Az egészségügyi ellátás a világ egyik legnagyobb piaca! Aki borzong ettől a gondolattól, az jobb, ha tudja, Magyarországon ma is van piac az egészségügyben, de az homályban, zavarosan és átláthatatlanul működik.
Mi a paraszolvencia, ha nem bújtatott piac? Feketén veszem meg a figyelmedet, a törődésedet, a tudásodat. Utólag aztán, ha mégsem azt kaptam meg, amit vártam, nem mehetek panaszra senkihez.
Tisztább lenne minden ezen a piacon, ha legálisan fizethetném meg a szolgáltatást. Ellenőrizhető lenne az ellátás, a számla, a reklamáció lehetősége pedig versenyt teremtene a szolgáltatók között. De tényleg a szolgáltatás „piaca” a rossz, vagy más baj van?
Más szolgáltatás (masszőr, kozmetikus stb.) piacán ez nem kérdés. Válogathatok a szolgáltatók között, ha nem kaptam meg, amit kértem, akkor reklamálhatok, de legalábbis többet nem megyek oda. A magán egészségügyi ellátásban ez most is így van! Ott is előre megmondják, hogy mennyit kell fizetnem.
Mi ebben a baj?
Nem az egészségügy „piacával” van baj, hanem azzal, hogy ki hogyan fizeti meg, hiszen az elvégzett munkáért fizetni kell. Erre „találták ki” a egészségbiztosítás kockázat közösségét, hogy betegség esetén ne kelljen hirtelen zsebből fizetni a ki tudja milyen ellátás mekkora költségét. Ez azonban nem zárja ki a piacot az egészségügyben. Ha én dönthetem el, hogy melyik orvost választom – az adott ellátási szintnek megfelelően – és lehetőségem van arra, hogy az általam választott orvosnak ne csak a biztosító által fizetett átlagos összeget „vigyem”, hanem az orvos figyelméért, gondosságáért a kiegészítő biztosítással járó kiegészítő díjat is juttathassak, akkor tisztább lesz a kép. Akkor már nem a mindenkit megalázó „zsebbe dugdosás” és a „ki tudja, mennyit kellene adni” zűrzavara uralkodna.
Ha a kiegészítő biztosító társaságok maguk is éleznék a versenyt azzal, hogy válogatnának a szolgáltatók között, és azzal kötnének szerződést, amelyiket a legjobbnak tartják, az tovább javíthatna a helyzeten. Az orvosok pedig jobban éreznék magukat, mert növekedne a jövedelmük, mert a jobb munkáért valóban több fizetés járna.
Az állami egészségügyi szolgálat alkalmatlan arra, hogy a tisztességes piaci feltételek alakuljanak ki. Állami alkalmazottak, alacsony bérekkel, és a munka minőségétől, mennyiségétől független juttatások mellett. Sok egészségügyi dolgozó ma feladja, külföldre, vagy a magán-egészségügybe távozik, vagy elhagyja az egészségügyi piacot. Kár azt hinni, hogy amíg az állam szolgáltat, és az állam önmagát ellenőrzi, addig javulhat a helyzet. Ez volt a „szocializmusban” is. És mi lett belőle?
Az egészségügyben az állam szigorú szakmai és pénzügyi ellenőrzése, a szabályozott piac, a magánszolgáltatók szabályozott belépése az ellátásba, a biztosítási formák bővítése vezethet fejlődéshez, az ellátás minőségének és körülményeinek javulásához, ezzel pedig az egészségügyi dolgozók megtartásához!
