Hazánk harmincegy évvel ezelőtt – sokszori kétségbeesett próbálkozás után - felvételt nyert a Nemzetközi Valutaalap, az IMF tagjai sorába. Az 1982-es csatlakozás ünnep volt a kommunista kormány számára; a felvétellel megnyíltak Magyarország számára a Valutaalap forrásai és ennek révén könnyebben és olcsóbban jutottunk hitelhez a nemzetközi piacokról is.

Ez a kormányközi intézmény arra hivatott, hogy megsegítse tagállamait, ha azok nem képesek pénzügyi forrásokhoz jutni a nemzetközi tőkepiacokon. Természetesen ahhoz, hogy a Valutaalap hiteleit egy ország elnyerje, általában költségvetési kiigazítások és szerkezeti reformok sorát kell végrehajtania. 

A kiigazítások és reformok azonban nem öncélúak. Noha kétségtelen, hogy az IMF szeretné viszontlátni kihelyezett hiteleit, hiszen azok végső soron a többi tagállam adófizetőinek jelentenek terhet, a magánpiaci hitelképesség visszaszerzése mindenekelőtt az adós ország érdeke. 

Két dolog nyugodt szívvel kijelenthető. Egyrészt az, hogy minden ország elsősorban magának köszönheti, ha úgymond az IMF járszalagjára kerül; ezt megelőzően ugyanis ésszerűtlen szakszerűtlen, hosszú távon fenntarthatatlan gazdaságpolitikát folytatott. Másrészt az, hogy noha a pénzügyminiszterek szeretik az IMF-re hárítani a felelősséget az elkerülhetetlenné vált kiigazításért, ez mindig politikai gyávaságot tükröz: a kiigazításokat az országnak akkor is végre kellene hajtania, ha közben nem venne fel hitelt az IMF-től. Elsősorban és mindenekelőtt saját polgárai jövőbeni jóléte érdekében!

Ennek tükrében bízvást kis magyar abszurdnak tekinthető az a magatartás, amit az Orbán-kormány tanúsít az IMF-fel szemben. A korábbi nemzetgazdasági miniszter, ma jegybankelnök folyamatosan azzal kérkedik, hogy „kipateroltuk” az IMF-et. A stílus kocsmai, a tartalom vérfagyasztó. A Nemzetközi Valutaalap jobban szolgálta hazánk érdekét, mint a jelenlegi kormány!

Elég csak két szempontot figyelembe venni. Egyrészt az IMF hitelei jóval alacsonyabb kamatozásúak, mint a nemzetközi piacokról felvehető hiteleké. Milliárdokat lehetne megtakarítani a magyar adófizetőknek, ha továbbra is lenne szerződésünk a Valutaalappal. Másrészt az IMF-hitel nyilván ésszerű és kiszámítható, becsületes és fenntartható gazdaságpolitikát követelne meg, ami azonnal olcsóbbá tenné az ország külföldi adósságának megújítását nemcsak a költségvetés, hanem a magánvállalatok és a háztartások számára is.

Az Orbán-kormány nem tud, és nem akar ésszerű és kiszámítható, becsületes és fenntartható gazdaságpolitikát folytatni. Más oka nem lehet annak, hogy mindenáron igyekezett megszabadulni az IMF-től.

Mondják ők, hogy Magyarország úgymond visszaszerezte gazdaságpolitikai szuverenitását. Kérdezem én, hogy minek? Azért hogy a gazdaságpolitikának csúfolt vagdalkozásban eljátssza az ország, benne a fiatalok jövőjét?

Külföldi megfigyelők gyakran megkérdezik tőlem, hogy mi lehet az oka annak, hogy Magyarországon ennyire dühöng a gazdaságpolitikai dilettantizmus. Nos, erre a következő példával szoktam felelni.

Amikor a magyar kormány korábbi IMF-képviselője véglegesen hazatért washingtoni állomáshelyéről, főnöke, aki a Valutaalap igazgatótanácsának hazánkat is régóta képviselő tagja, vacsorát adott a távozó szakember tiszteletére.  Öröm és kiváltság volt, hogy a vacsorára meghívást kaptam. Ott elhangzott a magyarázat: illetékes magyar miniszter feltűnően ritkán hajlandó fogadni a rendszeresen hazánkba látogató IMF-delegációt. Miért? Mert nem érti a kérdéseket. Nem érti a nyelvezetet. Nem ismeri a szakkifejezéseket. Nem tud összefüggésekben gondolkodni.

Kép forrása: memegenerator.co

Nos, itt tartunk ma: olyanok vezetik az országot, akik nem értik a világot. Aki nem ismeri a világot, az nem értheti. Aki nem érti, az fél tőle. Aki fél, annak kisebbségi érzése van. Akit kisebbségi érzések gyötörnek, az agresszívvá válik…

Az esztelen szabadságharc forint milliárdokban kifejezhető károkat okoz hazánknak. A kormány mégis foggal-körömmel ragaszkodik folytatásához, noha eddig egyetlen célját sem érte el. Nincs gazdasági növekedés, nem szaporodnak a jövedelmező munkahelyek, nem csökkent az államadósság. A különadók, a bevezetett monopóliumok rombolják a versenyképességet, torzítják a piacot. A közbeszerzési korrupció állami politika rangjára emelkedett. Nő a szegénység, a leszakadás, a kivándorlás és az általános kilátástalanság. 

Az Orbán-kormány hazánkat nem erőssé és büszkévé, hanem gyengévé, kisszerűvé, mérgessé és nevetségessé tette. Ideje a kormánytól megszabadulni!

Bokros Lajos, elnök

Modern Magyarország Mozgalom