DEMOKRATIKUS ELLENZÉKI PÁRTOK VEZETŐINEK KÖZÖS FŐHAJTÁSA BATTHYÁNY LAJOS HALÁLÁNAK 165. ÉVFORDULÓJÁN A BUDAPESTI BATTHYÁNY – ÖRÖKMÉCSESNÉL 2014. OKTÓBER 6. KERECSÉNYI ZOLTÁN LOKÁLPATRIÓTA (A DK VESZPRÉM MEGYE 4. SZÁMÚ VÁLASZTÓKERÜLETI ELNÖKÉNEK) BESZÉDE
Tisztelt Honfitársaim, kedves Barátaim!
„Hála azon fényes elméjű és nemes nagylelkű honfiaknak, kik vezérlették honunk s némileg az Emberiség szent ügyét…” - állnak több, mint 165 esztendővel ezelőttről e sorok Bolyai Jánosnak, a jeles magyar tudósnak Jegyzőfüzetében. Valóban, „fényes elméjű és nemes nagylelkű honfiak” emelkedtek ki abból az időszakból; az oly sok politikai vitától hangos csodálatos korszakból. Olyan nagy, magyar államférfiúi személyiségek, akik irányt szabtak a jövőnek.
Magyarország a reformkor idején szellemi képességeinek a birtokába került. Az emberi fejekben hamar készen volt egy „program”; - egy „program”, amely köszönhető volt mindenekelőtt talán gróf Széchenyi Istvánnak, hiszen ő jutott el egy pénzügyi felfedezésből oda, hogy az ősiség törvénye az akadályozza már a gazdasági fejlődést, s hogyha a gróf földje szabad, akkor a jobbágy földjének is annak kell lennie. Így, egy pénzügyi meggondolásból a 19. század elejére a fejlődésben Nyugat-Európa mintaadó államaihoz képest lemaradt magyar társadalomban, az akkori országban a legnagyobb gazdasági-társadalmi-szociális változás köszönthetett be.
Ehhez kellettek vezérférfiak! Az egyik ilyen vezérférfiú – hogy nemrég elhunyt kiváló történészünk, Katona Tamás szavaival éljek - „egy hatalmas termetű, korán kopaszodó, nagy, vörösesbarna szakállú” gróf volt, aki hazatérve külföldi katonáskodásából rádöbben arra, hogy az arisztokratáknak - köztük neki is - kötelességei vannak. Ezért hát gróf Batthyány Lajos elkezdi saját kezébe venni birtokainak ügyeit, elhatározza, hogy mintagazdaságot teremt, s ezer számra kezdi ültetni az eperfákat, cukorgyárat, selyemszövőt létesít, serkenti az állattenyésztést, lerakja egy magyar gazdasági egyesület alapjait. Megbecsülve a munkáskezeket, rövid időn belül valóban mintagazdaságot sikerül létesítenie, és mindemellett óriási lendülettel beleveti magát a politikába is A szabadelvű ellenzék legaktívabb tagjaként legfőbb törekvése egy egységes ellenzék, egy nagy ellenzéki párt megszervezése, s programjának kidolgozása lesz. Elnökletével hamarosan meg is alakul ez az Ellenzéki Párt. 1848-ig nincs megállása. Úgy, ahogy saját birtokán mintagazdaságot tud csinálni, ebből az országból is mintaországot tud majd politikus-társaival, közös erővel csinálni.
kép forrása: wikipedia
Felszámolják a jobbágyrendszert, megteremtik a népképviseleti alapon választott, Pesten székelő parlamentet és az annak felelős, független magyar kormányt, bevezetik a közteherviselést, eltörlik az ősiség mellett a papi tizedet, megvalósítják a bevett vallások egyenlőségét, kimondják az uniót Erdéllyel, megalkotják az új sajtótörvényt. Ettől fogva már nem feudális, hanem polgári társadalomban, piacgazdaságban kezdenek élni az állampolgárok. A ’48-as törvények alapján az akkori Európának példamutató polgári demokrácia a kis Dánia és Magyarország lesz. És ez óriási eredménynek számított, ehhez tényleg az kellett, hogy ez a csodálatos nemzedék: Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös egyszerre jelen legyenek és legyen hozzájuk egy Batthyány, aki mint kormányfő erős kézzel tudja ezeket a „telivér paripákat” fogni, nehogy azok merő túlbuzgóságból fölborítsák a „hintót”.
Ennek a nagy termetű, negyven esztendős férfiembernek a tekintélye is nagy volt. Amikor például Perczel Mór honvédtábornok a sukorói templomban a pákozdi csata előtt ülésező haditanácson szokásához híven mindenkit árulással vádol, és botrányt csinál, és a fővezér, Móga János altábornagy mérgében odavágja a kardját az Úrasztalára (le is hasadt belőle egy kis darab, máig hiányzik), akkor belép Batthyány, és az óriási ordítozásnak azonnal vége szakad; abban a pillanatban ő el tudja intézni azt, amit Perczel a tüzeskedésében egyáltalán nem. Tehát Batthyánynak volt valós tekintélye, és kormányának - mint ahogy fentebb is említettem - ugyebár volt programja is.
Mit üzenhet a mának ez a csodás, ’48-as magyar nemzedék?
Elsősorban azt, hogy a magyar államférfiak - ha vannak ma ilyenek - tudjanak államférfiak lenni, hogy a képességeiket arra próbálják használni - mint Batthyányék is -, hogy ez az ország „példaország” legyen. Nem „hatalmaskodónak” kell lenni, hanem igazságosnak, önzetlennek, a jog és a jogos szabadság védelmezőjének, az egymás iránti felelősség, az emberi méltóság védelme iránt elkötelezettnek; a közjóért munkálkodónak. Hazánk első alkotmányos miniszterelnöke mindezeket szem előtt tartotta. Rendkívül következetes volt.
„A felvezető katonák közt lépett ki az Újépület előtti térre. Szeme körbevillant. Mosolyogva nézett fel az égre! Köszönöm, Atyám, hogy nem látok akasztófát!
Kivégzéshez… - hangzott a parancsszó!
Nehezen ereszkedett fél térdre. Szemközt három katona. Azonnal vége mindennek. Elfogy a földi élet. A fény. Minden veszendőbe megy, amiért élt. Már nem lehet helyesbíteni semmit. Hajadonfőtt volt, mert a börtönben viselt sapkát a hadbíróság előtt levette. Miért tette volna vissza? Csak azért, mert élnek még benne a megrögzült szokások? Eddig végzetesen hitt az utolsó pillanatban érkező amnesztiának. Helyette azonban három katona emeli a puskáját.
Tűz!
Éljen a haza… - kiáltja, mikor egyszerre dördülnek a fegyverek…”
Drámai a kép, melyet közelmúltban elhunyt kiváló magyar írónk, Takács Tibor szemléltet „Nem félek a haláltól” címet viselő, gróf Batthyány Lajos kálváriás életéről és haláláról szóló művében. Magyar történelmünk egyik legmegrendítőbb helyszíne az egykori hírhedt Újépület udvarának helyén 1926. október 6-a óta magasodó, szomorú nemzeti kegyhely, a Batthyány-örökmécses. Szomorú, ugyanakkor figyelmeztető is, hisz elmúlt századunk „terhes” időszakában (pl. 1941. október 6.) nem véletlenül innen indultak el az első antifasiszta demonstrációk. A 165 esztendővel ezelőtti napon itt, kivégzői előtt térdre ereszkedő első alkotmányos miniszterelnökre és országot jobbító eszmetársaira kegyelettel emlékezzünk mi is, ennyi idő távolából tartsuk szemünk előtt példáikat, s példáikon keresztül kívánjunk nemzetünknek a jövőre nézve is alkotmányos rendet, elnyomás, szegénység, jogfosztás, félelem és üldözés nélküli Hazát!
