A nagy visszalépések napján – vagy a visszalépések nagy napján – Bokros Lajos (többek között) közölt két fontos dolgot:
- sárdobálásban nem vesz részt
- nem avatkozik bele a baloldali pártoknál folyó hatalmi harcokba.
(Magam is azt gondolom, hogy jó lenne ehhez tartani magam, még ha néha káromkodni támad is kedvem.) Bokros Lajos sokak számára váratlan, gyors népszerűség-növekedése – és ennek köszönhetően „pozícióba kerülése” – éleményem szerint két lényeges okkal magyarázható: a Tarlós István kihívására alkalmas pozíciót a baloldalnak nem sikerült betöltenie, és Bokros Lajos megfelelő pályázó volt ennek az üres helynek az elfoglalására, egyenes, tiszta, világos beszéd mind Bokros Lajos személyes megnyilvánulásaiban, mind a MoMa dokumentumaiban, amelyekben valóban megmutatkozik a szakszerűség, a hatékonyság és a hitelesség. Az egyetlen érdemi kifogás Bokros szélesebb körű elfogadásával szemben – némely baloldali pártok némely vezetői részéről – Bokros (illetve az általa vezetett párt) vállalt – mérsékelt – jobboldalisága. (A többi kifogás a sárdobálás kategóriájába tartozik.)
Szívesen vitára bocsátanám a kérdést, hogy akiknek a bal vagy jobb kérdése a fő problémájuk, vajon hogyan definiálnák a bal- illetve a jobboldaliságot? Tartok tőle, hogy egzakt választ nem tudnának adni a kérdésre. A magam részéről két dolgot tartok lényegesnek, ami megkülönbözteti egymástól a bal és a jobb oldal gondolkodásmódját: a baloldal a javak és a jövedelmek elosztására koncentrál, míg a – mérsékelt – jobboldal súlyt helyez a javak és a jövedelmek előállítására is, a baloldal nagy és erős államot, míg a – mérsékelt – jobboldal kisebb, „kiszolgáló” államot vizionál.
Ma Magyarországon azonban nem ezek a fő kérdések. Ma Magyarországon a szélsőjobb van hatalmon, sőt a szélsőjobb vaskos pozíciót foglal el az ellenzéken belül is. 2014 Magyarországának fő kérdése tehát, hogy hogyan lehet(ne) visszaszorítani a szélsőjobb uralmát. A baloldali, a liberális és a mérsékelt jobboldali pártok közös jellemzője – szemben a totális uralomra törő FIDESZ-szel –, hogy valamennyien a pluralizmus (azaz a valóban többpárti demokrácia) hívei. Ez a bökkenő. Ez az az ok, ami miatt zsigerből tiltakoznak minden szorosabb koalíció és összefogás és összemosás ellen. „Különbözöm, tehát vagyok” – gondolják. Márpedig a kegyetlen realitás, hogy „különbözni” most – luxus. Az egyértelműen legesélyesebb főpolgármester-jelölt Tarlós István. Ötven százalék felett mérik. Az egyetlen jelölt, akinek lehet esélye, hogy megszorongassa, vagy esetleg – egy nagyon hatékony kampány eredményeként – legyőzze őt: Bokros Lajos. Az MLP és az LMP jelöltjei tök(életesen) esélytelenek. A rájuk leadott szavazatok mennek a kukába. (Ide vehetjük akár a Jobbikot is.) Krisztálytiszta tehát a választási alternatíva: Tarlós vagy Bokros.
"Csak egyetlenegy maradhat!" (Kép forrása: geeksyndicate.co.uk)
A helyzet persze ennél bonyolultabb. Lehet Tarlós a főpolgármester, kormánypárti többségű önkormányzati testülettel, nem valószínű, de lehet Tarlós a főpolgármester, ellenzéki többségű testülettel, nem valószínű, de lehet Bokros a főpolgármester, kormánypárti többségű testülettel, és esetleg lehet Bokros a főpolgármester, ellenzéki többségű testülettel. Nem gondolom, hogy tisztességes baloldali (vagy liberális) politikus ne a negyedik lehetőséget szeretné valóra váltani. Nem gondolom, hogy tisztességes baloldali (vagy liberális) politikus ellenségnek – vagy ellenfélnek – tekinthetné Bokros Lajost, mint az egyetlen mérsékelt jobboldali jelöltet, akinek (némi) esélye van a fővárosi önkormányzatba kerülni. Még ha be is jön a negyedik lehetőség, Bokrosnak igencsak fel kell kötnie a nadrágját, ha sikerre akarja vinni a MoMa programját…
Még egy dolgot érdemes mérlegre tenni: végső soron nem a pártok, hanem a szavazók döntenek majd. Lesznek köztük – nagyon kevesen –, akik nagyon tudatosan, felkészülten, jól informáltan, és lesznek, akik kevésbé tudatosan, kevésbé felkészülten és kevésbé informáltan húzzák majd be az ikszeket. A perdöntő az lesz, hogy hányan mennek el egyáltalán szavazni, vagyis az utóbbi – a kevésbé tudatos – kategória dönti majd el az eredményt. Ezt pedig nagyon jól tudják a pártok befolyásolni azzal, hogy egyszerű, következetes, világos állásfoglalással segítik a választókat, vagy úgy összezavarják őket, hogy nem lesz kedvük elmenni szavazni. Bokros Lajos szeretne kimaradni a sárdobálásból és a baloldali pártoknál folyó – egyébként tökéletesen érthető – hatalmi harcokból. Ezzel szemben – ahogy én őt ismerem – bármiről, bármikor és bárkivel kész (ha az technikailag összehozható) az értelmes vitára, és közös célokért, szinergia-alapon kész az együttműködésre.
Most, tíz nappal a választások előtt az lenne a legfontosabb, hogy a még hátra lévő időre egy igazán jó, közös kampányt hozzunk össze. Ebben Bokros és a MoMa – kicsiny, de lelkes csapatával és növekvő számú szimpatizánsaival – szívesen segíti a kerületi, baloldali polgármester-jelölteket, és „csak” annyit kérünk cserébe minden jószándékú budapesti baloldalitól és liberálistól, hogy elhiggye, hogy a negyedik lehetőség (Bokros Lajos főpolgármester, ellenzéki többségű testülettel): reális esély.
Varga Géza, tag
Modern Magyarország Mozgalom
