2015 és 2016 januárja között a magyarországi lakásárak harmadával, négyzetméterenként 195 ezer forintról 262 ezer forintra, Budapesten 305-ről 400 ezer forint fölé emelkedtek. Egy többgyerekes család igényei minimumának megfelelő kis-középméretű lakás egy év alatt országos átlagban 4-6, Budapesten 7-10 millió forinttal lett drágább. Ez használt lakások esetében a két gyerek után kapható támogatás három-ötszöröse, a nagycsaládok támogatása maximumának közel négyszerese. Az új lakásokat építő cégek ügyfelei esetében az arány valamivel jobb: a támogatás 10 millió forintos összege megközelítheti az árnövekedést.

 A kép forrása: kp.hu

Nem az infláció gyorsult és nem a lakáskereslet nőtt meg. A piac a támogatások és kedvezmények növekedésével kapcsolatos felfokozott várakozásokat árazta be. A használt és új lakások 2015-ös forgalmára vonatkozó adatok ugyan késnek, az új lakáshitelekre vonatkozó információk azonban azt jelzik, hogy a hitelek összege ugyan nőtt, a szerződések száma azonban csökkent.

A lakásproblémáikat megoldani kívánó honfitársaink közül tehát azok se „jártak jól”, akik megengedhetnek maguknak egy új építésű lakást és megfelelnek, vagy merik vállalni a CSOK szigorú feltételeit. De mi lesz a többiekkel? Azokkal, akik szegények, vagy csak kevésbé jómódúak, akik olcsóbb lakást keresnek, fiatalok, idősek, egyedülállóak, akik magánéleti, életviteli, egészségügyi okokból nem vállalják, vagy nem vállalhatják 2-3-4 gyerek terheit? Vagy nem elég felelőtlenek, hogy megkockáztassák a nem teljesítés súlyos következményeit?

A lakásárak növekedésével a lakásbérleti díjak is növekednek. Ráadásul, a nemrég közzétett koncepció szerint, a kormány egységes átalányadóval terhelné a bérbeadást a panel-másfélszobástól a rózsadombi luxuslakásig. Évi 1500 Ft/négyzetméter a Rózsadombon talán elviselhető, a panelban vagy a faluszéli félkomfortosban kevésbé.

Legfeljebb a „magyar reformok működnek” reklámok fizetett modelljeinek van oka lelkes örömre.