Érdemes mindig felfigyelni arra, mire büszke igazán egy rezsim. Hazánk jelenlegi kormánya alig beszél arról, hogy több mint egymillió polgártársunk több mint háromezer milliárd forintnyi befektetett megtakarításának elkobzásával úgymond „megvédte a nyugdíjakat”. Kevés már a szöveg az államadósság csökkentéséről, hiszen a költségvetési hiány megszorításnak sohasem nevezett megszorításokkal és különadókkal történő leszorítása nem eredményezte ennek csökkenését. Kudarc kudarc hátán. Ilyenkor a kormány csöndben elfelejti saját büszkén hangoztatott céljait.
Kép forrása: blogspot.com
A rezsicsökkentés kivétel. Ezt annyira sikeresnek ítéli az Orbán-kormány, hogy októberre beígérte a második lépést. Hát igen. Kétszer 10 százalékos rezsicsökkentés komoly eredménynek tűnik.
A piactagadó kommunista gazdaság bukására még emlékező honpolgár azonban gyanút fog. Szabályozás helyett rögzíteni az árakat, méghozzá nyílt politikai akarattal - valóban lehetséges ez anélkül, hogy más területeken ne okoznánk súlyos károkat a gazdaságnak és a társadalomnak?
A „dicsőséges” ötvenes években volt divatban az, amire a Kádár-korban már a hivatalos politika is csak negatív felhanggal emlékezett: a voluntarista megoldások erőltetése, akaratlagos gazdaságpolitika, mintha a gazdaság belső törvényszerűségei büntetlenül figyelmen kívül hagyhatók lennének. Ha lehet 20 százalékos rezsicsökkentés, akkor miért nem lehet 30, vagy éppen 50 százalékos? Miért nem hozzuk vissza a három hatvanas kenyeret és tejet? Miért emelkednek folyton a tömegközlekedési díjak, miért drágább a vasút, a benzin, miért van szükség egyáltalán útdíjakra?
Érdemes észrevenni, hogy kormányunk erősen szelektíven alkalmazza az árcsökkentés csodafegyverét. Miért csak a közüzemi díjak csökkentésére kerül sor? Egyrészt azért, mert az uralkodó körök pontosan tudják, hogy az árcsökkentés általános alkalmazása rövid időn belül romba döntené az egész országot. Másrészt azért, mert a közüzemek külföldi vállalatok kezében vannak. A rezsicsökkentéssel az Orbán-kormány ezeket a hazánkat szerinte kirabló külföldi cégeket kívánja Magyarországról kiűzni.
A külföldi tulajdonosok kiűzésével, mint elsőrendű politikai céllal sokan egyetértenek. Nekik üzenem, hogy bár ez a törekvés érzelmileg vonzó lehet, ésszerűen nem indokolható. A magyar társadalomnak fel kell ismernie, hogy a gazdasági nacionalizmus súlyos és azonnali gazdasági károkat okoz.
A rezsicsökkentés élesen belehasított a közüzemi vállalatok nyereségébe. Mivel a nyereség termelése minden gazdasági vállalkozás célja és feltétele, ennek elmaradása azonnal megszünteti a beruházásokat. Nyereség elérésére képtelen cég hitelt sem kap. Megkezdődnek az elbocsátások, ahogy azt már több áramszolgáltató cég előre jelezte.
A kormány által politikai alapon kikényszerített rezsicsökkentés közvetlen gazdasági hatása kettős: egyrészt elmaradnak a beruházások, másrészt növekszik a munkanélküliség. Magyar munkások nem tudnak kenyeret hazavinni a családjuknak. Ezt akartuk?
A rezsicsökkentés közvetett gazdasági hatása ugyancsak káros: nemcsak a bővítő, a technikai színvonalat emelő, a hatékonyságot növelő, így a későbbi árcsökkenést piaci alapon lehetővé tevő beruházások maradnak el, hanem az egyszerű pótlások is, a meglévő kapacitások helyreállítása. Ami azt jelenti, hogy a közüzemek tőkéje elporlad, gépeik, felszereléseik tönkremennek. Ugyanazt a kapacitást egyre nagyobb költséggel tudják csak üzemeltetni. Ugyanahhoz a szolgáltatáshoz egyre nagyobb veszteség társul. Végső soron az állam rákényszerül arra, hogy költségvetési támogatást adjon ezeknek a vállalatoknak. Hiába hullik esetleg érett gyümölcsként a magyar állam ölébe a közüzemi vállalatok tulajdonjoga, a szektor egésze rohadt gyümölcs lesz.
Ez a perspektíva nem ismeretlen. A szovjet világ ebbe bukott bele: felélte társadalmi tőkéjét szinte minden szektorban. Fél évszázados tőkepusztulást azután nem lehet néhány év alatt pótolni. Miután a közüzemi vállalatok privatizációjára Oroszországban – éppen a pusztító gazdasági nacionalizmus okán – máig nem kerülhetett sor, az elmaradást nem lehetett magántőkével bepótolni. Az államnak pedig természetesen soha nincs elegendő pénze arra, hogy termelő beruházásokat finanszírozzon, hiszen rendszerint arra sem képes, hogy elég kórházat és iskolát építsen.
A jelenlegi magyar kormány gyűlöli a piacot, a tőkéseket, különösen a külföldieket. Imádja az államot, az államszocializmust. Felhívom a tapsolók szíves figyelmét az előre kiszámítható következményekre.
Bokros Lajos, elnök
Modern Magyarország Mozgalom