Létrejön-e, teljes körű lesz-e, vagy részleges, áruló-e, aki kimarad, legyőzhető-e e nélkül a jelenlegi kormánypárt? Millió kérdés, mindenki találgat. Annak megértése, hogy mi miért alakul úgy, ahogy sokkal bonyolultabb, mint képzelnénk. Játsszunk el a gondolattal, hogy az október 23-án felszólaló ellenzéki pártvezérek meggondolják magukat és mégiscsak leülnek egymással tárgyalni. Segítsünk nekik abban, hogy mit is csináljanak!
- Először is abban kell megegyezniük, hogy ettől kezdve ők nem a saját pártjuk reprezentánsai, hanem egy koalíció részesei. Ebben a koalícióban most nem az a lényeges, ki az erősebb a másiknál, hanem az a trivialitás, hogy a demokratikus oldal győzzön országgyűlési választáson.
- Minden pártnak van (lehet) jó jelöltje, de a választási győzelem érdekében ki kell választani a legesélyesebb jelölteket, akiket a legtöbben ismernek, tisztelnek a választókerületben függetlenül attól, melyik párt delegáltja az illetőket. Ezt a „castingot” közösen kell lebonyolítani, nagy körültekintetéssel, konszenzus-kereséssel.
És itt jön elő az, ami talán a legnagyobb fájdalmat, önmegtartóztatást feltételez a pártoktól.
- Le kell mondaniuk a saját programjukról, sőt identitásukról és létre kell hozni egy egységes ellenzéki választási pártot (koalíciót), amelyik megnevezi a kiválasztott jelölteket.
- A másik nehéz döntés a közös miniszterelnök-jelölt megnevezése. Nyilván ez a személy nem lehet a koaíciós pártok korábban megnevezett jelöltje, hiszen az óhatatlanul a jelölt mögött álló párt túlsúlyát eredményezhetné és ez eleve meghiúsítaná a koalíció létrejöttét.
Ha ezen túljutottunk, akkor a technikai feltételei már adottak a választásokon való sikeres indulásnak, de a tartalmi kérdések még hátra vannak. Ez legalább akkora bokszmeccset hozna, mint a saját identitásról való lemondás.
- Olyan alternatívát kell kínálni, ami a szavazók többségét meggyőzi.
- A Fidesz által leépített demokratikus jogállam kereteit vissza kell állítani.
A két elvárás egymással nem feltétlenül függ össze, az első ahhoz kell, hogy a politikával nem foglalkozó tömegeket meg lehessen győzni a váltás szükségszerűségéről, a másik pedig ahhoz kell, hogy a program megvalósulhasson.
Forrás: fundly.com
Ha az ellenzéki koalíció győz, az további kezelendő problémákat hoz a felszínre. A győztes koalíció pártjai vissza akarják majd szerezni önálló arculatukat. Ez akkor érhető el, ha a koalíciókötés során előzetesen megegyeznek arról, hogy belátható időn belül saját programjuk kipróbálásával is a választók elé állhassanak. Ez a Modern Magyarország 500 napos programjának a lényege. Körülbelül ennyi idő kell ahhoz, hogy a „romokat” eltakarítsa a koalíciós kormány és helyreálljanak a demokratikus viszonyok. Az 500 nap bizonyára nem lenne sétagalopp, számítani kell a jelenlegi kormánypártok erőteljes ellenállására és elkötelezett szavazóikkal is kell kezdeni valamit. A társadalom kettészakítottsága az elmúlt évek talán legnagyobb kártéteménye, családok, barátságok mentek tönkre emiatt. Az 500 napnak komoly kockázata, hogy 2016-ban egy új választás könnyen eredményezhetné a leváltott antidemokratikus erők győzelmét. Ez a kockázat természetesen akkor is fennáll, ha a négy évet kitölti a koalíciós kormány és rosszul teljesít.
A következő hetek nagy kérdése, hogy a jelenlegi hatalom leváltásának szándéka van-e annyira erős, hogy a fentebb vázolt forgatókönyv (vagy másik) megvalósuljon.
.
Bartha Péter
A Modern Magyarország Mozgalom alapító tagja
