdősiné a kopaszokkal szándék- és akarategységben tevékenykedett volna”. Na, ez alapján írtam, hogy ez már a tragikomédia szintje, hiszen a tényállás alapján ennek nincs is relevanciája. Egyébként mellesleg a hölgy és a kopaszok közötti kapcsolat tényét igazolja az a felvétel, amikor a kopaszok a hölgyet előzékenyen beengedik, miközben másokat pedig nem (tudom, ezek jól nevelt, udvarias fiatalemberek, és egy idős hölggyel szemben az elemi udvariasság szabályai szerint jártak el), valamint az a felvétel is, ami egy átlátszó mappáról készült az egyik lovagias úriember kezében, amiben ugyanaz a beadvány volt, amit végül Erdősiné beadott. A Kúria számára az sem volt a kapcsolatra bizonyíték, hogy a jól nevelt ifjak, amikor Erdősiné leadta a kérdését, mindannyian – mint akik jól végezték a dolgukat – távoztak a helyszínről, anélkül, hogy bármilyen kérdést maguk is leadtak volna (bár az állítólagos beadványt tartalmazó dossziét mindvégig a kezükben szorongatták). Most az MSZP képviselője futhat még egy kört, és külön kell bizonyítania azt, aminek egyébként semmi köze nem kellett volna lennie a tegnapi döntésnek, hogy Erdősiné és a kopaszok összejátszottak. Ez így már valóban kutyakomédia az egész.

Az előző esetnél azonban sokkal súlyosabb az a kormányzati törekvés, ami egy tegnap nyilvánosságra került törvényjavaslatban fogalmazódik meg, miszerint a kormány akár egyedi határozatban is a költségvetési törvényben foglaltaktól eltérően dönthet. Csak halkan teszem fel a kérdést: akkor minek is van az Országgyűlés? A kormány miért is vesződik azzal, hogy apránként, egyedi ügyek kapcsán elhalássza azokat a döntési jogköröket, amiket a gránitszilárdságú – de a módosítások számát, valamint a betartására irányuló szándék erősségét tekintve mára már csak tehénlepény szilárdságú – Alaptörvény meggondolatlanul még az Országgyűléshez delegált? A kormány nyújtson be egy olyan javaslatot a parlamentnek, hogy ezen túl Magyarország áttér a rendeleti kormányzásra, feleslegessé téve az Országgyűlés érdemi működését, amely a jövőben elsősorban csak vitanapokra szorítkozzon, ezáltal a „menekültügyi válságra” tekintettel a döntéshozatalt is felgyorsítva. Amilyen mameluk ez az Országgyűlés, a kormánypárti képviselők a frakciófegyelemhez tartva magukat még ezt is megszavaznák.

És most csak két példát említettem, de a sor sajnos még hosszan folytatható lenne, sőt ez minden nap csak bővül. Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy a hatalom hanyatlása tényleg megkezdődött, a hatalmon lévők a végüket érzik. Már a látszatra sem adnak, és egyedüli törekvésük az, hogy a hátralévő időben – ami remélem, kellően rövid lesz – még minél többet ki tudjanak hozni a maguk számára (lehetőleg anyagilag).

Kajdi József

elnökségi tag

Modern Magyarország Mozgalom