Modern Magyarország Mozgalom

Valami örök értékhez mégiscsak ragaszkodni kellene. A hatalomban lévőknek talán a leginkább. Nekik ugyanis azzal a bölcs belátással illene cselekedniük, hogy a hatalom akkor is nagyon múlandó, ha az a nagyjából egyharmaddal kierőszakolt kétharmaddal ismétlődik. Ha az egyszeres idő arra lett volna alkalmas, hogy a hatalom nevében temérdek jót tegyenek a néppel, a kétszeres idő még inkább alkalmas lenne rá. De itt milliók abba közönyösültek bele, hogy a hatalmi önhittség pillanatpolitikája az erőfitogtatás jogi bűvészmutatványaival temérdek disznóságot szántott be a láthatatlanságba. Mint a kishantosi vetést. A pillanat mindig a nyers erőé. Az igazság és a holnap pedig a gondolkodásé és a tisztességé. Emberi távlatokba az örök értékek vezetnének.

Húsvét nagy ünnepén például meg kellett volna érteni a Nagypéntek üzenetét. Különösen egy olyan országban, ahol Krisztus kereszthalálához erős hitbéli meggyőződések és érzelmi különbözőségek kötődnek. Ilyen országban Nagypénteken nem szokás olyan emlékművet bebetonozni, amelyről más meggyőződésűek azt gondolják, hogy az életük ellen van. Ilyen országban ilyen esetben rosszul működik a cement. Nagypénteken nem történhetne semmi, de előtte és utána viszont kötelező az egyeztetés. Ez vezetne a hatalom mámoros pillanatai helyett az emlékezetre méltó megoldásokra.

Forrás: dbrider.com

A kétharmadossá duzzasztott hatalom most többszörösen rohant bele a saját csapdájába. Államosító, központosító újbolsevik trükkjeit ugyan eltakarja, hiszen végre lejobboldalizzák, és ez nyilván erősen melengeti a legbőszebb hívek szívét, akik mégiscsak el tudnának képzelni egy két világháború közötti folyatatást. Csakhogy itt nem jobboldaliznak, hanem szélsőjobboldaliznak! Miközben menlevelet kap a legeslegszélsőjobb. És a valódi konzervatív európai jobboldal szakmányszerű gyűlölői úgy érezhetik, hogy most végre joggal verhetik el a port az egész magyar jobboldalon.

Ezt érte el a hatalom a Húsvétra nem tekintő akarnokságával. A Modern Magyarország Mozgalomnak, lám, ebben is európai különvéleménye van, épp az európai zsidó-keresztény hagyomány alapján.

Modern Magyarország Mozgalom

Pusztai Erzsébet, a Modern Magyarország Mozgalom alelnökének a Szabadság téren, az úgynevezett "megszállási emlékmű" elleni tiltakozáson elmondott beszéde:

Kedves Honfitársaim!

A miniszterelnök megígérte a tárgyalást és megszegte ígéretét.
A történelemhamisításon túl ez a szobor és a felállításának módja sokat elárul erről a hatalomról.

A társadalom egyes csoportjainak, rétegeinek megerőszakolása távol van az európai kultúrától. Kétharmados barbársággal beszántani mindent, ami nem a hatalmukat szolgálja - földet, könyvet, iskolát, színházat, emberi értékeket? Ez távol van Európától, és egyre távolabb visz bennünket.

Forrás: metropol.hu (MTI)

Az európai politikai kultúra lényege a tárgyalás, a megegyezés, a nézetkülönbségek, konfliktusok feloldásának békés útja. Ezért van béke Európában.

Ez a Gábriel arkangyal nem a jó hír hozója, nem az örömhír előkészítője. Ez történelmi és kulturális ízléstelenség, ez szembe fordítja a magyart a magyarral.

Ez a szobor itt a zsarnokság jelképe lesz!

Valami ismét eltemetődik, mert eltemetik. A nagyjából egyharmaddal megszerzett kétharmad erőszakos barbárságával a föld alá nyomnak egy nyugatra tekintő mezőgazdasági vállalkozást. De nem a sikeres biogazdálkodási kísérlet kudarca a legnagyobb veszteség ebben. Az csak politika. Törvények áthágása a haveri zsebek megtöltésére. A választók egy része ehhez már hozzászokott, sőt, szereti. Sírba igazán az európai és magyar ember erkölcsének legszebb hagyományát tették, amikor barbár erőszakkal kiszántatták a korábbi bérlők vetését.

Forrás: 444.hu (Greenpeace)

Az élet parancsát tették a hant alá – a Tízparancsolattal együtt. Semmi sem szent, csak a hatalom. Irány Észak-Korea!

Modern Magyarország Mozgalom

A Modern Magyarország Mozgalom értékelése a  2014-es országgyűlési választásról

Eltelt néhány nap a „kormányváltó” baloldal katasztrofális veresége óta. A csatazaj még távolról sem ült el (valószínűleg sosem fog, amíg Orbán Viktor vezeti a Fideszt és ezt az országot), a pártok apparátusai „menetből” fordulnak rá a következő, az EP-választásra, így kevés ellenzéki párt találta még meg az alkalmat arra, hogy átgondoltabban értékelje, miért következett be ez az eredmény, és levonja az ebből adódó következtetéseket.

A Modern Magyarország Mozgalom is éppen hogy elindította az aláírásgyűjtést a számára létfontosságú európai parlamenti választásokra, mégis – mivel sajátosan, talán egyedülálló módon viszonyultunk a 2014-es országgyűlési választásokhoz, úgy véljük, meg tudunk fogalmazni, néhány gondolatot.

A legfontosabb kérdés a számunkra természetesen az, helyes volt-e a MoMa álláspontja, megfelelő-e a magatartása?

Számtalanszor kifejtettük, hogy a Fidesz-rendszer elfogadhatatlan és tarthatatlan. De a vele szemben álló baloldali szervezetekről is kritikus véleményt fogalmaztunk meg. Ugyanakkor világosan elmondtuk: a Fidesz-rezsim leváltása a jogállamiság, a működőképes piacgazdaság, a súlyos szegénység enyhítése és a fejlett világhoz való felzárkózás sine qua nonja, alapfeltétele. Ezért – és csak ezért ¬– már a múlt év nyarán eldöntöttük: elveink feladása nélkül nem lehetünk tagjai egy olyan összefogásnak, amelynek minden résztvevője a terjeszkedő állam és a populista ígéretek rabja. Ugyanakkor, mivel még a Fidesz bevezette csalárd választási rendszer is meghagyta legalább a kormányzó párt leváltásának elvi lehetőségét, a MoMa nem tördelte tovább az ellenzéki oldalt, nem indult önállóan, hanem kívülről, de támogatta a kormány leváltására leginkább képesnek látszó a szövetséget.

Forrás: mno.hu

Nos, az elvből nem lett valóság. Azt, hogy milyen volt a „pálya”, és mennyire volt tisztességes ez a választás, pontosan jelzi az, hogy a Fidesz majd 700 ezer szavazó elvesztése dacára, és annak ellenére, hogy az ország lakosságának alig több mint a negyede szavazott rá – és hogy a szavazásra jogosultak nagyobb része vagy otthon maradt, vagy ellene szavazott – mégis nagyjából kétharmados győzelmet aratott ismét. Az sem kétséges azonban, hogy ez a baloldali összefogás (amely persze kényszerű volt) ezzel a teljesítménnyel bármilyen választási rendszerben vereséget szenvedett volna. Ezt Bajnai Gordon fogalmazta meg a legvilágosabban a választás éjszakáján önkritikus beszédében, amikor azt mondta, a „kormányváltó összefogás” nem tudott kellőképpen vonzó ajánlatot tenni a magyar társadalomnak. Egyelőre úgy tűnik, az egykori szövetség pártjai közül is csak az ő Együtt-PM-je vont le komolyabb következtetéseket: még az önálló parlamenti frakcióval járó előnyökért sem köt elvtelen szövetséget senki mással.

A Modern Magyarország Mozgalom tagjai és támogatói nehezen állják meg, hogy bele ne gondoljanak, mi lett volna, ha a demokratikus ellenzék ajánlata a választóknak az lett volna, amit mi javasoltunk: átmeneti, „romeltakarító” parlament, majd új, szabad és tisztességes választások? Az ellenzék pártjai nem voltak vevők erre a javaslatra. Ki tudja, milyen eredményt látnánk ma, ha mégis így történik?

Mindezt egybevetve úgy véljük, a Modern Magyarország Mozgalom döntése a kívül maradásról helyesnek bizonyult. Bennünket nem győztek le, becsületünk, hitelességünk nem szenvedett csorbát. Távolságtartásunkat igazolta az eredmény. Nem kerültünk a Fidesz pártszaporító pénzosztogatása jóvoltából a semmiből kinőtt és oda visszatűnő kis „kamupártok” partnerei közelébe sem, amelyek egyre inkább bolhacirkusszá tették a választást. Ugyanakkor helyesen láttuk azt is, hogy ez az összefogás ezzel a „programmal”, ezzel a személyi összetétellel alighanem képtelen lesz a társadalom nagyobb részre számára vonzóvá válni, és ezért jobb kívül maradni rajta.

Forrás: origo.hu

Tudjuk, nem számíthatunk a Fidesz-rendszer olyasfajta konszolidációjára, „békésebbé” válására, mint amely a Kádár-korszakban egy idő után kialakult, mert az Orbán-rendszer lényege a harc, a „permanens forradalom”, a provokáció, az ellenségkeresés. Elég a választások óta eltelt két nap eseményeire utalni ahhoz, hogy ezt világosan lássuk. Nem lesz tehát „béke” a társadalomban, amelyben – a választási eredmények ezt jól mutatták – továbbra is sok, sőt egyre több a dühös ember, az elégedetlenek száma nem csökkent, csak jelentős részük nem talált magának olyan pártot és személyeket, akikre szavazhatott volna. Vagy ami rosszabb: megtalálta a neonáci, rasszista Jobbikot, amelynek erősödéséhez az elégedetlenség mellett hozzájárult a nacionalizmusnak és a kapitalizmusellenességnek az a légköre, amelyet a kormánypártok alakítottak ki. Csak sejtéseink lehetnek arról, milyen lesz a jövő.

A Modern Magyarország Mozgalomra is vár még az új helyzetnek megfelelő közép- és hosszú távú stratégia kimunkálása. Most azonban a legsürgősebb feladat az európai parlamenti választási kampány, amelyen a MoMa önállóan méretteti meg magát. Bízunk benne, hogy választóink megértik: az országnak szüksége van rá, hogy egy olyan pártnak, mint a Modern Magyarország Mozgalom, helye legyen az Európai Parlamentben.

Modern Magyarország Mozgalom

A teljesen meváltozott szabályok miatt érdemes végig venni, milyen mérlegelendő szempontok merülnek fel az április 6-i választással kapcsolatban.

A Fidesz egy egyoldalúan, társadalmi és szakmai vita nélkül létrehozott, a saját javára eltorzított választási rendszert hozott létre, amelyben

• a parlamenti mandátumok döntő többségét az a párt szerzi meg, amelyik a 106 egyéni mandátumból a legtöbbet elnyeri;
• a most bevezetett egyfordulós választás miatt az egyéni mandátumot az nyeri el, aki akár csak eggyel több szavazat kap, mint a második helyezett;
• az érvényességi küszöb eltörlése miatt a választókerületben leadott akár egyetlen egy szavazat is dönthet a mandátum sorsáról;
• a parlamenti bejutási küszöböt el nem érő pártokra leadott szavazatok, valamint a mandátumot nem eredményező töredékszavazatok is a győztest preferálják, ezért már a leadott össz szavazatok felét el nem érő szavazatmennyiség is eredményezhet kétharmados parlamenti többséget (2010-ben még ehhez a leadott szavazatok közel 53 %-a kellett).

Forrás: mandiner.hu

A fentiek alapján a kormányváltást kívánó választópolgár azt kell hogy mérlegelje, hogy:

• ha nem megy el szavazni, vagy érvénytelen szavazatot ad le, akkor közvetetten a Fidesz győzelmét támogatja, hiszen a politikai vallással fanatizált és a Kubatov-listák alapján mozgósított Fidesz hívők biztosítani tudják, hogy számukra legalább az az egy plusz szavazat meglegyen a szavazókerületekben;
• amennyiben olyan kis pártra szavaz, amelyiknek nincs esélye mandátumot elérni, az a szavazat elveszett a kormányváltás szempontjából, sőt ezzel paradox módon a töredékszavazatok számítása miatt még az esetleges Fidesz győzelmet erősíti;
• amennyiben olyan kisebb pártra szavaz, amelyik bár bejut a parlamentbe, de ott csak biodíszlet lesz a demokrácia teljes szétveréséhez, az is a szavazatával közvetetten a Fidesz győzelméhez járul hozzá, hiszen megosztja az ellenzékre leadható szavazatokat.

VISZONT!

• Amennyiben – akár befogott orral is, de – olyan pártra, pártszövetségre szavaz, amelyiknek esélye van legyőzni a kormánypártokat, azzal esélyt ad magának arra is, hogy belátható időn belül olyan újra demokratikus, arányos, és kétfordulós választáson vehessen részt, amelyen a politikai értékrendek és programok alapján önállóan induló pártok közül választhat.

„Ez a kérdés, válasszatok!”

Modern Magyarország Mozgalom

Történelmi léptékkel mérhető és egyben életveszélyes aljassággal tette fel a koronát négy éves kormányzására Orbán Viktor Fidesz-kormánya. Az orosz fél jóvoltából most éppen azt tudtuk meg, hogy még a következő parlament jóváhagyása sem kell ahhoz, hogy életbe lépjen a titokban megtárgyalt és titokban megkötött paksi hitelszerződés. A „búcsúajándékul” hátrahagyott hitelszerződés, amelyet Orbán sebbel-lobbal Moszkvába rohanva, titokban írt alá, és amelynek minden feltételéről hazudtak, nem csak elviselhetetlen pénzügyi terhet ró a magyar emberekre a következő évtizedekben, nem csak visszavonhatatlanul elkötelezi az országot egy konkrét energiapolitika mellett egy olyan korban, amikor a gyorsan változó fejlődés következtében fogalmunk sem lehet, milyen technológiák állnak majd a rendelkezésünkre 20 év múlva. Nem, mindez nem elég, sőt lehet, hogy már középtávon eltörpül azok mellett a végzetes károk mellett, amelyeket a Putyin melletti kötelezettségvállalás a nemzetközi porondon okozhat Magyarországnak. Ez a szerződés nemzetközi összefüggéseit tekintve olyan helyzetbe hozza hazánkat, amilyenben az a rezsim kedvenc példaképe, Horthy óta nem volt. Ismét – ám ezúttal külső kényszerek nélkül, pusztán egy klikk pillanatnyi hatalmi érdekeit követve – elkötelezi Magyarországot a „rossz oldalon”, a vesztes mellett és saját szövetségeseinkkel szemben egy olyan, kialakulóban lévő nemzetközi konfliktusban, amelyben ismét hatalmi tömbök állnak egymással szemben.

Forrás: magyarhirlap.hu

A világsajtó felelős része éppúgy, mint a legelismertebb stratégiai és külpolitikai elemzők úgy látják: birodalomépítő törekvéseiben Putyin nem fog megállni a Krím-félsziget bekebelezésénél, bármit is mond ma. Az ukrán határra csoportosított 40 ezer orosz katona („hadgyakorlatoznak”, mondják az oroszok; nos, ha valaki, akkor mi magyarok tudjuk, mit jelentenek az oroszoknál az ilyen hadgyakorlatok) nem mozdul onnan. A kelet-ukrajnai falvak ukrán lakossága háborúra és partizánharcra készül. A különféle hírforrások szerint ukrán területen sok száz diverzáns hergeli az orosz nyelvű és más etnikumú lakosságot az ukrán állam ellen, hogy aztán a hitleri receptet követve legyen kit „megvédeni”, akár csak 2008-ban Grúzia dél-oszét lakóit. A kárpát-ukrajnai magyarok végveszélybe kerülhetnek, ha minderre a frusztrált ukrán nacionalizmus erőszakosan reagál. (Ezt a folyamatot a hazai szélsőséges nacionalizmus és az Echo-TV elmeháborodottjai igyekeznek felgyorsítani.) A Tiraszpolban székelő, senki által el nem ismert miniállam, Transznyisztria, avagy a „Dnyeszter-menti Köztársaság” már kérte felvételét az Orosz Föderációba. Ha az Orbán szívéhez oly közel álló új keleti dinasztikus maffiaállamok hajlandók belépni Putyin Eurázsiai Uniójába, amelynek 2015-ben kellene hivatalosan megalakulnia, és amelynek teljessé tételéhez nem mondhat le Ukrajnának legalább egy részéről, olyan folyamatos övezet jön létre, amely Iránig húzódik, s ez egyben az is jelenti, hogy Oroszország képes megvédeni az iráni atomlétesítményeket egy esetleges nyugati támadástól.

Egy biztos: a leginkább fenyegetett balti államok felett már ott köröznek a NATO harci repülőgépei. Csakhogy mi is a NATO és az Európai Unió tagja vagyunk! A válság megoldásában és az orosz hatalmi étvágy féken tartásában itt Kelet-Európában Lengyelország diplomáciája játssza a főszerepet (játszhatnánk mi is!), csakhogy Lengyelország nem jár „pávatáncot”, hanem egyértelműen kinyilvánítja és betartja a transzatlanti szövetségesi hűség követelményeit.

Orbán a hatalom bebetonozásának lázában, az újabb és újabb álságos rezsicsökkentetések pénzügyi fedezete után futkosva olyan helyzetbe manőverezte hazánkat, amelynek kihatásaival talán nincs is tisztában. (Mivel a külpolitika formálásában a hozzáértő Külügyminisztérium apparátusa „labdába sem rúg”, ez is lehetséges.) Ha így van: annál rosszabb az országnak. Ha azonban tisztában van vele, akkor olyan bűnt követ el, amit a történelem még kevésbé fog megbocsátani neki, mint azt, amit „belül” tett ezzel az országgal. Ezt a kormányt vasárnap el kell zavarnunk! Minden szimpatizánsunkat és támogatókat most is, mint eddig sokszor, arra kérjük, szavazzanak a kormányváltó összefogás jelöltjeire és listájára még akkor is, ha az nem mindenben az ő ízlésük szerint való. A Modern Magyarország Mozgalom sem titkolta soha a maga politikai nézetrendszerét és ízlését. De azt is egyértelműen kinyilvánította, kik mellett –¬ és mi ellen – teszi le a voksát.

Boris János

A Modern Magyarország Mozgalom alapítója

Kilenc év után idén májustól újra állami tulajdonba kerül az Antenna Hungária (AH). Ezzel olyan hihetetlen monopolhelyzet alakult ki, ami demokráciában legalábbis aggályos!

A hatalom által létrehozott új médiahatóság, amely egyoldalúsága miatt hovatovább médiacsendőrségként és hűséges haverok finanszírozójaként működik, a digitalizálással elvesztette a sugárzási jog fölötti kontrollját, mert az az AH-nál maradt. Nem csoda hát (csak elképesztő), hogy ezzel a kétes üzlettel a sugárzás és csatornaelosztás maradék függetlenségét is felszámolta a hatalom.

Az állami kézbe került AH a kormány számára elképesztő felületet biztosít, mert csak azok kerülhetnek be az alapcsatornák közé, akiket ők arra "elhivatottnak" találnak. Magyarán, azt nézzük, azt hallgatjuk, amire ők azt mondják, hogy szabad!

A döntés se széleskörű tiltakozást, se nagyobb érdeklődést nem váltott ki se szűkebb szakmai, se politikai körökben. Tisztában vannak azzal, mit is jelent valójában a kormány által bejelentett döntés?

Forrás: freshonthenet.co.uk

Nézzük, mit is csinált eddig az AH? Jelenleg a digitális földfelszíni sugárzásra alkalmas platformra, azaz a multiplexekre úgy lehet felkerülni, hogy az adott műsorszolgáltató nem kevés pénzt fizet az Antenna Hungáriának. Ezért a jelentős összegért cserébe az AH beteszi a jelentkezőt a csatornakiosztásba.

A multiplexekről való műsorszórás elérése az alapcsatornák esetében ingyenes, azaz úgy funkcionál, mint régen az analóg csatornák (persze, csak akkor, ha van hozzá antennánk és STB-beltéri egységünk). Abban a pillanatban, amikor állami kézbe kerül az AH, a kormány számára elképesztő felületet biztosít, mert csak azok kerülhetnek be az alapcsatornák közé, akiket ők arra "elhivatottnak" találnak. Magyarán, azt nézzük, azt hallgatjuk, amire ők azt mondják, hogy szabad.

Ez nem csak az alapcsatornákra vonatkozik, amelyek elosztási kötelezettsége elvileg a médiatörvényben/hírközlési törvényben meghatározott kötelezettség, hanem az "Extra" csomagra is.

A multiplex kapacitása szűkös, nem férhet rá mindenki, és majd a kormány embere dönti el, ki kerülhet fel erre a platformra, csilliókért, ha nekik úgy tetszik. Persze az okosak mondhatják, hogy de hát ott van a kábeles, meg a műholdas platform. Nos, igen, valóban, a T-csoport, a UPC, illetve lassan már a Digi is tárt karokkal várják a műsorszolgáltatókat, csak a bibi az, hogy addig, amíg a multiplexre való felkerülésért a műsorszolgáltató fizet, addig a többi platform esetében az elosztó/terjesztő fizet a műsorszolgáltatónak.

Egyértelmű, hogy teljesen más üzleti modell alapján működik az AH, és a másik platformokat (kábel, műhold) üzemeltető elosztó, tehát olyan hihetetlen monopol helyzet alakult ki, ami régen a diktatúrák jellemzője volt.

A korábbi alkotmányunk és a médiatörvény pont a média sokszínűségét hirdette, ami most már nem cél. 10-15 évvel ezelőtt nem lehetett egy tulajdonosi kézben elosztó, terjesztő, szolgáltató, bár az is igaz, hogy különféle trükközésekkel ezt is ki lehetett játszani. Nos, most már trükközni sem kell, ismét állami tulajdonban a stratégiai szempontból kritikus rádiós és tévés infrastruktúra, valamint a szétosztás.

Innentől kezdve, még ha lenne is igény, pénz más típusú csatornákra, műsorokra, hiába is indítanak el egy vállalkozást, nem tudnak eljutni az emberekhez. Ezzel a magyar média kivéreztetése befejeződött, értelmét veszti Magyarországon a sajtószabadság kifejezése, és sérül az információhoz való hozzájutás szabadsága. Ez tényleg senkit nem érdekel?

Modern Magyarország Mozgalom

Nem tudom, ki hogy van vele, de én a barátságot az egyik legfontosabb emberi értéknek tekintem. Nehéz barátokat szerezni, hiszen egyrészről el kell fogadtassam magam a másik által és bennem is ki kell alakuljon egy érzelmi alap, ami mentén az adott személy többé, fontosabbá válik számomra. Ez a kettő nem jön össze gyakran, emiatt viszonylag kevés igazi barátság alakul ki az ember életében. Nekem fontosak a barátaim. A barátságaim elvesztése megráznak, fájnak. Szerencsére ritkán fordult elő ilyen az életemben. Ha mégis, akkor mindig magamban kerestem az okot és roppantul szégyelltem magamat, ha megtaláltam.

Éppen ezért volt számomra megdöbbentő a miniszterelnök minapi rádiós nyilatkozatának egy mondata:

„Ha tehát elvesztettem esetleg néhány külföldi barátot, és helyette nyertem néhány millió magyart, azt jó üzletnek tartom.”

Forrás: nepszava.hu

Még belegondolni is szörnyű, mi áll ezen gondolatok mögött. Egy olyan ember, aki üzleti kérdésnek tekinti a barátságot, aki a politikai és gazdasági haszon reményében lazán feláldoz barátokat, nos igen ő Magyarország jelenlegi miniszterelnöke és ha nem vigyázunk az is marad.

Április 6-án senki sem fog elveszíteni egy barátot, csak egy számító üzletelőt, ha az ikszet a demokratikus összefogás karikájába húzza.

Bartha Péter

A Modern Magyarország Mozgalom tagja

2014. március 21-én egy interjú jelent meg Ungváry Krisztiánnal, „Ma Magyarországon nincs igazi jobboldali párt” címmel. Ungváry Krisztián – akinek történészi munkásságát nagyra értékeljük - az interjúban többek között kifejti: „Kezdjük azzal, hogy ma Magyarországon nincs igazán jobboldali párt. Egy jobboldali párt csökkenteni kívánná az állam gazdasági újraelosztó szerepét, méghozzá radikálisan, ehhez képest ma baloldali és szélsőbaloldali pártprogramok váltogatják egymást, és nem is mindig tudjuk eldönteni, hogy ebből a társaságból ki a legszélsőbaloldalibb; nagy a verseny.”

Forrás: nol.hu

Az idézett második mondattal egyet is értünk, mert valóban egy igazi jobboldali párt erre törekedne, ezzel ellentétben a magát jobboldalinak hazudó Fidesz gazdaságprogramja, gazdaságpolitikája és jövőképe talán baloldalibb még az MSZP programjánál is.

A történésznek azzal a mondatával, hogy „ma Magyarországon nincs igazi jobboldali párt”, nem tudunk egyetérteni. Ha valaki elolvassa a MoMa honlapján a párt programját, vagy belenéz a MoMa oldalain megjelent interjúkba, írásokba, vagy csak nyomon követi a párt elnökének a gazdaságpolitikáról, és azon belül az állam szerepéről közel két évtizede következetesen képviselt nézeteit, akkor csak arra a következtetésre juthat, hogy a MoMa egy igazi jobboldali értékrendet valló párt.

Ennek alátámasztására hadd idézzük az Európai Parlament Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakcióvezetője, Martin Callanan – aki a brit konzervatív párt első öt vezetője közé tartozik – mondatait, amelyek március 6-án jelentek meg a Budapest Beacon oldalán:

„Ezért fontos, hogy üdvözöljük a Modern Magyarország Mozgalmat, ami alig egy év alatt épült fel. Magyarországnak végre igazi konzervatív pártja van, amely támogatja azokat az elveket, amelyek országomat naggyá tették Margaret Thatcher – politikai példaképem idején. Bokros Lajos haja talán nem annyira tökéletes, de az biztos, hogy ő áll legközelebb Magyarországon ahhoz, amit Thatcher képviselt!

Országom – mielőtt Thatcher hatalomra került – hosszú és elnyúló válságtól szenvedett, ami a az egymást követő kormányok állami intervenciós politikának, a büntető adóknak, az államosításoknak, a központosított egészségügyi és oktatási rendszernek, a monopóliumnak és az államadósságnak volt köszönhető.

Ez valószínűleg ismerősen hangzik sok magyar számára.

Forrás: budapestbeacon.com

Országomban olyan miniszterelnök került hatalomra, aki nem támogatta ezt a korporatizmust, de kiállt a szabad piacért, a szabad kereskedelemért, a vállalkozásokért, a globális versenyért, az alacsonyabb adókért, a fiskális felelősségért és a jogállamiságért. Megváltoztatta az országot és segített, hogy emelt fővel járhassunk.

Mint brit Európai Parlamenti képviselő nem feladatom, hogy beavatkozzak az önök választásába, mint ahogy az sem, hogy megmondjam, kire szavazzanak. De ha magyar lennék, nem sokat gondolkoznék, hogy Bokros Lajost az Európai Parlamentbe juttassam, hogy folytathassa a harcot egy olyan Európa megvédésére, amely az együttműködésről, versenyképességről és az igazi konzervatív értékekről szól. Együtt folytatni tudjuk a reformerek megkezdett tevékenységét az EU-ban, ami az uniót sokkal nyitottabbá, modernebbé, rugalmasabbá, és a magyarok érdekeit jobban szolgálóvá teszi.”

A fentieket azért írtuk le, hogy Ungváry Krisztiánnak ne kelljen húsz év múlva is hasonló nyilatkozatot tennie, mint amit kénytelen volt Antall Józseffel kapcsolatban: „Antall József valóban pozitív figuraként jelenik meg számomra, de nem ezt gondoltam róla húsz évvel ezelőtt.”

Modern Magyarország Mozgalom

Folytatjuk – mondja Orbán Viktor.

Folytatják? Folytathatják? – kérdezik sokan.

Mit is? – kérdezzük mi.

Még ha bármi sikere lenne is az elmúlt négy év kormányzásának, a bölcs felelősségérzet józan kormányférfiakat egy kis gondolkodásra és nyíltságra késztetne. Hát ha még ennél többről van szó!

„Minden órának megvan a maga parancsa!” – egy súlyos drámában nagy írónk ezt a mondatot adja Luther Márton szájába.

Ha egy miniszterelnök azt meri állítani, hogy épp ezért nem kell semmit sem mondania a szándékairól, mert az ötödik-hatodik-hetedik, tizedik év az előző négy folytatása lesz, ez nemcsak azt juttatja eszünkbe, hogy az előző négy évről se mondott semmit, hanem azt is, hogy „minden órának megvan a maga parancsa”. Valamit erről mégiscsak kéne mondani!

Modern Magyarország Mozgalom