Az új hétéves pénzügyi keretről szóló végső javaslat nagy győzelmet jelent azoknak a politikai erőknek, amelyek a leginkább felelősségteljes módon kezelik az adófizetők pénzét, és amelyek a legnagyobb tisztelettel viseltetnek az adófizetők felé. Az Európai Tanácsban számos ország kormánya, az Európai Parlamentben pedig az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoportja már a kezdetek kezdetén világossá tette, hogy napjaink mély gazdasági és pénzügyi válsága közepette az Európai Unió költségvetésének a mérete sem növekedhet. Amikor a nemzeti költségvetéseknek csökkenniük kell és a költségvetési konszolidáció minden európai országban a nemzeti gazdaságpolitika része, akkor ehhez az EU-nak is alkalmazkodnia kell saját költségvetésében.
Persze nem csak a költségvetés mérete számít. Legalább ugyanilyen fontos a költségvetés szerkezete. Ebben a tekintetben egyáltalán nem lehetünk elégedettek. Jóllehet sokszor figyelmeztettünk, az EU költségvetése még mindig nagyon sokat költ olyasmikre, amik a korábban kialkudott pozíciók fenntartását szolgálják, nem pedig az EU jövőjét.
Az új többéves pénzügyi keret nem változtatja meg ezt a status quo-t. Nem teszi az EU-t sokkal versenyképesebbé és termelékenyebbé. Kár ezért. Hatalmas lehetőséget szalasztottunk el.
Az Európai Parlament plenáris ülésein itt Strasbourgban számos felszólalásban hívtam fel az Önök figyelmét arra, hogy az EU költségvetését tőkeköltségvetésnek kellene tekinteni, nem pedig folyó költségvetésnek. Mivel az EU költségvetésének a mérete a nemzeti költségvetések méretéhez képest igen kicsi, nem lehet, és nem is szabad ugyanazt várni el tőle, mint a nemzeti költségvetésektől. Sőt, ha az EU nem alakul át szuperállammá, hanem jelenlegi lazább szerkezetében, a tagállamok közös és együttes erőfeszítésével igyekszik elérni a céljait, akkor az EU-nak szinte kizárólag beruházásokat kellene finanszíroznia.
.
Bokros Lajos,
európai parlamenti képviselő, Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoportja
Plenáris ülés, Strasbourg,
2013. november 19.