Nem volt vezető hír sem a hazai, sem pedig a nemzetközi lapokban, hogy egy alig kétmilliós balti állam, Lettország 2014. január elsején csatlakozott az eurózónához. Nem volt nagy újság, mert már szinte hétköznapi esemény, hogy valamelyik jól kormányzott volt szocialista ország eléri a dobogó legfelső fokát és belép a nyugat-európai államok monetáris uniónak nevezett érték- és érdekközösségébe. Szlovénia 2007-ben, Szlovákia 2009-ben, Észtország pedig 2011-ben lett az euróövezet tagja. És ha igaz is, hogy az euró nem csodafegyver és nem lendítette át ezeket az országokat az azonnali jólét fénylő birodalmába, az biztos, hogy értelmes kormányzás és megfelelő minőségű hazai intézmények megléte esetén az euróövezeti tagság jelentős mértékben segíti a gazdasági és társadalmi fejlődést.
Érdemes röviden emlékeztetni arra, hogyan jutott el Lettország az euróig. Ez az egészen kicsi ország nagyon megszenvedte a világgazdasági válságot. Összedőlt az egyik legnagyobb – hazai oligarchák tulajdonában álló (!) – pénzintézet, miközben a svéd és dán kézben lévő bankokat gondoskodó édesanyjuk gyorsan feltőkésítette. A balti államokban kezdetektől fogva sikeresen működő fix árfolyamrendszert sohasem adták fel, mert tudták, hogy ez a fél országot tönkreteszi, amelyik devizában eladósodott. Helyette megvalósították azt, amit a közgazdász világ „belső leértékelésnek” nevez: a bérek, a nyugdíjak, a szociális juttatások és az árak névleges csökkentését. Nem volt könnyű döntés, mert erősen visszaesett a lakosság életszínvonala. De a nép tudta, hogy választani csak aközött lehet, hogy a veszteségeket viszonylag egyenletesen és talán igazságosan szétterítik a társadalom különböző csoportjai között, vagy összpontosítják azokra, akik hitelt vettek fel, eladósodtak, netán nincs munkájuk, stb.
Forrás: globalpost.com
Jelzem tisztelettel és elismeréssel, hogy a lett nép választása tudatos volt. Kormányon maradt az a Valdis Dombrovskis, aki előrehozott választáson kérte ki a lett társadalom hozzájárulását ehhez a stratégiához. A polgárok közössége pedig úgy döntött, hogy egyrészt elfogadja a becsületesen megszorításnak nevezett komoly megszorításokat, másrészt megérti, hogy könnyebb a terheket elviselni úgy, ha arányos közteherviselés van.
Hol van ebben a történelmi jelentőségű, európai felzárkózási folyamatban Magyarország? Sajnos a sor legvégén kullog.
Tíz évvel ezelőtt, a Medgyessy-kormány idején még volt arról szó, hogy jó lenne minél hamarabb csatlakozni az eurózónához, noha az akkori gazdaságpolitika mindent megtett azért, hogy ennek feltételeit ne teljesítsük. Magyarország sem az államháztartás hiánya, sem az államadósság alakulása, sem az infláció és a kamatok mértéke tekintetében sohasem volt képes elérni a közsmert csatlakozási követelményeket. 2010 óta pedig olyan kormányunk van, amelyik erényt csinál a tehetetlenségből és büszkén vallja, hogy meg kell őriznünk a monetáris szuverenitást, a hazai pénzpolitika önállóságát. (Egypárti alaptörvényükbe is beemelték, hogy Magyarország pénzneme a forint.)
Ezúton hozom a magyar társadalom szíves tudomására, hogy monetáris szuverenitásunkat már akkor feladtuk, amikor beléptünk az Európai Unióba. Az unióban ugyanis – mindenki előnyére és kívánságára –, teljesen szabad a határokon átnyúló pénzáramlás és minden tagállam valutája korlátlanul és szabadon átváltható. Ebből az következik, hogy egy tagország jegybankja vagy a kamatokat tudja szabályozni, vagy pedig saját valutája árfolyamát; a kettőt együtt sohasem. Ez nem feltétlenül hátrány, ha van józan és szakszerű gazdaságpolitika, amely számol ezzel a külső korláttal, miközben az ország egyébként jelentős előnyöket élvez a korlátlan konvertibilitásból.
Nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy ország akkor tud kitörni a szegénységből és az elmaradottságból, ha van stabil és kiszámítható, ésszerű, szakszerű és becsületes gazdaságpolitikája, amit hiteles kormány folytat jó minőségű, erős és független intézmények (például jegybank) támogatása mellett. Ennek a halmaznak hazánkban minden egyes eleme hiányzik, ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy nincs stabil hazai valuta, izzik a devizahitelesek gyűlölete, a populista kormány pedig megveszekedett demagógiával szítja a népharagot az utolsó megmaradt független intézmény, a Legfelső Bíróság jogegységi határozata ellen.
Amíg nem lesz Magyarországon euró, addig nem lesz európai jólét sem. Euró pedig csak akkor lesz, ha lesz jó gazdaságpolitika, jó kormányzás és jó intézményi környezet. Most nincs. Rajtunk múlik, hogy valaha lesz-e.
Lettország civilizációs értelemben megelőzött bennünket. Gratulálunk! Na nem az előzéshez, hanem a kiváló társadalmi teljesítményhez.
Bokros Lajos
elnök, Modern Magyarország Mozgalom
