Az elmúlt napokban felháborodástól (is) volt hangos a magyar közélet és a sajtó amiatt, hogy Fidesz előzetes egyeztetés nélkül benyújtotta az önkormányzati választásra vonatkozó törvények módosításáról szóló javaslatát, amely az amúgy is neki lejtő pályát még jobban a javára megdönti.
Egy demokratikusan működő államban valóban nem szokás négy hónappal a választás előtt már hozzányúlni a játékszabályokhoz, illetőleg ha hozzá is nyúlnak, akkor azt egy széleskörű egyeztetést követően, minél szélesebb társadalmi és politikai egyetértés mellett teszik meg.
Persze erre felvethető az, hogy ki állítja - a Kormányon kívül -, hogy Magyarországon még tényleges demokrácia van? Ráadásul a Kormány azt is mondhatja, hogy őt megint kétharmaddal választotta meg az istenadta magyar nép, vagyis felesleges bármiféle egyeztetés, hiszen ezzel a választással mindenre, sőt még azon túl is felhatalmazást kaptak.
Most azon lépjünk lazán túl, hogy ez a kétharmados felhatalmazás a választásra jogosultaknak mintegy csak az egynegyedétől, sőt a választáson résztvevőknek is csak a 44,87 %-ától, vagyis még a felétől sem származik. Vagyis arra hivatkozni, hogy a magyar nép kétharmada adott mindarra felhatalmazást, ami az elmúlt hetekben történt, és ami még történni fog ebben a parlamenti ciklusban, enyhén szólva is pofátlan túlzás. Ettől függetlenül a Fidesz-KDNP parlamenti kétharmados többsége valóban tény, amihez persze kellett a választási rendszer olyan eltorzítása, amely komoly szavazóbázis elvesztése (a Fideszre több mint 600 ezerrel kevesebben szavaztak most, mint 2010-ben) esetére is garantálta a biztos győzelmet, és lehetővé tette a parlamenti kétharmados többséget.
Márpedig ez a parlamenti kétharmad nagy lehetőség, iszonyúan nagy csábítás arra, hogy ebben az országban bármi megtehető, akár még az Alaptörvény ellenében is, maximum az Alaptörvényt is majd ehhez igazítják.
De visszatérve a közelgő önkormányzati választásokra. Aki egy kicsit is jobban figyelemmel követi a Fidesz hatalomgyakorlási stratégiáját és gyakorlatát, azt nem lephette meg az önkormányzati választás egyoldalú, Fidesznek kedvező módosítására vonatkozó javaslat. Hiszen nem történik más, mint - maradjunk a miniszterelnök kedvenc sportágánál és egyik mondásánál - csak folytatódik az egész pályás letámadás. Két - és most ne firtassuk, hogy miért és hogyan - sikeres választás (országgyűlési és EP) után nem engedhető meg egy esetleges választási kisiklás, de még az sem, hogy a renitens főváros az ellenzék kezére kerüljön. Hiszen három a magyar igazság! Bár a mondóka folytatódik, hogy "és egy a ráadás", amit felfoghatunk úgy is, hogy a ráadás lesz az a közel négy év, ami majd eltelik a következő országgyűlési választásokig.
Az elmúlt napokban nagyon sokan elemezték már a benyújtott módosító indítványt, ezért közismert az, hogy a Fidesz hogyan próbálja meg jogilag már előre a maga javára fordítani az önkormányzati választás eredményét, legalább is a főváros esetében. A fővárosi közgyűlésbe a képviselőket nem a választók választanák meg a pártlistákról közvetlenül, hanem az egyes budapesti kerületek polgármesterei ülnének be kilenc másik, a fővárosi kompenzációs listáról mandátumhoz jutó képviselővel együtt. Nyilvánvalóan a módosító javaslat kigondolói a rendelkezésre álló adatokból kiindulva megfelelően kisakkozták, hogy egy ilyen megoldás biztos többséget jelent a Fidesz számára a budapesti közgyűlésben is.
A magyar társadalom az elmúlt négy év során rájöhetett arra, hogy a Fidesz részéről történő kezdeményezések soha nem véletlenek, hanem részelemei a hatalom hosszú távra történő, kizárólagos birtoklására irányuló törekvésnek. Az, hogy ez még a Fidesz egypárti Alaptörvényébe - C) cikk (2) bekezdésébe - is ütközik, vagyis alkotmányellenes tevékenység, kit érdekel? Különösen akkor, ha még a jelenleginél politikailag egészségesebb összetételű Alkotmánybíróságot, az alkotmányvédelem legfőbb őrét vagy az ombudsmant sem érdekelte ez.
Egyébként az önkormányzati választásra vonatkozó törvényi szabályok módosítására irányuló javaslat - azon túl, hogy az ajánlóívekkel történő machinálást, vagyis a választópolgárok ajánlóíven lévő személyes adatainak jogellenes másolásának és különösen aláírásuk hamisításának leleplezését lényegében lehetetlenné teszi - egyéb "finomságokat" is magában rejt.
A módosító javaslat az ajánlásgyűjtés időtartamát a jelenlegi 21 napról lecsökkentené 14 napra, amivel a kisebb szervezettel, aktivista, szimpatizánsi körrel és anyagi forrással rendelkező jelölő szervezeteket (amelyek lehetnek pl. helyi, városvédő egyesületek is) hozzák nehezebb helyzetbe.
Érdekes az is, hogy a módosító javaslat a főpolgármester-jelöltséghez már csak 5000 ajánlást ír elő, ugyanis a jelenleg hatályos szabályozás szerint ehhez kb. 30 000 ajánlás kellett volna. Ebben nyilvánvaló az a cél, hogy a Fidesz főpolgármesterével (Tarlós?) szemben minél több jelölt induljon, ezzel kellően megosztva az ellenfelekre adott szavazatokat, ami így biztosítja a Fidesz jelöltjének győzelmét.
"Vetélytársakat nem hagyunk!"
A Modern Magyarország Mozgalom (MOMA) számára sajnos nem meglepő mindaz, ami napjainkban Magyarországon a kormányzati erők részéről történik. Tudtuk, hogy hiú ábránd volt arra gondolni, hogy a Fidesz az elmúlt négy év után, amikor már szétverte az alkotmányos jogállamot, a fékek és ellensúlyok rendszerét, amikor már minden hatalmat megszerzett, és csak egy látszatdemokráciát működtet, akkor az újbóli kétharmad birtokában már visszafogja magát, és csak a kialakított rendszerének csendes és finom hangolására fog törekedni. Ennek a hatalomnak - miniszterelnök személyiségéből fakadóan is - lételeme a harc, a küzdelem, a nyers erővel való élés és visszaélés. Az elmúlt egy két nap is csak azt igazolja, hogy az önkormányzati választások szabályainak egyoldalú, egyeztetés nélküli megváltoztatására való törekvés csak egy lépés mindazok közül, ami ránk vár még ebben a ciklusban.
Éppen ezért nem is nagyon értjük, hogy minek ilyen látszatszabályozásokkal erőlködni, az időt húzni. Mennyivel egyszerűbb volna már most törvénybe foglalni, hogy az önkormányzati választások győztese a Fidesz-KDNP. Ez a törvény - amit persze csak kétharmados többséggel lehetne elfogadni - azt is pontosan meghatározná, hogy mely településeken vagy a fővárosi kerületekben ki a polgármester, hogy milyen összetételű az önkormányzati testület, továbbá ki a főpolgármester, és kik alkotják a fővárosi önkormányzati közgyűlést. Nem kellene vesződni az ajánlásgyűjtéssel, a kamupártoknak nem kellene az ajánlóívek másolására embereket felvennie, nem kellene izgulni a választási eredmények alakulása miatt, sőt még több milliárd költségvetési pénz is megspórolható lenne, hiszen nem kellene költeni a választások lebonyolítására.
A MOMA természetesen tisztában van azzal, hogy ilyen törvény nem fog születni, hiszen a jelenlegi hatalomnak létszükséglete az, hogy a rendszerét demokráciának mutathassa, ami persze valójában már csak egy látszatdemokrácia, amiben lezajlanak a választások, kellően egy irányba torzító, nem tisztességes szabályokkal, léteznek még a hatalommegosztás és a fékek és ellensúlyok intézményei, igaz, hogy - már csak a bíróságokon kívül - az alaprendeltetésüket nem betöltve, működnek még ellenzéki média és sajtóorgánumok, igaz egyre szűkülő sajtószabadság térben.
A MOMA ez ellen a látszatdemokrácia ellen lépett fel eddig is és fog folyamatosan fellépni a jövőben is, és felhívja a figyelmet arra, hogy "meztelen a király", vagyis tájékoztatni a közvéleményt mindazokról a lépésekről, amik a demokrácia még megmaradt törmelékszilánkjait is el szeretnék tüntetni.
Kajdi József
elnökségi tag
Modern Magyarország Mozgalom