Orbán Viktor miközben szép szavakkal dicséri Istvánt éppen az ellenkezőjét teszi, mint ő!
Istvánt elsősorban azért ünnepeljük, azért tiszteljük, mert az ősi hitet, ősi kultúrát feladva, sok-sok fájdalommal, és vérrel, súlyos áldozatokkal kereszténnyé tette az országot. Bevezette az országot abba a keresztény közösségbe, amely nélkül eltűntünk volna. Megtanította az országot együtt élni, együttműködni a fejlettebb világgal. Hozzáillesztette az országot a környezetéhez, alkalmassá tette a fejlődésre. Nem az elzárkózást, hanem az összefonódást választotta. Szövetségeseket – a kornak megfelelően akár házasságkötéssel is.
Orbán pedig nem tűri az Unióval önként kötött szerződések kötöttségeit. Európa, az európai értékek ellen hangolja az embereket, azt állítva, hogy a nehézségeink, gazdasági bajaink oka az unió. Kivezeti Magyarországot Európából, most még csak szavakban, érzésekben. Miközben Európát a keresztény gyökerek és értékek feladásával vádolja igaztalanul, aközben keletre tekint. Keleten keresi a kereszténység értékeit?
Hol keresi a szuverenitásunkat, az önállóságunkat, a sikereket?
Hol vannak a szövetségeseink? Azerbajdzsánban? Mire szövetkezünk velük? Milyen áron?
Koppány útja a magány, az elszigetelődés, az elszegényedés útja!
Hősi út? Meddig? A pusztulásig?
Ezt a politikát támogatja a kereszténységet, annak értékeit fontosnak tartó sok-sok ember? Akkor most kinek tapsolnak Istvánnak vagy Koppánynak?
Szegény István! Szegény mi!
