Elektronikus levelet kaptam egy somogyi faluból. Jól ismerem a feladóját. Ha ott vagyok, gyakran megfordulok kisforgalmú boltjában. Tizenöt-húsz törzsvásárlója lehet; szerény megélhetés. A levél így szól: „Pista Bácsi! Segítséget szeretnék kérni, ha tudnátok valami nagyobb hírverést csinálni, legyetek szívesek, segítsetek! Sokan, nagyon sokan vagyunk aprócska vállalkozók, akikkel játszanak, és teljesen el akarnak lehetetleníteni! Ismételten visszavonták a már elfogadott, sőt üzembe helyezett pénztárgépek forgalmazási engedélyét! Megint, már harmadszor kellene másikat rendelnünk! SOS! Sokunk nevében! Köszönettel!”
Forrás: Napi.hu
Valós személy írta, a történet hiteles. Az elejét személyes tapasztalatom is igazolja. Mivel becsületesek, az első hivatalos hangra megvásároltak egy pénztárgépet, amely megfelelhetett volna az adóhatóság igényeinek. Volna!!! De jött a verdikt, hogy az nem úgy van ám! Fölülről majd megmondják, hogy milyen cégtől szabad vásárolni. Enyhítésként mellékelték az ígéretet, hogy az állami támogatás átvihető az új gépre. A régivel pedig, nyilván, szöget lehet verni a falba. Megrendelték az újat. Most az se jó. Hát nem lehetett előre eldönteni, hogy melyik kormánykliensnek az érdekeltségi körébe tartozzon a pénztárgép-biznisz? Akkora a belső harc, hogy teljes sötétség borul az agyakra? Ha ugyanis dulakodás közben eltapossák a törpevállalkozókat, semmiféle biznisz nem lesz. Már most úgy van, hogy felülről nézvést tizenöt-húsz vásárló nullának számíthat, de a faluban most ők alakítják a közvéleményt.
Pálfy G. István
A Modern Magyarország Mozgalom elnökségi tagja