Tudom, a jogállami jelzőt idézőjelbe kellett volna tennem, hiszen hazánkkal kapcsolatban már régen nem beszélhetünk jogállamról. A tragikomédia szó használatára azonban az alábbiakban kifejtett két példa remélhetőleg kellő alapot szolgáltat.
Tegnap a Kúria a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) határozatával ellentétben megállapította, hogy bár tettlegességre nem került sor, azonban a kopaszok valóban akadályozták az MSZP politikusát abban, hogy elsőként időpecsételjen az NVI bejáratának előterében. A Kúria viszont az NVB-nek azt a döntését már nem semmisítette meg, amely Erdősiné népszavazási kérdését fogadta be elsőként és azt hitelesítette. De miért is nem?
A kép forrása: 24.hu
A hatályos jog szerint az NVB azt a népszavazási kérdést vizsgálja és hitelesíti elsőként, amelyiknek beadója személyesen és elsőként időpecsétel a bejáratnál. Mint közismert, és ezt a felvételek is igazolják, az NVB bejárata előtt elsőként valóban a kopaszok csapata jelent meg, az MSZP „küldöttsége” őket reggel 6 órakor már ott találta. Erdősiné és kísérője viszont csak jóval később jelent meg a helyszínen, vagyis, ha a kopasz csapatot egy beadványozóként veszünk, akkor harmadikként. Ennek ellenére – a Kúria által is megállapított akadályoztatásnak köszönhetően – az MSZP képviselője csak másodikként ért oda az időpecsételő géphez, mert őt megelőzte valaki. Ez a valaki azonban nem a kopasz csapat egyik tagja, de nem is Erdősiné volt, hanem a kísérője. Ebből viszont tényszerűen megállapítható, hogy az első pecsételés szabálytalan volt, hiszen a harmadikként érkezett személy, ráadásul nem is a beadványt tevő tette ezt meg személyesen.
A Kúria azt is megállapította, hogy az elsőként megjelent kopasz csapat tagjai nem is adtak be népszavazási kezdeményezést, vagyis az egész jelenlétük csak az akadályozást szolgálták. De akkor ebben az esetben az NVI-hez másodikként érkező személy szabályos, személyes bejelentkezése miért nem előzi meg a harmadikként érkező és szabálytalan időpecsételést végrehajtó személyt? A Kúria szerint azért nem, mert „nem láttak alapot arra nézve, hogy Erdősiné a kopaszokkal szándék- és akarategységben tevékenykedett volna”. Na, ez alapján írtam, hogy ez már a tragikomédia szintje, hiszen a tényállás alapján ennek nincs is relevanciája. Egyébként mellesleg a hölgy és a kopaszok közötti kapcsolat tényét igazolja az a felvétel, amikor a kopaszok a hölgyet előzékenyen beengedik, miközben másokat pedig nem (tudom, ezek jól nevelt, udvarias fiatalemberek, és egy idős hölggyel szemben az elemi udvariasság szabályai szerint jártak el), valamint az a felvétel is, ami egy átlátszó mappáról készült az egyik lovagias úriember kezében, amiben ugyanaz a beadvány volt, amit végül Erdősiné beadott. A Kúria számára az sem volt a kapcsolatra bizonyíték, hogy a jól nevelt ifjak, amikor Erdősiné leadta a kérdését, mindannyian – mint akik jól végezték a dolgukat – távoztak a helyszínről, anélkül, hogy bármilyen kérdést maguk is leadtak volna (bár az állítólagos beadványt tartalmazó dossziét mindvégig a kezükben szorongatták). Most az MSZP képviselője futhat még egy kört, és külön kell bizonyítania azt, aminek egyébként semmi köze nem kellett volna lennie a tegnapi döntésnek, hogy Erdősiné és a kopaszok összejátszottak. Ez így már valóban kutyakomédia az egész.
Az előző esetnél azonban sokkal súlyosabb az a kormányzati törekvés, ami egy tegnap nyilvánosságra került törvényjavaslatban fogalmazódik meg, miszerint a kormány akár egyedi határozatban is a költségvetési törvényben foglaltaktól eltérően dönthet. Csak halkan teszem fel a kérdést: akkor minek is van az Országgyűlés? A kormány miért is vesződik azzal, hogy apránként, egyedi ügyek kapcsán elhalássza azokat a döntési jogköröket, amiket a gránitszilárdságú – de a módosítások számát, valamint a betartására irányuló szándék erősségét tekintve mára már csak tehénlepény szilárdságú – Alaptörvény meggondolatlanul még az Országgyűléshez delegált? A kormány nyújtson be egy olyan javaslatot a parlamentnek, hogy ezen túl Magyarország áttér a rendeleti kormányzásra, feleslegessé téve az Országgyűlés érdemi működését, amely a jövőben elsősorban csak vitanapokra szorítkozzon, ezáltal a „menekültügyi válságra” tekintettel a döntéshozatalt is felgyorsítva. Amilyen mameluk ez az Országgyűlés, a kormánypárti képviselők a frakciófegyelemhez tartva magukat még ezt is megszavaznák.
És most csak két példát említettem, de a sor sajnos még hosszan folytatható lenne, sőt ez minden nap csak bővül. Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy a hatalom hanyatlása tényleg megkezdődött, a hatalmon lévők a végüket érzik. Már a látszatra sem adnak, és egyedüli törekvésük az, hogy a hátralévő időben – ami remélem, kellően rövid lesz – még minél többet ki tudjanak hozni a maguk számára (lehetőleg anyagilag).
Kajdi József
elnökségi tag
Modern Magyarország Mozgalom