Pénteken véget ért téli tanfolyamom a CEU-n és 25 diákom nekiült a több, mint három órás vizsgának. Benn ültem a teremben és elnéztem őket, "szelíd gyermekeimet", amint a papír fölé hajolva dolgoztak a vizsgakérdések megválaszolásán.

Szívet melengető érzés volt látni a nemzetközi társaságot, amint békésen egymás mellett dolgoztak a közös célért. 25 diák, tucatnyi nemzet. Kettő afrikai, kettő latin-amerikai, kettő kirgiz, kettő bengáli. Egy vietnami. Egy orosz, egy ukrán, egy moldovai. Egy amerikai, egy német, egy szlovák. Egy albán, egy szerb, egy koszovói, egy macedón. Végül, de sohasem utolsósorban négy magyar.

Belém hasított Isten igéje: minden ember az Ő képére teremtett szentség. A fekete ember csakúgy, mint az ázsiai és az európai. A muzulmán csakúgy, mint a keresztény, a buddhista, a hindu és a zsidó. Diákjaim képviselik ezt az áldott sokszínűséget - Isten akaratát és békéjét.

A CEU azonos kultúrát sugároz hallgatói felé: a kölcsönös tisztelet, a megértés, a befogadás, a türelem és a megismerés kultúráját. Minden ember egyenlő, nincsenek még egyenlőbbek. Egység a sokszínűségben, ahogy az Európai Unió jelszava is kifejezi. 

Mi köt engem a magyar kormány kultúrájához? Semmi. Ők a kölcsönös tisztelet helyett a durva tiszteletlenség, a megértés helyett az elutasítás, a befogadás helyett a kirekesztés, a türelem helyett az türelmetlenség, a megismerés helyett a fennhéjázó, büszke butaság viselkedéskultúráját képviselik és gyakorolják. 

Írtam már, kultúrharc van. Mi fogunk győzni. Nem lehet másként.

Bokros Lajos

elnök

Modern Magyarország Mozgalom