Az alábbi írás az Élet és Irodalom korábbi számában jelent meg.
Papuskám, ha megengeded, hogy így szólítsalak több, mint negyven év után, ahogy már a 11 hónapos kalocsai táborozásnál megszoktuk és azóta is gyakoroljuk sokak megdöbbenésére. Nem udvariatlanul bizalmaskodó ez a megszólítás, hanem a bajtársi szeretet bújik meg benne. Nem olyan nagyon akar megbújni. A bajtársi szeretet és tisztelet azóta is kijár annak a barátnak, akivel több mint negyven évvel ezelőtt egymás mellé tolt katonai vaságyban feküdtünk és terveztük, hogy mik leszünk, ha nagyok leszünk.
Most, amikor csúcsra járnak az ízléses és az ízléstelen megemlékezések, hadd legyek nagyon visszafogott. Kürtölöm a haza romló nyilvánossága felé, hogy Surányi György világszínvonalú magyar ember, aki világszínvonalú tudásával, páratlan nemzetközi kapcsolatrendszerével – most figyeljetek jól, „fajtiszta” gőgös gójok – százszorta jobban szolgálja a magyar nemzet valódi érdekeit, mint az uralkodó osztály képviselőinek túlnyomó többsége.
Surányi György nem tehet arról, hogy nagyon okos, de arról igen, hogy rendkívül művelt. Nem tehet arról, hogy korán eltávozott szelíd szüleitől remek anyagi és erkölcsi indíttatást kapott, de arról nagyon is, hogyan sáfárkodott a nagyszerű örökséggel. Nem rajta múlott, hogy még fiatal korában érte a rendszerváltás, de az Ő elévülhetetlen érdeme, hogy kivételes tudását a magyarországi piacgazdaság és a minőségi, demokratikus kormányzás kiépítésének szolgálatába állította. Hatalmas mértékben Neki is köszönhetjük, hogy az átmenet első évtizede (1990-2000) hazánkat egy időre az európai felzárkózó fejlődés élvonalába emelte.
Surányi György már több mint egy évtizede kereskedelmi bankár, de a szíve mélyén örökre a Magyar Nemzeti Bank elnöke maradt. Noha egy olasz gyökerű nemzetközi bankcsoport magas rangú vezetőjeként nemcsak hazánkban, hanem Szlovákiában és Horvátországban is maradandót és példamutatót alkotott, mélyről fakadó értelmiségi kíváncsisága és jobbító szándékú közéleti türelmetlensége mindig túllökte Őt azon a keskeny mezsgyén, amit a nemzetközi pénzvilág jelölt ki számára. Így lett megbecsült egyetemi tanár Magyarországon és elismert előadó széles e világban.
Forrás: nol.hu
Hanem most feje tetejére állt a világ. Feladatok vannak, drága Papuskám!
A jegybankban tombol a téboly és dölyfösen dagaszt a műveletlenség. Miután mindig a fejétől bűzlik a hal, egy büszkén alkalmatlan vezető kinevezése hamar tönkreteszi az egész intézményt. Aztán a dolog kisugárzik a többi intézményre, különösen, ha az iránytűjét vesztett intézmény vezetője fejszével hadonászik. Már meg van hirdetve, hogy nincs szükség külföldi kereskedelmi bankokra. Ez bizony olyan, mintha az egészségügyi miniszter kijelentené, hogy haljanak meg minél többen a kórházakban.
Köztudomású, hogy van Magyarországon legalább négy nagy külföldi pénzintézet, amely az eszetlen és káros intézkedésekben tobzódó, minden ízében romboló és ragadozó állam elől már menekülne. Közéjük tartozik a Te bankod is, az Intesa SanPaolo. Noha nem az egzisztenciád, hanem csak a jelenlegi állásod forog veszélyben, ideje fellépni az öncélú pusztítás ellen.
Ha egyéniséged nem engedi, akkor természetesen ne vállalj pártpolitikai szerepet, noha demokráciában az sem méltatlan tevékenység. Maradj közíró, és legyél köztanár, végre a nyilvánossághoz forduló emelkedett közpolitikus. Van megfelelő mennyiségű, munkával szerzett, megérdemelt vagyonod. Nem függsz többé senkitől és soha nem is fogsz. És ami sokkal fontosabb, óriási szellemi és erkölcsi tőkével rendelkezel. Hatvan éves vagy. Tartozol még Magyarországnak!
Boldog születésnapot, Papuskám!
.
Bokros Lajos
2014. január 3.
Élet és Irodalom
