Hetek óta élénken foglalkoztatja a hazai és nemzetközi közvéleményt a devizahitelesek megmentésére készülő újabb kormányzati csodaprogram. Vajúdnak a hegyek, de egyelőre nem szültek semmit. Helyette azt látjuk, hogy gigászi érdekek feszülnek egymásnak. A bankrendszer egyetlen hazai elemét uraló tőkésosztály és a ragadozó állam nyílt összeütközésbe került.

Ez nem véletlen. Az egyszerű földi halandó számára nehezen áttekinthető ügyben az a tét, hogy ki nyeli le a devizahitelek mögötti árfolyamromlásból származó irdatlan veszteséget.

Kép forrása: c.wrzuta.pl

Mekkora ez a veszteség? A devizahitelek állománya 3500 milliárd forint, ami a hazai bruttó hazai termék 12%-ának felel meg. Ha a devizahitelek felvétele pillanatában fennálló árfolyamot a ma tipikus 300 forintos euró és 240 forintos svájci frank árfolyammal vetjük össze, akkor a devizahiteleken fennálló állományi veszteség 500 és 800 milliárd forint közé tehető. Ha a jelenlegi kormány arra kényszeríti a bankokat, hogy a devizahiteket a felvétel pillanatában érvényes árfolyamon váltsák át, akkor ezt a bruttó hazai termék 2-3 százalékára rúgó veszteséget kell azonnal elosztani.

Kik viseljék a veszteséget? Elvileg három lehetőség kínálkozik: egyrészt maguk a devizahitelesek, másrészt az állam, tehát mindjárt az adófizetők, harmadrészt a bankok, ami viszont végső soron a betéteseket jelenti.

A jelenlegi kormány páratlan demagógiával és jogtorzítással azt üzeni a közvéleménynek, hogy a devizahitel “hibás termék” volt, csakúgy mint a rosszul összerakott mosógép, így azt nyugodtan vissza lehet vinni, a bankok pedig kötelesek “hibátlan termékre” kicserélni. Ez nyilván forinthitelt jelent. Ez két szempontból is rossz üzenet: egyrészt felmenti a hitelfelvevőket minden felelősség alól, másrészt arra ösztönzi őket, hogy ne fizessenek.

Ha egy társadalomban uralomra jut az a közvélekedés, hogy a szerződések szabadon megtagadhatók, a tartozásokat nem kell fizetni, akkor nemcsak az egészséges jogérzék csorbul, hanem szétszakad a társadalom alapszövete. Felelőtlen kormányunk már hamis üzeneteivel is a tűzzel játszik.

Ha a devizahitelek átváltásából fakadó veszteséget az állam átvállalja, akkor világosan ki kell jelenteni, hogy ez az adófizetők terhére történik. Azokéra, akik semmilyen hitelt sem tudtak felvenni, mert szegények.  Azokéra, akik a válságot nem hiteltartozásuk növekedése, hanem például munkanélküliség, vagy más jövedelmeik jelentős mértékű csökkenése formájában szenvedik el. Vajon igazságos-e a devizahitelesek terhein enyhíteni úgy, hogy a válság más súlyos kárvallottainak terheit növeljük?

Demagóg kormányunk természetesen nem hirdeti, hogy az állam vállalja át a veszteségeket, hanem azt harsogja, hogy a bankoknak kell ezt lenyelni. Rendkívül népszerű ma a pénzintézeteket kárhoztatni minden bajért. Mind az állam, mind az állampolgár élvezi a felelősség teljes áthárítását.

A bankok nem angyalok. Osztozniuk kell a felelősségben és a veszteség rendezésében is. De a mérték kérdése döntő. Ha a kormány ezt az irdatlan méretű veszteséget azonnal és kizárólag csak a pénzintézetekre hárítja, akkor óriási hibát fog véteni, aminek a következményei beláthatatlanok.

Már a Magyar Takarékszövetkezeti Bank szemérmetlen államosításával foglalkozó írásomban jeleztem, hogy a bank törékeny vállalkozás, ami más pénzével kereskedik, nem pedig a sajátjával. Mivel a bank tőkéje kicsi, ezért hiteleket nem a tulajdonosok, hanem a betétesek pénzéből nyújt. Ha a hitelek pestiesen szólva “bedőlnek”, akkor a rajtuk elszenvedett veszteséget csak olyan mértékben viselik a tulajdonosok, amilyen mértékben képesek és hajlandók tőkét emelni. Márpedig a hazai bankok tulajdonosai nem képesek és nem is hajlandók ezt az óriási mértékű veszteséget – amit ráadásul állami kényszer okoz számukra –, teljes mértékben lenyelni. Ha a bankok öncsődöt kérnek, akkor felrémlik a veszélye annak, hogy az óriási veszteség jelentős részét a magyar betétesek lesznek kénytelenek lenyelni!

A magyar társadalomnak – és benne a valóban nehéz helyzetbe jutott devizahiteleseknek – fel kell ismerni, hogy a megveszekedett bankellenes demagógia bankpánikot okozhat. Ezt érdemes minden áron elkerülni, mert a betétek kivonása romba döntheti nemcsak a hazai bankrendszert, hanem az egész magyar gazdaságot. Elég volt már abból, hogy a jelenlegi kormány ésszerűtlen, szakszerűtlen és becstelen gazdaságpolitikájával elzálogosította gyermekeink és unokáink jövőjét. A csődöt érdemes mindenáron elkerülni!

Hogy mi a megoldás? Nos erről jövő héten fogok írni…

Bokros Lajos, elnök

Modern Magyarország Mozgalom

2013. augusztus 4.