Megszületett a Kúria második jogegységi határozata a lakossági devizahitelezés tárgyában. Mindenki várta: a kormány azért, hogy új törvényt alkothasson, az adósok egy része azért, hátha nem kell majd fizetni. A bankok pedig azért, hátha véget vet az állam által okozott veszteségek felhalmozódásának.
Az illúziók most véglegesen szertefoszlottak. Korszakalkotó döntés született.
A Kúria – amit az egyszer majd újjáépített jogállamban ismét Legfelső Bíróságnak (Supreme Court) fogunk nevezni -, leszögezte: a szerződések általánosan érvényesek, még akkor is, ha lehet bennük olyan rész, amelyik aránytalan, vagy/és tisztességtelen elemeket tartalmazván, semmisnek minősül.
Pacta sunt servanda. A szerződéseket be kell tartani. Ez az alkotmányos jogállam, a piaci kapitalizmus, a modern világ egyik legfőbb pillére, alaptörvénye.
Magyarországon a huszadik század ismételt vagyonvesztései nyomán a kádári gulyásszocializmus felelősséget nélkülöző évtizedeiben polgárjogot nyert a nemfizetés kultúrája. Állami vállalatok ezrei gazdálkodtak folyamatosan és kényelmesen veszteségesen, jól tudván, hogy annak soha nem lesz következménye, mert az állam majd megsegíti őket. A vállalatok helyett így tönkrement az állam.
A demokratikus korszak kormányai többnyire nem mertek szembenézni ezzel a szörnyű örökséggel. Éppen ellenkezőleg: a nemfizetés kultúráját erősítették azzal, hogy a hitelezők helyett sokszor az adósok érdekeit védelmezték. Ennek a torz kultúrának legfőbb letéteményese az Orbán-kormány. Négy éve hitegeti az eladósodott állampolgárokat azzal, hogy ők nem felelősök a bajért, négy éve kecsegteti őket azzal, hogy nem kell, fizessenek; majd a „gonosz bankok” lenyelik a veszteséget.
A szétvert jogállam utolsó bástyája, a Kúria szembeszegült ezzel a kultúrával. Igazi mérföldkő.
Kép forrása: adozona.hu
Fontos természetesen, hogy az általánosan érvényes szerződésekben lehetnek érvénytelen elemek. A Kúria rámutatott arra, amiről előre tudható volt, hogy a bankok hibája: az árfolyamrés alkalmazása. Mivel a devizaalapú szerződések szerint folyósított hitelek esetében nem volt tényleges devizaváltás, aminek költsége van, ezért nem volt indokolt eltérő árfolyamon elszámolni a folyósított hitelt, illetve a törlesztést és a kamatokat. Ismét leírom: előre tudható volt. Megírtam; sokan megírtuk akkor.
Közismert, hogy a bankoknak minden új terméket engedélyeztetni kell az állami bankfelügyelettel mielőtt bevezetik azokat. Felmerül a kérdés: hol volt a bankfelügyelet? Ha úgy engedélyezte, hogy nem ismerte ezt a fontos részelemet, akkor azért felelős, ha pedig ennek ismeretében, akkor azért.
Természetesen a PSZÁF felelőssége nem csökkenti a bankok felelősségét. Minden bank tudta, hogy az árfolyamrés alkalmazása erőteljesen vitatható. Igen, a bankok mohók voltak. Ugyanúgy, mint azok, akik az egész hitelszerződés érvénytelenségének hangoztatásával most semmit sem akarnak fizetni.
A társadalom élete, fejlődése, egyensúlya egyrészt az intézmények minőségén, másrészt a polgárok viselkedésén, kultúráján, értékrendjén múlik. Lehet az intézményeket szétverni, de az megbosszulja magát. Ha az adós nem fizet, nem lesz hitelezés. Ha a szerződéseket nem tartják be, nem lesz csere. Ha a jogrend politikai hangulat szerint állandóan változtatható, nem lesz jogbiztonság. Ha a bankokat maga az állam kergeti folyamatosan egyre nagyobb veszteségbe, akkor nem lesz bankbetét, nem lesz megtakarítás, nem lesz beruházás, nem lesz munkahely, nem lesz növekedés, nem lesz jólét.
Hallatlan jelentősége van a Kúria határozatának.
A Kúria a magyarországi jogállam utolsó bástyája.
Bokros Lajos
elnök, Modern Magyarország Mozgalom
2014. június 17.