Modern Magyarország Mozgalom

Hölgyeim és Uraim!

A MoMa elnökének előadásában kivetítésre került egy oldal „Szabadságelvű” címmel. Ezzel kapcsolatban Elnök úr részéről szinte felszólítást kaptam, hogy az ezen feltüntetett elemekről majd én szóljak bővebben. Bár a kivetített oldal hét elemet tartalmazott, viszont én ezek közül csak ötre szeretnék kitérni.

Mint Elnök úr is említette, egy esetleges demokratikus ellenzéki győzelem esetén az elsődleges feladat az ország napi működtetése mellett az alkotmányos jogállam helyreállítása. Ennek keretében szükség lesz módosítani az Alaptörvényt, amelybe a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező kormányzó hatalom berakta azokat a cövekeket, akadályokat, amelyek a hatalmának kizárólagos megszerzését, majd pedig hosszú távra szólóan a megtartását szolgálják. A módosítás során pont e célt szolgáló rendelkezéseket kell majd elsődlegesen törölni, természetesen az államhatalmat indokoltan korlátozó rendelkezések meghagyásával, illetőleg belefoglalásával. Az alkotmányos jogállam helyreállításába beletartozik a gazdasági alkotmányosság helyreállítása, vagyis az ehhez szükséges törvények módosítása is.

Az új kormánynak sok dolga lesz a fékek és ellensúlyok rendszerének újrahangolása terén is, ugyanis a rombolás ezen a területen is hatékonyan működött. Elnök úr több, ide sorolható intézményt is megemlített, ezért én csak még egyre szeretnék utalni, az Alkotmánybíróságra, amelynek hatásköre „kiherélésre” került, és a személyi összetétele is sajátosan alakult.

Nagyon fontos lesz a sajtó- és médiaszabadság kérdésének megfelelő rendezése is a teljes sajtó- és médiaszabadság érvényesülésének érdekében. Az ezt szabályozó törvényeket is módosítani kell, melynek során többek között a Médiatanácsot meg kell szüntetni.

Bár még több mindenről kellene beszélnem, már csak két feladatot említek meg, a független igazságszolgáltatás garanciáinak teljes körű visszaállítását, amely egy alkotmányos demokrácia működésének alapfeltétele, valamint egy új választási rendszer kidolgozását. Ez utóbbira azért van szükség, hogy a választás ne demokráciához méltatlan módon népszavazássá, egyetlen kérdés eldöntésére silányodjon: vagyis csak arra, hogy maradjon-e a Fidesz hatalmon, vagy sem? Mint ahogy Elnök úr is elmondta az előadásában, a 2014. évi választás nem a pártokról, nem azok programjáról, értékrendjéről, politikai célkitűzéseiről fog szólni, hanem a két nagy tömbről, a Fidesz-KDNP pártszövetség további hatalmáról, vagy pedig a választási szövetségre kényszerített demokratikus ellenzéki erők győzelméről. Az eltorzított választási rendszer olyan pártokat kényszerít szövetségbe, amelyeknek szakpolitikai programjai hihetetlenül messze állnak egymástól. A demokráciához egy olyan választás lenne méltó, amelyben a választók a pártok értékrendje, programja alapján, a saját politikai értékrendjüknek megfelelően szavazhatnának az egyes pártokról.

Mindezek komoly jogalkotási feladatokat jelentenek, és ha a semmiből kellene ezeknek nekikezdeni, akkor az általunk javasolt 500 napos válságkormánynak erre sem ereje, sem ideje nem lenne. Megnyugtatásul közlöm, hogy a helyzet mégsem annyira reménytelen, ugyanis ez év tavaszán létrejött egy, neves jogászokból álló társaság, Szalay-kör néven, amely már el is kezdte ezen törvénymódosítások tervezeteinek elkészítését. Vagyis, mire megkezdi a működését az új parlament, ezek a jogszabálytervezetek rendelkezésre fognak állni.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az általam is említett alkotmányos jogállam helyreállításának és az ehhez szükséges jogalkotási feladatok végrehajtásának legfontosabb alapfeltétele a demokratikus ellenzéki erők a választáson való győzelme, ráadásul lehetőleg minél nagyobb felhatalmazással. Ehhez viszont – határozott véleményem szerint – nem lesz elegendő, ha csak a baloldali érzületű emberek szavaznak a váltásra. Ehhez bizony szükség lesz az igazi jobbközép, az igazi, modern konzervatív értékrendet vallók minél nagyobb számú szavazatára is. Kicsit nekik is üzenve szeretném a következő idézetet felolvasni:

Mi az európai Magyarországot akarjuk, az emberi jogok kiteljesedését, valamennyi jog gyakorlásának lehetővé tételével. Olyan jogállamot, amelyik megad polgárainak minden szabadságot ….. (De az) bebizonyosodott, hogy a szabad piacgazdaság és a magántulajdon többségén alapuló gazdasági élet képes csak erre. Politikai demokráciát nem lehet teremteni gazdasági demokrácia nélkül, és ha a gazdasági életet olyan szabályok teszik tönkre, amelyek a gazdasági munkát, a gazdasági kezdeményezést akadályozzák, akkor nem lehet politikai demokrácia sem.

Ez a szöveg összhangban a MoMa értékrendjével akár valamelyik előadó saját gondolataként is elhangozhatott volna a mai rendezvényünkön, azonban ez a szövegrészlet Antall József 1990. március 23-án, a választások előestéjén elmondott beszédéből származik.

Az idézetből is kiderül, hogy a néhai Miniszterelnök úr, Antall József Európa-párti, a jogállamot és a szabadságjogokat feltétlenül tisztelő, a szabad piacgazdaságot és a magántulajdon kiemelt szerepét elismerő és támogató államférfi volt. 

Kép forrása: nol.hu

A MoMa elnöke előadásának egy másik kivetített oldala azt címet tartalmazta, hogy „Magyarország felemeli a fejét”. Bár ez az egész magyar társadalomra vonatkozik, én most ezt a mondatot egy kicsit leszűkítve, felszólító módban fogalmazom meg: azok az emberek, akik a ’90-es évek elején őszintén hittek mindazon értékrendben és politikai célkitűzésekben, amelyeket Antall József vallott, emeljék fel végre a fejüket! Előbb csak magukban, majd a nyilvánosság számára is merjék végre kimondani, hogy mindaz, ami most, illetőleg az elmúlt három és fél évben hazánkban történik, köszönő viszonyban sincs az antalli értékrenddel, az általa képviselt politikai célkitűzésekkel. Éppen ezért végre merjék azt is kimondani, hogy ebből elég!

Amennyiben ezek az emberek valóban eljutnak idáig, akkor igen, valóban lehetséges a Fidesz legyőzése. Akkor, de csak akkor lesz lehetőség arra, hogy megkezdődjön a romeltakarítás, hogy felépíthető legyen újra az alkotmányos jogállam, hogy újra az Európai Unió büszke és megbecsült tagja lehessünk, hogy többek között megalkotásra kerülhessen egy olyan választási rendszer, amelynek köszönhetően most már ezek az emberek is a pártok programjai és értékjegyei alapján választva a valódi értékrendjüknek megfelelően adhassák le a szavazatukat.

Ennek reményében köszönöm meg megjelenésüket és megtisztelő figyelmüket.

Kajdi József, elnökségi tag

Modern Magyarország Mozgalom

Az előadásról készült videofelvételt itt tudják megtekinteni:

Ha harc, hát legyen harc! Fogadjuk el és készüljünk fel rá! Képzeljük el a közeljövőt!

A háborúhoz minimum két fél szükséges, ezek általában országok. A rezsiháború esetében egy országot máris láthatunk: Magyarország. Hogy melyik a másik legalább egy ország? Ezt talán meg kellene kérdeznünk a legfőbb hadúrtól. Persze harc lehet még társadalmi csoportok között is. Ezt a kommunizmus frazeológiája osztályharcnak nevezte. Ha innen közelítünk, akkor potenciális ellenfelek: a munkások (szocdemek és/vagy kommunisták) és parasztok (kisgazdák, középparasztok, zsellérek) a polgárok (kis- és nagypolgárok), esetleg egy két túlélő nemes. Másfelől közelítve ellenfelek lehetnek a szocialisták (kommunisták) és az imperialisták. 

Ha rájövünk, hogy a fenti menüből kik a rezsiháború résztvevői, akkor érdemes megnéznünk a fegyvernemeket. Ha a régebbi harcmodorok felől képzeljük végig, akkor gyalogság, lovasság, tüzérség valószínűsíthető, ha modernebbnek gondoljuk a harcot, akkor a harckocsizók, deszantosok, repülősök, aknavetősök, stb. vívják. Vagy valami új csodafegyverünk is lesz majd?

Kép forrása: ahrimaneus.blogspot.com

Hát, ez egyre bonyolultabb. Árulja már el valaki, hogyan készüljünk fel erre a rezsiháborúra! Kapunk majd behívót? Hol kell gyülekezni? Milyen fegyvert fogunk kapni? Kell majd lövészárkot ásnunk? A nőknek is be kell majd vonulni? Mi lesz a gyerekekkel? Ki fogja elkölteni a hadisarcot? Egy rakás kérdés merül fel bennem. 

Egy háborúnak van még egy, el nem hanyagolható jellegzetessége. Van győztese és vesztese. A rezsiharc sem lehet kivétel ez alól. Egy dologtól azonban félek: annyi mindent nem tudunk ennek a háborúnak a körülményeiről, elképzelhető, hogy olyanok fognak harcolni egymással, akik normál körülmények között nem is haragszanak egymásra: a nemzeti trafikos a KLIK-es iskolafenntartó, a szerencsés, győztes földbérlő, a közgépes alvállalkozó mind egymást lövöldözhetik halomra. Talán csak abban reménykedhetünk, hogy bevetik majd a harci gázt. Na persze nem ideggázra gondolok, hanem mondjuk dinitrogén oxidra. Attól legalább halálra röhöghetjük magunkat. 

Bartha Péter, tag

Modern Magyarország Mozgalom

Elég volt, elég volt a háborúból, a haragból, a gyűlöletből. Elég volt az ellenséges érzelmek szításából. Az ellenségesség pusztító. Az ellenségesség elvadítja a lelket, arra alkalmasakat felbátorítja. úgy érzik, joguk van a gyalázkodásra, a bántalmazásra most már gyakran cselekedettel is! Az ellenségesség megbetegíti az embert. Hosszabb távon valódi betegséghez vezet, gyakran rosszindulatúhoz – ahogy a daganatot bölcsen nevezi a magyar nyelv. Ez az ellenségesség mérgezi a lelket, mérgezi a testet. Beteg a társadalom? Igen jórészt ezért. Az ellenségesség megöli a találékonyságot, az ötleteket. Beszűkíti a gondolkodást, mert állandó gyanakvásra, védekezésre kényszerít.

Híresen találékony nemzet vagyunk, de az örökös harccal, háborúval megbénítjuk magunkat. Pedig a háború annak kell, aki fél, hogy a tisztességes versenyt elveszítheti. Háború annak kell, aki nem hisz abban, hogy képes tanulni, fejlődni, ügyesebbé válni. Az örökös háború a gyávák és tehetségtelenek hatalmának kelléke! Az ilyen emberek végleg akarnak győzni. „Ez a harc lesz a végső” – ugye emlékeznek. A győzelmüket véglegesíteni akarják, a versenyt megszüntetni, hogy más már többé ne győzhessen. 

Az ellenségesség magányossá is tesz, elszakít a környezetünktől. Akinek nincs barátja, nincs szövetségese, az magára marad. Aki magára marad az fél, szorong és úgy érzi az egész világot ellene van. Aki ellenséget keres, az talál is ellenséget, aki barátot keres, annak lesznek is barátai!

A demokrácia béke, a demokrácia versengés, ha úgy tetszik sport, ahol a pillanatnyi győztes kezét a küzdelem végén megszorítja az, aki éppen akkor vesztett és arra gondol, hogy legközelebb ő győz, mert majd javít az eredményén, javít a csapaton. A demokrácia arról szól, hogy egészséges, egyenlő feltételekkel vívott versenyben minden szereplő egyre jobb, egyre több legyen. Mi demokráciát akarunk most is, ahogy a rendszerváltozáskor mindannyian. Úgy, ahogy Antall József kívánta a demokráciát. Tárgyalásokkal, megegyezésekkel, ellenfelekkel, de soha nem ellenségekkel. 

Bizalommal teli demokráciát akarunk. Ez a bizalom azonban nem vak. A vak bizalom mindig csalódáshoz vezet. Bizalom csak ott van, ahol mindig ellenőrizhető, hogy a vezetők mit tesznek. A demokrácia lényege az, hogy ne maradjon ellenőrizetlen a hatalom. Ha bennünket választanak meg, minket is ellenőrizzenek! Mi azt akarjuk, hogy mindenki tudja, mi történik, és miért. Ezért is fontos a szabad tájékoztatás, a szabad sajtó. Azt szeretnénk, ha tudná, érezné mindenki, hogy köze van ahhoz, amit az ország megválasztott vezetői tesznek. Azt akarjuk, hogy mindenki vegyen észt a döntéshozatalban, vegyen részt a választáson is. Verseny, tisztességes szabályokkal, ellenőrzés és együttműködés – végül is ez a demokrácia útja. Bizalom, méltóság és megbecsülés, ez legyen a jövő útja.

A nemzet egy nagy család. A jó családban nem bántalmazzák egymást sem szóval, sem tettel. A nézet és érdek különbségeket meg lehet úgy oldani, hogy mindenkinek fejlődést, tovább lépést jelentsen. Tanuljuk meg! Tanuljunk meg nevetni, örülni, alkotni, sikeressé válni. Az ellenségeskedők, a háborúzók időnkét győzhetnek, de a békét sosem tudják megnyerni. Mi békét akarunk végre ennek az országnak, a nemzetnek, itthon Európában!

Pusztai Erzsébet, alelnök

Modern Magyarország Mozgalom

Az Országgyűlés kétharmados kormánypárti többsége elfogadta az Alaptörvény újabb módosítását. Bár a 2011 áprilisában egypárti alkotmányként megalkotott Alaptörvényt az alkotói gránitszilárdságúnak minősítették, ezzel utalva időtállóságára, arra, hogy hosszú ideig nem szorul majd módosításra. Ennek ellenére ez a módosítás már az ötödik és valószínűleg ebben a parlamenti ciklusban nem is az utolsó.

Bár a kormányzati propaganda ezt a módosítást - kellő sértődöttséggel - úgy állítja be, mint amit csak nemzetközi nyomásra, a nemzetközi intézmények (pl. Európai Bizottság, Velencei Bizottság) kritikájának kivédése miatt volt kénytelen meglépni. De mi is váltotta ki ezeket a kritikákat?

Az, hogy a kormánytöbbség olyan Alaptörvényt alkotott meg, amelynek több rendelkezése sértette, sérti az Európai Unió alapértékeit, amelyeket hazánk az Unióba történő, népszavazással megerősített belépésekor önként vállalt. A kormányzati sértődöttségre tehát semmi ok. Talán nem ilyen Alaptörvényt kellett volna alkotni.

Az ötödik módosítás azonban senkit ne nyugtasson meg! Ezzel az Alaptörvény még nem vált az Európai Unió alapértékeivel, egy demokratikus jogállam ismérveivel teljes mértékben összhangban állóvá. Egy demokratikus ellenzéki győzelem esetén a romeltakarítás keretében maradt még tennivaló az Alaptörvénnyel kapcsolatban is.

Kajdi József, elnökségi tag

Modern Magyarország Mozgalom

Az eszetlen gazdaságpolitika egyik torzszülöttje a tranzakciós illeték. Mint tudjuk, ez azt jelenti, hogy készpénzkiadó automatából kizárólag úgy juthatunk saját pénzünkhöz, ha az állam levon az összegből 6 ezreléket. Ennek meghirdetett célja a készpénzfizetési forgalom visszaszorítása, valódi célja azonban a pénzbehajtás. Kifelé harc, befelé sarc.

Nos, egyik célt sem sikerül elérni! A bevételek elmaradtak a tervezett összegtől, ezért augusztus elsejétől a kormány duplájára emelte a tranzakciós illeték mértékét. Igen ám, de ez már érzékenyen érinti a nyugdíjasokat és a kisfizetésű dolgozókat.

A nyugdíjasok ezért szépen visszatérnek a korábbi gyakorlathoz, pénzüket újra a postás fogja kihozni készpénz formájában. Tehát ahelyett, hogy visszaszorulna a készpénzforgalom, sokkal inkább növekedni fog.

Kép forrása: youmedia.fanpage.it

A dolgozók pedig azt követelik, hogy munkahelyük vállalja át a fizetésükre eső tranzakciós illetéket. A vállalatok viszont ezt csak akkor hajlandók átvállalni, ha ezt nem terheli majd semmilyen elvonás, közteher.

Hatalmas öngól! Az egész ötletet el kell felejteni, és ezt a tranzakciós illetéket meg kell szüntetni!

Bokros Lajos, elnök

Modern Magyarország Mozgalom

A 2013. szeptember 6-i bukaresti labdarúgó kínkeserv csak azoknak legyen rémálom, akik sporton kívüli eszközként, hazugságtermelő álomgyárként akarják használni ezt a játékot is! Volt már ilyen. De az akkori Puskás Öcsi nem Akadémiára áhítozott, hanem letolta a felső gatyáját. A nevében most mást tesznek, de ettől még ez az álomgyár látványosan befuccsolt. Épp annyira, amennyire az várható volt. Bukarestben nem történt más, mint aminek ilyen körülmények között történnie kell. Azok a valódi, hozzáértő szurkolók, akik már réges-régen otthagyták a tribünöket, pontosan tudják, hogy magyar futball évtizedek óta nincsen. Az a betyársereges gárda, amelyik azzal fokozza a magyar válogatott harci kedvét, hogy heves nemzeti buzgalmában a kerítés levizelése közbeni ordítozással félemlít meg hat-hétéves cigány gyerekeket a konyári általános iskolában, azonos azzal csürhével, amely miatt Budapesten csak zárt kapuk mögött lehetett megrendezni a magyar-román meccset. Íme, a magyar belbiztonság szintje!

Kép forrása: nepszava.hu

És a szenny kicsiny csapata átszivároghat abba az országba, ahol valódi magyaroknak a legnagyobb felelősséggel volna szabad viselkedniük. Ez nem sport, ez nem kultúra, ez nem emberi megnyilatkozás. Bukarest utcáin és az arénában nem az erdélyi magyarokat verték a magyar ügyben egyébként sok mindenre hajlamos román csendőrök. És nem is a magyarországi magyarságot ütötték, hanem azokat a szégyenlényeket, akiknek az újkommunista mai magyar kormány stadionokat épít. Ennek a kormánynak a közeljövője olvasható ki a mai magyar futball gennyes állapotából. Mindenkinek menekülnie kellene ebből a labdarúgó kompániából! Még a tehetségesebb játékosoknak is. Rossz fényt vet rájuk.

Mi a felelős nemzeti gondolkodást és az európai színvonalat látjuk megoldásnak. Mert szeretjük a labdarúgást. Mi magát a labdarúgást szeretjük.

  
Pálfy G. István, elnökségi tag
Modern Magyarország Mozgalom

Jól ráijesztett a jóérzésű polgárokra a Tárki első közleménye, mely szerint a magyarok többsége már inkább rossznak tartja Magyarország európai uniós tagságát. Szerencsére mára megszületett a cáfolat, de a támogatók számarányának csökkenése mégiscsak elgondolkodtató, hiszen 2004 és 2012 között mindig többen voltak azok, akik az uniós tagság előnyeit többre értékelték, mint a hátrányait.

Magyarország XX. századi történelme tele volt rossz szövetségi politikával. 1914-ben a gyarmatosító szövetség oldalán szállt harcba, kirobbantva az első világháborút. 1942-ben a hitleri Németország csatlósaként szállt be a második világháborúba több, mint nyolcszázezer magyar életének kioltását is felvállalva. 1949-ben – kiszolgáltatott helyzetben – a sztálini Szovjetunió „testvéri” szövetségese lett az ország, amit 1956-ban, az elveszített forradalom után további 34 évig nyögtünk. Lehet mondani, hogy a monarchiás időszakban és a második világháborút követően nem volt önálló államisága az országnak, ezért kerültünk a „rossz oldalra”, a két világháború között azonban az akkori kormányok saját akaratukból sodorták az országot a világuralomra törő Németország oldalára.

Kép forrása: erdelyvisszater.netai.net

A mai helyzet sokban hasonlít az első világháború utáni helyzetre. Az országot akkor is, most is válság nyomorította, a hatalom birtokosai akkor is, most is a nacionalizmus kártyáját húzták elő, bűnbakot kerestek saját sikertelenségük eltussolására. Az országban akkor is, most is milliók éltek nyomorban, miközben egy néhány tízezres, új gazdasági elit emelkedett fel, élvezvén a kormányok politikai támogatását. Az erős állam eszménye, az egyszólamú kultúr- és oktatáspolitika, a harcos retorika, a hivatalos politikával egyet nem értők durva ostorozása szintén jellemző mindkét időszakra.

A XXI. század eleje új esélyt kínált sokat szenvedett nemzetünknek. A XX. század egyik legharciasabb országát újra befogadta Európa. 2007-ben Románia is tagja lett az Európai Uniónak, így – a Vajdaságot leszámítva – a magyar nemzet tagjai újra „akadálymentesen” érintkezhetnek egymással. Végre olyan szabályrendszer szerint élhetünk, ami további 27 ország közös akarata működtet. Egy ilyen szövetség tagjának lenni nagy biztonságot és természetesen sok alkalmazkodást jelent. Az Unió 2004-es bővítésének egyik fő célja egy gazdaságilag egységes piaccal rendelkező Európa kialakítása. Ennek keretében az újonnan belépő kelet-európai országok óriási mértékű támogatáshoz jutnak. Ez nem jótékony adakozás, hanem érdek: megerősíteni és fogyasztásra alkalmassá tenni a keleti országokat.

Az uniós tagság a kezdetektől vitákat generált minden belépő országban. A többség mindenhol fontosnak tartja azt az értéket, ami az egységes Európa nagy érdekérvényesítő szerepének hozadékait látja az uniós tagságban. Az ellenzők – jellemzően a jobboldali radikálisok - a nemzeti önállóság feladását vélik felfedezni az EU-tagságban. Magyarország számára, a XX. század kudarcai után nem lehet más alternatíva, mint az uniós tagság. És nem a több ezer milliárdos fejlesztési pénzek, vagy a vitathatatlan „védőernyő” miatt, hanem az elszakított nemzettestekkel való új összeforrás esélye. Az a kormány, amelyik hamis hangon „játszik” a társadalom nemzeti érzéseivel, elbódítva egy reménytelen és értelmetlen nagyhatalmi álom délibábjával, hiteltelen és nagyon veszélyes az országra. A mostani felmérés ezt a veszélyt tükrözi. A hibás ország-vezetés okozta nyomor által sújtott társadalmat azzal hülyíteni, hogy az „Unión kívül is van élet” valójában nemzetellenesség, hiszen a határok esetleges visszaállítása újra elszakítaná magyart a magyartól és gazdasági romhalmazt hagyna maga után. Potenciális új szövetségesek pedig nincsenek. A magyarok számára NINCSENEK.

Bartha Péter, tag

Modern Magyarország Mozgalom

A világméretű gazdasági és pénzügyi válság egyik kevésbé kívánatos mellékterméke a bűnbakkeresés, nemzetek magukba fordulása, országok bezárkózása, politikai áramlatok eltávolodása a világtól. Nem csoda, hogy ez az irányzat hazánkban is megjelent, növekvő Európa-ellenesség formájában. Az Európai Néppártba Brüsszelben és Strasbourgban minden igyekezetével belesimuló jelenlegi kormány a belpolitikában kegyetlenül kihasználja ezt saját kisszerű hatalmi politikai céljaira. Erőteljesen folyik a közvélemény félrevezetése. Az Európai Unió ostorozása vélhetően a jövő évi választási kampány egyik legfontosabb elemévé válik.

A Magyarország sorsáért felelősséget érző demokratikus politikai erőknek le kell leplezni ezt az rendkívül káros, önsorsrontó politikát. A Modern Magyarország Mozgalom egyértelműen kijelenti: a tűzzel játszik az, aki meghirdeti hazánk távolodását, kilépését az Európai Unióból. 

Kép forrása: algerieinfo.com

Érdemes józanul végiggondolni, mit jelentene az, ha Magyarország kilépne az EU-ból. Legalább tíz dolgot.

1. Nem lenne többé szabad a munkavállalás Nyugat-Európában, az eltávozottak kényszerűen hazatérnek, vagy végleg elmennek.
2. A legtöbb európai ország újból bevezetné a vízumkényszert; megszűnne a korlátlanul szabad utazás, nyaralás, vásárlás.
3. Nagy valószínűséggel megjelennek újra a vámhatárok, nem lehetne korlátlanul és olcsón külföldi termékeket behozni az országba.
4. Jelentősen szűkülnének a magyar vállalatok exportpiacai, kiviteli lehetőségei. Ha nincs hatékony export, nem lesz import sem. 
5. Elesik hazánk évi többszáz milliárd forintnyi nettó támogatástól, amit a gazdagabb országok szerződésben biztosítanak számunkra.
6. Megszűnik a forint konvertibilitása, korlátlan átválthatósága, a forint árfolyama még erősebben ingadozni fog, kockázata megnő.
7. A magyar állam, vállalatok és háztartások csak sokkal drágábban jutnának külföldi hitelekhez, megnőne az adósság kamatterhe.
8. Eltávoznak a hazánkban megtelepedett külföldi feldolgozóipari vállalatok és nem jönnek újabb beruházások a leszakadó országba. 
9. Megnövekszik a munkanélküliség, tömegessé válik a szegénység, a jövedelmek közötti különbségek látványosan fokozódnak.
10. Meglazulnak a kapcsolatok a határon túli magyar nemzetrészek képviselőivel, gyengülnek a nemzeti jogok érvényesítési esélyei.

Magyarország kilépése az Európai Unióból egyenes út a szegénységbe és a szolgaságba. Az Európai Unió a szabadság, az emberi jogok legfőbb őre és letéteményese, az alkotmányos jogállam és a demokrácia hazai újjáépítésének fontos iránytűje, a gazdasági növekedés, felzárkózás, az anyagi és társadalmi jólét erős motorja, a kulturális és erkölcsi megújulás legfőbb biztosítéka. 

Hazánk részvétele az európai nemzetek egyenjogú szövetségében így alapvető magyar nemzeti érdek.

Bokros Lajos, elnök

Modern Magyarország Mozgalom

Brüsszel, 2013. szeptember 3.

Kavargó indulatok, ellentmondó vélemények. István a király?

Nem csak a darabon múlik, hogy mit látunk benne, hanem a mi szemünkön és előfeltételezésünkön is. Van, aki előre eldöntötte a véleményét. Vagy ugyanazt várta, mint harminc éve – persze csalódott. 

17-én láttam az előadást. Megrázó és megdöbbentő volt. Nem azért, mert sokkal mélyebb és sokrétűbb, mint korábban. Nem azért, mert valódi drámát rendezett a rock-operából. Azért mert Alföldi új nézőpontból, Koppány magyarjainak nézőpontjából mutatta meg az eseményeket. 

Igen Alföldi a korabeli magyar nép nézőpontjából láttatta a sorsunkat. 

Ebből a nézőpontból érthetők a képek, a szimbólumok, melyek persze nem szokványosak. A törzsi kultúrában élő magyaroknak idegen volt a német királyi ház, a fejlettebb kultúra. Mai asszociációkat is keltve ezért az "idegen" menyasszony mercédesszel érkezik. Tétova kézfogásuk, a bizonytalanság pontosan kifejezi a kort. Akkoriban jó, ha festett képet láttak előtte egymásról. Itt két idegen ember találkozik, akik közül az egyik valami barbár ország jövőbeni uralkodója lehet. 

Kép forrása: nol.hu

A törzsi magyarokat erőszakkal kényszerítették az új hit felvételére. Elképzelhetjük, hogy micsoda trauma volt ez! Feladni az ősi hitet? Az maga az ősbűn. A kor emberei a papokat valóban hadseregként láthatták, a keresztet fegyverként. Ahogy Koppány énekli: pogánynak tartanak, mert nem tűröm a papok hatalmát. Ezt gondolta a nép is. Ezért jó szimbólum a kommandós. A mai világban jobb, mintha páncélos lovag jelent volna meg (melynek öltözete legalább olyan félelmetes lehetett a kor egyszerű embereinek, mint ma a kommandós egyenruha). 

A darab tele van a helyzet drámáját és mélységét feltáró finom részletekkel. A hatalmi harc mögött érezhető a kényszer és a vezetők kiszolgáltatottsága is, sodorják őket az események a mögöttük álló tömeg. Nem tehetnek mást.

A bezáródó korona számtalan asszociációt kelt! Az egyik nagyon fontos az, hogy a kor magyarjainak börtönt jelentett a rájuk kényszerített vallás jó ideig. 

Az hogy ez megtörtént, tény. Az, hogy nem békével, hanem erőszakkal, tűzzel, vassal, felnégyeléssel történt, tény. Az igazi művészet ezerféleképpen tudja szimbólumokban kifejezni az ilyen drámát kísérő érzelmeket. Én ebből az ezerből nagyon sokat láttam a darabban, ám nem láttam közvetlen aktuálpolitikát (az unom a politikát ismétlésének kivételével). 

A napi politika hatásai inkább a nézők fejéből vetültek rá az előadásra. Abszurd módon azok, akik lelkük mélyén inkább Koppányt ünnepelnék, és az ős magyarokat, azért támadják Alföldit, mert megmutatta a kor magyarjainak végtelen fájdalmát, a keresztény állam születésének kínjait. Vagy észre sem vették? 

Azok pedig, akik a kereszténységet fontosnak tartják, most a megtartó hit idealizálását kérik számon és a valóság bemutatását keresztény gyalázásnak tekintik.

Mindannyian tudjuk, hogy ennek kellett történnie, a megmaradás érdekében, de jobb, ha érezzük, és tudjuk ez nem volt diadalmenet. A szent ünnep nem attól lesz szent, hogy úgy teszünk mintha nem így lett volna. Attól lesz szent, hogy tudjuk, átérezzük, ami történt, és mégis elfogadjuk a következményeket! 

József Attila szavaival: „A harcot, melyet őseink vívtak békévé oldja az emlékezés” Nem az eltagadás, nem az idealizálás, hanem az emlékezés. 

A természeti népeknél, törzseknél szokás volt, hogy ha valami drámai, vagy jelentős esemény történt velük azt újra és újra eljátszották. Belebújtak a szerepekbe, a történetbe. Újraélték közösen az eseményeket. Így szabadultak meg a zavaró, nyugtalanító érzelmektől, így dolgozták fel, így tudták elfogadni.

Az ember, a közösség érzelmi világa ma is ezt igényelné, ebben nem változtunk. Ez a saját múltunk valódi feldolgozásának útja! Ezért volt megrázó ezért volt katartikus az előadás - ez a katarzis maga! 

Dr Pusztai Erzsébet, orvos, coach

Modern Magyarország Mozgalom alelnöke

A KSH legfrissebb adatai mélyen lehangoló képet festenek a magyar építőipar teljesítményéről, a várható kilátások pedig végképp elkeserítőek.

Ha valaki veszi a fáradságot, hogy végignézze a 2001. január és 2013. júniusa közötti időszakot, annak fel fog tűnni, hogy a Fidesz kormányzatok alatt az építkezési ágazat volumene mindig alacsonyabb, mint a sokat szidott „elmúltnyólcév” idején.

A legfrissebb – a kormányzati kommunikáció hozsannázásától kísért - statisztika növekedésről szól. Ezt nem nehéz megmagyarázni. Az ágazat teljesítménye ugyanis olyan mélyre zuhant vissza, ahol már egy katonai sátor felállítása is markáns fellendülésként hat.

A statisztikák szerint az építőipar 2013-as  "szárnyalásban" a korábban (gyengébbek kedvéért: a "gyurcsánybajnai" idején) megkezdett ipari beruházások mellett az állami szerepvállalású beruházások, utak, vasutak építése  játssza a főszerepet amelyek tehát adófizetői és EU-s pénzekből valósulnak meg!  Az "épületek" építéseként leírt 18%-os növekedés ugyancsak az adófizetők pénzéből (az úgynevezett TAO-n keresztül) finanszírozott stadionépítéseknek köszönhető. A lakóépületek építése gyakorlatilag megszűnt.  

Kép forrása: blikk.hu

Sok helyen találkozhatunk félbehagyott torzókkal az ország több pontján. Ezeknek a befejezésére remény sincs a banki források befagyasztása miatt.

Az építőipari vállalkozások jövőképe az épületek építésben még ennél is elkeserítőbb, mivel friss szerződésállományuk mindössze 0,9%-kal haladta meg  az elmúlt évi mértéket. Ez azt jelenti, hogy a következő időszak épületei még a tervasztalon sincsenek!

Összefoglalva: az építőipar nagyon lassú emelkedése elsősorban uniós- és adófizetői pénzből, állami kivitelezésben (pályáztatás nélküli "Közgép-tendereken" keresztül) valósul meg, miközben a magánszektorban szinte semmilyen fejlődés nem tapasztalható, a lakásépítések pedig lényegében állnak - immár 4. éve. Jellemző adat, hogy 1921 (!) óta nem épült ilyen kevés lakás Magyarországon.