Legalább két éve világosan látható, hogy a maga hatalomban tartására szabott, máig farigcsált, csalárd választási jogszabálya révén a Fidesz csapdát állított az ellenzéknek: a jelenlegi kormány leváltása kizárólag akkor lehetséges, ha az összes demokratikus ellenzéki erő minden választókerületben egyetlen közös jelöltet állít, a pártjaik pedig meg tudnak állapodni egy közös listában.
Legalább két éve sejthető, hogy ennek az egységnek a létrehozatala szinte lehetetlen. A 2012. október 23. óta eltelt bő egy évben – amikor Bajnai Gordon fellépésével egy pillanatra felcsillant egy olyan összefogás reménye, amely a hagyományos baloldali-liberális táboron túl a Fidesz-uralomból kiábrándult jobboldali, konzervatív érzelmű választókat is képes a maga oldalára állítani – mást sem látunk, mint azt, hogy a sejtés bebizonyosodik. Az ellenzéki politikai szereplők nem tudják megoldani a feladatot. Félreértés ne essék: ez nem az ő „bűnük”. Egymással ellentétes felfogású, különféle személyi ellentétekkel, ambíciókkal teli, különböző múltú, vagy éppen „múlt nélküli” erők próbálnak kínkeservesen valamiféle közös programot kiizzadni, remélt parlamenti helyeken, pozíciókon osztozkodni. Épelméjű viszonyok közt ilyen koalíciós egyezkedést csak a megnyert választások után szoktak folytatni a pártok. De ha fel is tesszük, hogy valamiféle kiegyezéses program mentén mégis megvalósul az összefogás és győz az ellenzék, mégis hogyan fog együtt kormányozni – ráadásul a Fidesz által előre „elaknásított” terepen – ez a kényszerű koalíció?
Az elmúlt évtized különböző színezetű, egy önkényuralomra törő hatalom megdöntésére szövetkezett európai „olajfa-koalícióinak” – Olaszország, Szlovákia – egytől egyig az lett a sorsa, hogy kormányzóképtelenségük miatt két éven belül megbuktak, és az eltávolított autokrata vezető (Berlusconi, Fico) még erősebben tért vissza, mint valaha. Igen valószínű, hogy ugyanez történne Magyarországon is.
Forrás: fotolia.com
Azt jelenti-e ez, hogy nincs megoldás, a mai magyar demokratikus ellenzék tehetetlen?
A MoMa véleménye szerint nem! Voltaképpen ez a megoldás karnyújtásnyira van, csak a nagyobb ellenzéki pártok politikusai mindeddig nem voltak hajlandók komolyan végiggondolni, mert Magyarországon erre még nem volt precedens, így a politikai fantazmagóriák birodalmába utalják, vagy túl szűkre szabottnak vélik ambícióikhoz képest.
Legalább két éve tudjuk: van olyan közös nevező, amelyben az ellenzéki politikai erők egyet tudnak érteni a baloldaltól a mérsékelt jobboldalig, a liberálisoktól a konzervatívokig. Tudjuk azt is, mi ez: az alkotmányos jogállam, a parlamentáris demokrácia intézményrendszerének helyreállítása, új, arányos és tisztességes választási rendszer törvénybe iktatása, amely nem kényszeríti a különböző arculatú politikai erőket előzetes egyezkedésre, kényszerkoalícióra. Ebben lényegében – és nem tegnap óta – teljes egyetértés van az ellenzéki politikai erők közt.
Mi következik ebből? Az, hogy az ellenzéki erőknek erre és csak erre a feladatra kell szövetkezniük. Látni kell: 2014 tavaszán nem csak egy egyszerű választás lesz Magyarországon. Ami most történik, az évtizedekre, vagy még annál is hosszabb időre szól. Válaszúton van az ország. Továbbhaladunk-e a személyi hatalom, a világtól való teljes leszakadás, az elzárkózás, elszegényedés és leépülés, a kettéhasadt társadalom, a kirekesztés és intézményes jogtiprás orbáni útján? Vagy visszatérünk oda, ahová tartozunk: Európába, és újra megindulunk a gazdasági és szellemi felzárkózás és fellendülés felé?
Önmagát csapja be minden olyan politikus, aki már 2018-ra kacsint, és azt képzeli, addigra úgy megerősödik, hogy akkor majd a győzelem esélyével indul. Az ellenzék számára már a 2014-es választás is akadályverseny hegymenetben, de technikailag még magában hordozza a kormány leválthatóságának esélyét. Minden okunk megvan a feltételezésre, hogy 2018-ra ez az esély már nem lesz meg, és az ellenzéki pártok több cikluson át csupán a biodíszlet szerepét fogják betölteni, amely csak arra való, hogy legitimálja az állandósított újkommunista Fidesz-uralmat.
Ez nem az a pillanat tehát, amikor szakpolitikákról, programokról kell győzködnünk a választókat. 2014-ben népszavazás lesz, amelynek egyetlen valódi kérdése: nemet mondunk-e „Orbániára”, vagy a hazugságoktól megtévesztve egy a múltba kapaszkodó, keleties önkényuralom foglyai maradunk? Célunk is csak egy lehet: arról győzzük meg a választókat, hogy minél nagyobb számban szavazzanak az Orbán rezsim fennmaradása ellen!
A MoMa ezért azt javasolja, hogy a közös nevező jegyében a demokratikus erők egyezzenek meg, hogy csak egy előre meghatározott időszakra kérnek a választóktól mandátumot a közös kormányzásra. A MoMa 500 napot javasolt erre, de a pontos időnek természetesen tárgyalásokon kell eldőlnie. Ezt az időszakot a MoMa „romeltakarításnak” nevezi, de jogosan nevezhetjük „újjáépítésnek” is, mert az új Országgyűlés elsőrendű feladata az lesz, hogy helyreállítsa a jogállamot és a parlamenti demokráciát, és hogy a Fidesz egypárti alaptörvénye helyett új, az egyéni és politikai szabadságjogok teljességét biztosító, az állampolgárt védelmező alkotmányt teremtsen, amely megfelel a nemzetközi normáknak, és amelyet aztán népszavazás fog legitimálni. És legfőképpen hozzon létre olyan választási szabályrendszert, amely tisztességes feltételeket és egyenlő pályát biztosít minden alkotmányos politikai erő számára. Az előre bejelentett időszak elteltével, amikor mindezeket a feladatokat elvégezte, az Országgyűlés oszlassa fel önmagát, és haladéktalanul írjanak ki új választásokat, amelyeket már ezeknek a szabályoknak az alapján kell lebonyolítani.
Ezen a módon minden párt megőrizheti arculatát, népszerűsítheti programját, terveit, és egyiküknek sem kell elvtelen kompromisszumokat kötnie.
Tudjuk, az élet nem áll meg. Az országnak ez alatt az átmeneti időszak alatt is nap mint nap reagálnia kell a belső és külső kihívásokra. Éppen ezért a MoMa javaslata, hogy ebben az időszakban Magyarországot teljes politikai támogatással olyan szakértői, válságkezelő kormány irányítsa, amely képes az ország „üzemszerű” működtetésére. Ez a kormány ugyanakkor az átmeneti időszak lejártáig tartózkodik a hosszú időszakra kiható kötelességvállalástól. Erről kell most tárgyalni, nem a képviselői helyekről, a pozíciókról és ambíciókról.
Jó ideje – legalább két éve – világos, hogy a Fidesz- kormányt csak így lehet legyőzni anélkül, hogy a demokratikus ellenzék erőinek fel kelljen adniuk bármit abból, ami számukra fontos. Ma már több szakértő is úgy látja, hogy ez – így – lehetséges. A Fidesz így legyőzhető. A demokratikus ellenzéki politikusokat arra kérjük, gondoljanak elsősorban az ország érdekeire, arra a drámai konfliktusra, amely előttünk áll. Nem arra, hogy végleg vessék el programjaikat, terveiket, pártjaik érdekeit, személyes ambícióikat. Arra viszont igen – és nyomatékkal – hogy most, a 2014-es választásokon ne ezeket tartsák elsősorban szem előtt.
Boris János
A Modern Magyarország Mozgalom alapító tagja
