Változatlanul nagy külföldi sajtóvisszhang kíséri az Alaptörvény negyedik módosítását. Most nem is a Velencei Bizottság június 14-én megtárgyalásra kerülő jelentésére, vagy a módosított Tavares-jelentés június 19-i bizottsági megvitatására gondolunk, hanem a nemzetközi sajtóban nap mint nap megjelenő írásokra. Ezen írások többsége a jogállamiságra leselkedő veszélynek tartja ezt a módosítást, sőt Kim Lane Scheppele amerikai alkotmányjogász már a Martonyi János külögyminiszter által beígért ötödik alaptörvény-módosítást is kritizálja, egyébként teljes joggal.
Az Orbán-kormány megint játékot próbál űzni az őt kritizáló nemzetközi intézményekkel, bízva abban, hogy azok a hazai viszonyokat nem kellően ismerik. Mi ez a játék? Egyes – csak néhány és nem mindet – kritizált pontokat kivennék az Alaptörvényből, de ezek vagy már szerepelnek sarkalatos törvényben, vagy hamarosan – a kormányoldal kétharmados parlamenti többéségnek köszönhetően – bekerülnek. Bár ezeket a sarkalatos törvényeket az Alkotmánybíróság már érdemben is vizsgálhatja, azonban az Alkotmánybíróság személyi összetétele mára annyira egyoldalúvá vált, hogy ezzel a gesztussal semmit nem veszélyeztet a Kormány, mert biztos lehet benne, hogy számára ezen alkotmányvédelmi intézmény részéről most már kellemetlen döntés nem születhet.
A korrektség megkívánja, hogy említést tegyünk arról is, hogy a nemzetközi sajtóban az Orbán-kormányt és az Alaptörvény negyedik módosítását támogató írások is megjelennek, akár a Kormány által tíz millió forintért véleményt nyilvánító három külföldi alkotmányjogásztól, vagy mint ma, az Orbán Viktorról szóló, magyarul is kiadott könyv lengyel szerzőjétől, Igor Janke-től is. Ha valaki dolgozott még az "átkosban" a közigazgatásban, akkor talán hallotta azt a kifejezést, hogy alkotmányos költség. Ez egy titkosan kezelt keret volt, amit arra használtak fel, hogy pl. egy külföldi politikust tejben-vajban fürösztve megvendégeljenek, aminek fejében – ellenértékként - egy-két jó szót kellett szólnia hazánkról. Ha nagyon durván akarnánk fogalmazni, akkor ez egy szolid korrupció volt, de nevezhetjük szebben is, pl. a jóindulat elnyerésének. Mindenki maga döntse el, hogy az utóbb említett esetekben erről van-e szó, vagy sem.
Egy biztos, az elkövetkező hetekbe, ez a téma még sokat fog szerepelni a nemzetközi sajtóban, már csak azért is, mert várhatólag a júliusi eleji plenáris ülésén fogja tárgyalni az Európai Parlament a Tavares-jelentést , vagyis akkor, amikor már hetek óta ismert lesz a Velencei Bizottság hivatalos jelentése is. Míg az Európai Bizottságra, az Európa Tanácsra vagy az Európai Parlamentre ráfogható, hogy politikusok alkotják, ezért politikailag elfogultak lehetnek (és ez az elfogultság nagyon ragályos lehet, mert ezt elkapta a Fidesz pártcsaládjának, vagyis a Néppártnak számos tagja is, mint Barosso úr vagy Reding Asszony is), ez a vád azonban az alkotmányjogi szakemberekből álló Velencei Bizottságra már nem áll meg.
A MoMa érdeklődve várja a fejleményeket, amelyek várhatóan ismételten bebizonyítják, hogy az Európai Unió intézményei az Unió alapját képező alapértékek védelme terén még egy ország polgárait is képes megvédeni a saját kormányának antidemokratikus döntéseivel szemben.