A tegnapi tüntetést követően, amin - a nagyon rossz idő ellenére is ennyi ember közt - részt venni valóban felemelő érzés volt, kénytelen vagyok egy kritikai megjegyzést tenni. Kicsit a felszólalók is, de különösen a szervezők és a rendezők úgy tettek, mintha az egész rendezvény egy politikamentes esemény lett volna. Végig érződött az a félelem – már a szervezésen is –, hogy nehogy valaki is azt állíthassa majd, hogy a pedagógusok politizálnak.
A kép forrása: 24.hu
Bármennyire is tisztelem a tegnapi tüntetés szervezőit, köztük különösen a nagy bejelentést tevő iskola igazgatót, Pukli Istvánt, kénytelen vagyok azt írni, hogy önbecsapást követnek el. Az, hogy ezt maguk nevében és maguk ellen teszik, az a szívük joga, de hogy ezt a becsapást másokkal szemben is megpróbálják elkövetni, vagy legalább is elhitetni, az már nem. Bármennyire is az ellenkezőjét hangoztatják ugyanis a szervezők, a tegnapi tüntetés igazi politikai tüntetés volt. Az a rendezvény ugyanis, ahol a miniszterelnököt és a köztársasági elnököt bocsánatkérésre szólítják fel, aminek nem teljesülése esetére polgári engedettlenséget hirdetnek meg, az nem egy születésnapi, kakaós babazsúr, hanem egy kőkemény politikai rendezvény.
A szervezőknek ez a politikához történő ambivalens, számomra kevésbé érthető hozzáállása, illetőleg az attól való idegenkedése lehetett az oka annak is, hogy tegnap a tüntetésen egy kellően vehemens és határozott rendező még a magyar zászlóinkat az EU-s körrel a közepén is el akarta tetetni azzal az indokolással, hogy nem akarnak politikai jelképet a tüntetésen, mert ez nem politikai rendezvény. Csak csendben jegyzem meg, hogy a zászlóink – ami kifejezi, hogy csak Európával lehet nagy Magyarország, és mi mint magyar és uniós polgárok itthon vagyunk Európában – most is nagy sikert arattak, a vonulás során és a Kossuth téren is rengeteg dicséretet kaptunk értük. Azzal a szervezői kéréssel kapcsolatban pedig, hogy politikusok csak magánemberként vegyenek részt a tüntetésen, el kell mondanom, hogy a tüntetők közül többen, ráadásul épp pedagógusok, amikor észrevették Bokros Lajost és a többi MOMÁ-st, akkor odajöttek megköszönni, hogy a MOMA a jelenlétével is támogatja a tüntetésüket, sőt többen még büszkén fotózkodtak is a MOMA elnökével.Tegnap és ma is többször hallottam tanároktól, sőt még a tegnapi tüntetés fő szervezőitől is, hogy „mi nem akarunk politizálni”.
Kedves pedagógusok, kedves Pukli István!
Tisztelettel kérem, mondják már meg nekem, hogy miért menekülnek ettől szótól, mint ördög a tömjénfüsttől? A politika Önök számára miért szitok szó, miért egyenlő a szennyel? A politika és a politizálás szó azt jelenti, hogy valaki részt vesz a közéletben, véleményt nyilvánít közügyekben, vagy netán alakítja is azt. Miért kell ettől a szótól annyira félni? Ahogy írtam, tegnap minden felszólaló, de még azok is, akik akár csak hallgatóként is részt vettek a tüntetésen, az politizált. Ha erre az a kimentő válasz, hogy de csak a közoktatással kapcsolatban nyilvánítottak véleményt, sajnos akkor is ki kell ábrándítanom Önöket, mert így is politizáltak, ugyanis a szakpolitika is politika, annak részeleme. Ennek megfelelően az oktatás problémáinak felvetése, az oktatás ügyének rendezése is politikai kérdés, közügy!
Kedves Pedagógusok!
Tisztelettel kérem Önöket, hogy ne féljenek a politikától, sőt kifejezetten kérem, hogy politizáljanak! Nem azt írtam, hogy pártpolitizáljanak, mert azzal maximálisan egyetértek, hogy a pártpolitikának semmi helye nincs az iskola falai között. Viszont a politikának, a közügyek intézéséről alkotott véleménynek és ismereteknek viszont ott a helye. Ha az ilyen ismeret átadásától zárkóznak el Önök, akkor akaratlanul is hozzájárulnak ahhoz, amiért tegnap is épp tüntettek, vagyis hogy ne alattvalókat neveljen az iskola. Miért van az, hogy Amerikától Ausztráliáig, valamint Nyugat-Európában is már az óvodás korban, majd az iskolában folytatva a tanárok a gyerekek számára közérthetően beszélnek a közügyekről, arról, hogy hogyan működik pl. egy kormány, egy parlament, mi a feladatuk, arról, hogy egy választópolgár hogyan befolyásolhatja a közügyek intézését, pl. hogyan szavazhat. Miután az elmúlt öt évben Brüsszelben éltem a családommal, a kicsi gyermekeim ilyen oktatásban részesültek. Legkisebb gyermekem 9 évesen mér tisztában van vele, hogy mi a tétje egy választásnak, tudja, hogy az is szavazás, ha valaki nem vesz részt a választáson, de akkor viszont helyette mások döntenek a közügyek intézéséről. Vagyis külföldön ezek a tanárok igen is politizálnak az iskolában (is), sőt ez ott a tananyag része annak érdekében, hogy ezek a gyerekek felnőttként öntudatosan vehessenek részt a közügyek alakításában, és ne birkaként, akár csak egy tál lencséért (vagy a rezsicsökkentés blöffjéért) adják el a szavazatukat.
Kedves Pedagógusok!
Nem a politika szó szennyes, hanem csak azok a politikusok, akik annak tartalmát ilyenné teszik, de őket meg mi választjuk, vagy éppen elküldjük. Ám ehhez politizálni kell, és kellene már az iskolában is! Éppen ezért tisztelettel kérem, hogy ne meneküljenek el e – elismerem, nem könnyű – feladat elől! Épp ellenkezőleg, a tanítás közben ismertessék meg a gyerekekkel, hogy milyen is a helyes politika, és a saját példájukkal is tanítsák meg őket arra, hogy mi a köz szolgálata! (R)észt venni a közéletben, (r)észt adni a közéletből igazi pedagógusi feladat, s mindezt ma a hagyományos régi módszerrel is sulykolhatják, de nem csak a gyerekeknek, hanem nekünk is, az iskolai padból már régen kikerültek számára is. Mert egy "paidagogos" az mindig is tanít, mintával, szép szóval, és mi pedig figyelünk, mert a jó tanárra mindenki figyel.
Kajdi József
elnökségi tag, MoMa
