Modern Magyarország Mozgalom

Orbán Viktor miközben szép szavakkal dicséri Istvánt éppen az ellenkezőjét teszi, mint ő!

Istvánt elsősorban azért ünnepeljük, azért tiszteljük, mert az ősi hitet, ősi kultúrát feladva, sok-sok fájdalommal, és vérrel, súlyos áldozatokkal kereszténnyé tette az országot. Bevezette az országot abba a keresztény közösségbe, amely nélkül eltűntünk volna. Megtanította az országot együtt élni, együttműködni a fejlettebb világgal. Hozzáillesztette az országot a környezetéhez, alkalmassá tette a fejlődésre. Nem az elzárkózást, hanem az összefonódást választotta. Szövetségeseket – a kornak megfelelően akár házasságkötéssel is.

Orbán pedig nem tűri az Unióval önként kötött szerződések kötöttségeit. Európa, az európai értékek ellen hangolja az embereket, azt állítva, hogy a nehézségeink, gazdasági bajaink oka az unió. Kivezeti Magyarországot Európából, most még csak szavakban, érzésekben. Miközben Európát a keresztény gyökerek és értékek feladásával vádolja igaztalanul, aközben keletre tekint. Keleten keresi a kereszténység értékeit?

Hol keresi a szuverenitásunkat, az önállóságunkat, a sikereket? 

Hol vannak a szövetségeseink? Azerbajdzsánban? Mire szövetkezünk velük? Milyen áron? 

Koppány útja a magány, az elszigetelődés, az elszegényedés útja! 

Hősi út? Meddig? A pusztulásig? 

Ezt a politikát támogatja a kereszténységet, annak értékeit fontosnak tartó sok-sok ember? Akkor most kinek tapsolnak Istvánnak vagy Koppánynak? 

Szegény István! Szegény mi! 

Hisztérikus cikkek és reakciók sorozata jelent meg a miskolci kórház koraszülött intenzív osztályán történt halálesetek miatt. A hisztériát a miniszterelnök példátlan beavatkozása fokozta, mert azt a gyanút kelti mindenkiben, hogy valami kirívó hiba, szabálytalanság, sőt törvénysértés történt.

Kép forrása: worldgallery.co.uk

Nem, nem, nem! Ez gátlástalan vádaskodás, a kivizsgálás szakaszában, amit nem a miniszterelnöki fenyegetésre kezdtek meg.

A kórház veszélyes üzem, még a legjobb helyeken is. A koraszülöttek nem véletlenül koraszülöttek. A kis súlyúak a világon mindenhol veszélyeztetettek, azért, mert nem biztos, hogy életképesek. Gyakori köztük a fejlődési rendellenesség, az éretlen szervek, amelyek működését nem biztos, hogy sikerül pótolni. A koraszülött osztályokon a halálozás "természettől fogva" gyakoribb. Az orvos nem csodatévő, nem tudja pótolni a méhen belüli fejlődést. A halálesetek halmozódása lehet véletlenszerű, mert rövid időn belül több súlyos eset fordul elő, és lehet a túlzott érzékenység miatt valamilyen fertőzés következménye is. A kórház veszélyes üzem, még akkor is, ha minden szakmai előírást követnek.

Az esetek vizsgálata időben megkezdődött, erre minden kórházban szigorú szabályok vannak! A vizsgálat ilyen esetben csak szakmai lehet! A rendőrség hiába keresi, nem találja meg a „kórokozót” másként, mint szakmai segítséggel. 

Minél több a hisztérikus reakció, annál több szülő fog rettegni, pedig nincs okuk rá. Minél többet vádaskodnak, annál több egészségügyi dolgozó adja fel, mert hiába a többségük tisztességes és figyelmes munkája, azonnali a tények ismerete nélküli vádaskodás. Az egészségügyben még mindig vannak tisztességes szakemberek, de nem azért tisztességesek, hogy a kormánynak megfeleljenek, vagy mert attól rettegnének.

Felháborító ez a túlzó, félelmet, sőt hisztériát keltő miniszterelnöki beavatkozás. Már senki nem meri figyelmeztetni, hogy ártalmas amit tesz?

„A magyar gazdaság is felszabadulna egy óriási tehertől, de a Fidesz is biztosabban nyerne – akár újra kétharmaddal – 2014-ben, ha sikerül a kormánynak megtalálnia azt a formulát, amivel a devizahitelek ügyét véglegesen megoldhatná.” Ezzel a mondattal kezdődik Sebestyén István cikke a „Hetek” július 26-i számában. 

Tegyük félre azt a jóslatot, hogy a Fidesz mindenképpen nyer, persze ha „megoldja” a devizahitelesek problémáját, akkor biztosabban. Vegyük szemügyre azt az állítást, hogy a magyar gazdaság úgymond „felszabadulna egy óriási tehertételtől”.

Előrebocsátom: hiú ábránd, amivel felelőtlenség etetni a közvéleményt. A közpolitikában és a valóságban nincs olyan, hogy „véglegesen megoldani” egy legalább ötszáz milliárd forintos veszteségből származó problémát. Ráadásul úgy, hogy a magyar gazdaság egésze egycsapásra megszabaduljon egy óriási tehertételtől - hacsak nem érnek be az újsütetű „keleti politika” gyümölcsei és nem állít ki egy ekkora csekket a magyar kormány iránti mérhetetlen hódolata jeléül egy szaúdi herceg, vagy az azerbajdzsáni elnök.

Múlt heti írásomban részletesen taglaltam, hogy a kormány csak arról dönthet, hogy ki és milyen mértékben viselje a keletkezett veszteséget. Rámutattam arra, hogy a veszteség olyan hatalmas, hogy azt nem lehet és nem is szabad teljes egészében az állam mögött álló adófizetőkre, illetve a bankok mögött álló betétesekre hárítani. 

Jó megoldás nincs, de jobb megoldás van. Ez a veszteség csökkentése, ami első helyen a forint árfolyamának komoly mértékű megerősödését igényelné.

Ma, amikor a határon átnyúló tőkeáramlás teljesen szabad, a magyar valuta minden tőkeművelet esetén korlátlanul átváltható (konvertibilis), akkor a forint árfolyamát nem egyoldalúan a hazai bankrendszer, vagy a jegybank, hanem főleg a nemzetközi piaci folyamatok alakítják. Tetszik, nem tetszik, a magyar forint árfolyama mindenekelőtt attól függ, hogy mekkora a hazai fizetőeszköz iránti hazai és nemzetközi befektetői kereslet. Ezt pedig a hazai gazdaság fejlődésével kapcsolatos piaci várakozások alakítják, ami mögött elsősorban a kormány gazdaságpolitikájába vetett bizalom húzódik meg. 

A mai „unortodox” – értsd ésszerűtlen, szakszerűtlen és becstelen – gazdaságpolitika helyett lehetne ésszerűt, szakszerűt és becsületeset folytatni ami elsősorban két dolgot jelentene: egyfelől olyan költségvetési politikát, ami az államháztartás hiányát hitelt érdemlően a három százalékos küszöb alatt tartaná, másfelől olyan erős szerkezeti reformokat, amelyek azonnali lökést és folyamatos ösztönzést adnának a magyar gazdaság növekedésének. 

Mind a költségvetési politika, mind pedig a nagy reformok szemszögéből kiemelt fontosságú az összes ragadozó jellegű, az érintett vállalatok zömét  veszteségbe hajszoló és jobbára kiszámíthatatlanul alakuló szektorális adó megszüntetése. Ezek megléte hosszú távon is gátja a beruházásoknak, mert egyértelműen azt az üzenetet küldik a piac önálló szereplői felé, hogy a mai kormány örül a veszteségeknek, nem érti, hogy a modern kapitalizmus nem parancsgazdaság. Az önálló érdekek mozgatta kapitalista piacgazdaságban  a tőketulajdonosok bizony csak akkor fektetnek be, ha joggal és biztonsággal számíthatnak a tőke megtérülésére, gyarapodására.

Kép forrása: thedoctorschannel.com

Ha a svájci frank és az euró árfolyamát vissza lehetne vinni akárcsak a 225 és a 280 forintra és ezen szintek körül stabilizálni, akkor remélhető, hogy a devizahitelesek jelentős része képes lenne a folyamatos törlesztésre. Azok esetében, akik valóban rászorultak, mert elvesztették munkájukat, vagy más okból szegények, a pénzintézetek önérdekből segítséget nyújtanak. Lehet kisebb lakást felajánlani a bajbajutottaknak és régi devizahitelüket alacsonyabb részletfizetésű forinthitellel felváltani. Lehet némi életet lehelni a tetszhalott Nemzeti Eszközkezelőbe úgy, hogy korlátozott költségvetési támogatással belépjen az ingatlanpiacra és elősegítse a lakáscseréket. Lehetne tisztességes és betartandó megállapodást kötni a bankokkal arról, hogy a bankadó, a forrásadó és a tranzakciós illeték eltörlése fejében mekkora veszteséget képesek és hajlandók saját tőkéjük terhére lenyelni.

Világosan látszik, hogy a követendő gazdaságpolitika iránya pontosan az ellenkezője kellene, hogy legyen annak, mint amit az Orbán-kormány követ. Erre azonban semmi remény. A jelenlegi kormány önelégült módon kerget egy olyan délibábot, ami a gúzsbakötött gazdaságtól, a monopóliumokkal agyonterhelt eltorzított piactól és a megfélemlített vállalkozóktól vár csodát. Logikusan következik ebből, hogy a devizahitelezésből származó társadalmi terhek enyhítése semmiképpen sem a Fidesz újabb győzelmétől, hanem csakis egy mélyreható demokratikus kormányzati fordulattól várható. Egy okkal több, hogy ezen dolgozzunk. 

Bokros Lajos, elnök

Modern Magyarország Mozgalom

Hetek óta élénken foglalkoztatja a hazai és nemzetközi közvéleményt a devizahitelesek megmentésére készülő újabb kormányzati csodaprogram. Vajúdnak a hegyek, de egyelőre nem szültek semmit. Helyette azt látjuk, hogy gigászi érdekek feszülnek egymásnak. A bankrendszer egyetlen hazai elemét uraló tőkésosztály és a ragadozó állam nyílt összeütközésbe került.

Ez nem véletlen. Az egyszerű földi halandó számára nehezen áttekinthető ügyben az a tét, hogy ki nyeli le a devizahitelek mögötti árfolyamromlásból származó irdatlan veszteséget.

Kép forrása: c.wrzuta.pl

Mekkora ez a veszteség? A devizahitelek állománya 3500 milliárd forint, ami a hazai bruttó hazai termék 12%-ának felel meg. Ha a devizahitelek felvétele pillanatában fennálló árfolyamot a ma tipikus 300 forintos euró és 240 forintos svájci frank árfolyammal vetjük össze, akkor a devizahiteleken fennálló állományi veszteség 500 és 800 milliárd forint közé tehető. Ha a jelenlegi kormány arra kényszeríti a bankokat, hogy a devizahiteket a felvétel pillanatában érvényes árfolyamon váltsák át, akkor ezt a bruttó hazai termék 2-3 százalékára rúgó veszteséget kell azonnal elosztani.

Kik viseljék a veszteséget? Elvileg három lehetőség kínálkozik: egyrészt maguk a devizahitelesek, másrészt az állam, tehát mindjárt az adófizetők, harmadrészt a bankok, ami viszont végső soron a betéteseket jelenti.

A jelenlegi kormány páratlan demagógiával és jogtorzítással azt üzeni a közvéleménynek, hogy a devizahitel “hibás termék” volt, csakúgy mint a rosszul összerakott mosógép, így azt nyugodtan vissza lehet vinni, a bankok pedig kötelesek “hibátlan termékre” kicserélni. Ez nyilván forinthitelt jelent. Ez két szempontból is rossz üzenet: egyrészt felmenti a hitelfelvevőket minden felelősség alól, másrészt arra ösztönzi őket, hogy ne fizessenek.

Ha egy társadalomban uralomra jut az a közvélekedés, hogy a szerződések szabadon megtagadhatók, a tartozásokat nem kell fizetni, akkor nemcsak az egészséges jogérzék csorbul, hanem szétszakad a társadalom alapszövete. Felelőtlen kormányunk már hamis üzeneteivel is a tűzzel játszik.

Ha a devizahitelek átváltásából fakadó veszteséget az állam átvállalja, akkor világosan ki kell jelenteni, hogy ez az adófizetők terhére történik. Azokéra, akik semmilyen hitelt sem tudtak felvenni, mert szegények.  Azokéra, akik a válságot nem hiteltartozásuk növekedése, hanem például munkanélküliség, vagy más jövedelmeik jelentős mértékű csökkenése formájában szenvedik el. Vajon igazságos-e a devizahitelesek terhein enyhíteni úgy, hogy a válság más súlyos kárvallottainak terheit növeljük?

Demagóg kormányunk természetesen nem hirdeti, hogy az állam vállalja át a veszteségeket, hanem azt harsogja, hogy a bankoknak kell ezt lenyelni. Rendkívül népszerű ma a pénzintézeteket kárhoztatni minden bajért. Mind az állam, mind az állampolgár élvezi a felelősség teljes áthárítását.

A bankok nem angyalok. Osztozniuk kell a felelősségben és a veszteség rendezésében is. De a mérték kérdése döntő. Ha a kormány ezt az irdatlan méretű veszteséget azonnal és kizárólag csak a pénzintézetekre hárítja, akkor óriási hibát fog véteni, aminek a következményei beláthatatlanok.

Már a Magyar Takarékszövetkezeti Bank szemérmetlen államosításával foglalkozó írásomban jeleztem, hogy a bank törékeny vállalkozás, ami más pénzével kereskedik, nem pedig a sajátjával. Mivel a bank tőkéje kicsi, ezért hiteleket nem a tulajdonosok, hanem a betétesek pénzéből nyújt. Ha a hitelek pestiesen szólva “bedőlnek”, akkor a rajtuk elszenvedett veszteséget csak olyan mértékben viselik a tulajdonosok, amilyen mértékben képesek és hajlandók tőkét emelni. Márpedig a hazai bankok tulajdonosai nem képesek és nem is hajlandók ezt az óriási mértékű veszteséget – amit ráadásul állami kényszer okoz számukra –, teljes mértékben lenyelni. Ha a bankok öncsődöt kérnek, akkor felrémlik a veszélye annak, hogy az óriási veszteség jelentős részét a magyar betétesek lesznek kénytelenek lenyelni!

A magyar társadalomnak – és benne a valóban nehéz helyzetbe jutott devizahiteleseknek – fel kell ismerni, hogy a megveszekedett bankellenes demagógia bankpánikot okozhat. Ezt érdemes minden áron elkerülni, mert a betétek kivonása romba döntheti nemcsak a hazai bankrendszert, hanem az egész magyar gazdaságot. Elég volt már abból, hogy a jelenlegi kormány ésszerűtlen, szakszerűtlen és becstelen gazdaságpolitikájával elzálogosította gyermekeink és unokáink jövőjét. A csődöt érdemes mindenáron elkerülni!

Hogy mi a megoldás? Nos erről jövő héten fogok írni…

Bokros Lajos, elnök

Modern Magyarország Mozgalom

2013. augusztus 4.

Hazánk harmincegy évvel ezelőtt – sokszori kétségbeesett próbálkozás után - felvételt nyert a Nemzetközi Valutaalap, az IMF tagjai sorába. Az 1982-es csatlakozás ünnep volt a kommunista kormány számára; a felvétellel megnyíltak Magyarország számára a Valutaalap forrásai és ennek révén könnyebben és olcsóbban jutottunk hitelhez a nemzetközi piacokról is.

Ez a kormányközi intézmény arra hivatott, hogy megsegítse tagállamait, ha azok nem képesek pénzügyi forrásokhoz jutni a nemzetközi tőkepiacokon. Természetesen ahhoz, hogy a Valutaalap hiteleit egy ország elnyerje, általában költségvetési kiigazítások és szerkezeti reformok sorát kell végrehajtania. 

A kiigazítások és reformok azonban nem öncélúak. Noha kétségtelen, hogy az IMF szeretné viszontlátni kihelyezett hiteleit, hiszen azok végső soron a többi tagállam adófizetőinek jelentenek terhet, a magánpiaci hitelképesség visszaszerzése mindenekelőtt az adós ország érdeke. 

Két dolog nyugodt szívvel kijelenthető. Egyrészt az, hogy minden ország elsősorban magának köszönheti, ha úgymond az IMF járszalagjára kerül; ezt megelőzően ugyanis ésszerűtlen szakszerűtlen, hosszú távon fenntarthatatlan gazdaságpolitikát folytatott. Másrészt az, hogy noha a pénzügyminiszterek szeretik az IMF-re hárítani a felelősséget az elkerülhetetlenné vált kiigazításért, ez mindig politikai gyávaságot tükröz: a kiigazításokat az országnak akkor is végre kellene hajtania, ha közben nem venne fel hitelt az IMF-től. Elsősorban és mindenekelőtt saját polgárai jövőbeni jóléte érdekében!

Ennek tükrében bízvást kis magyar abszurdnak tekinthető az a magatartás, amit az Orbán-kormány tanúsít az IMF-fel szemben. A korábbi nemzetgazdasági miniszter, ma jegybankelnök folyamatosan azzal kérkedik, hogy „kipateroltuk” az IMF-et. A stílus kocsmai, a tartalom vérfagyasztó. A Nemzetközi Valutaalap jobban szolgálta hazánk érdekét, mint a jelenlegi kormány!

Elég csak két szempontot figyelembe venni. Egyrészt az IMF hitelei jóval alacsonyabb kamatozásúak, mint a nemzetközi piacokról felvehető hiteleké. Milliárdokat lehetne megtakarítani a magyar adófizetőknek, ha továbbra is lenne szerződésünk a Valutaalappal. Másrészt az IMF-hitel nyilván ésszerű és kiszámítható, becsületes és fenntartható gazdaságpolitikát követelne meg, ami azonnal olcsóbbá tenné az ország külföldi adósságának megújítását nemcsak a költségvetés, hanem a magánvállalatok és a háztartások számára is.

Az Orbán-kormány nem tud, és nem akar ésszerű és kiszámítható, becsületes és fenntartható gazdaságpolitikát folytatni. Más oka nem lehet annak, hogy mindenáron igyekezett megszabadulni az IMF-től.

Mondják ők, hogy Magyarország úgymond visszaszerezte gazdaságpolitikai szuverenitását. Kérdezem én, hogy minek? Azért hogy a gazdaságpolitikának csúfolt vagdalkozásban eljátssza az ország, benne a fiatalok jövőjét?

Külföldi megfigyelők gyakran megkérdezik tőlem, hogy mi lehet az oka annak, hogy Magyarországon ennyire dühöng a gazdaságpolitikai dilettantizmus. Nos, erre a következő példával szoktam felelni.

Amikor a magyar kormány korábbi IMF-képviselője véglegesen hazatért washingtoni állomáshelyéről, főnöke, aki a Valutaalap igazgatótanácsának hazánkat is régóta képviselő tagja, vacsorát adott a távozó szakember tiszteletére.  Öröm és kiváltság volt, hogy a vacsorára meghívást kaptam. Ott elhangzott a magyarázat: illetékes magyar miniszter feltűnően ritkán hajlandó fogadni a rendszeresen hazánkba látogató IMF-delegációt. Miért? Mert nem érti a kérdéseket. Nem érti a nyelvezetet. Nem ismeri a szakkifejezéseket. Nem tud összefüggésekben gondolkodni.

Kép forrása: memegenerator.co

Nos, itt tartunk ma: olyanok vezetik az országot, akik nem értik a világot. Aki nem ismeri a világot, az nem értheti. Aki nem érti, az fél tőle. Aki fél, annak kisebbségi érzése van. Akit kisebbségi érzések gyötörnek, az agresszívvá válik…

Az esztelen szabadságharc forint milliárdokban kifejezhető károkat okoz hazánknak. A kormány mégis foggal-körömmel ragaszkodik folytatásához, noha eddig egyetlen célját sem érte el. Nincs gazdasági növekedés, nem szaporodnak a jövedelmező munkahelyek, nem csökkent az államadósság. A különadók, a bevezetett monopóliumok rombolják a versenyképességet, torzítják a piacot. A közbeszerzési korrupció állami politika rangjára emelkedett. Nő a szegénység, a leszakadás, a kivándorlás és az általános kilátástalanság. 

Az Orbán-kormány hazánkat nem erőssé és büszkévé, hanem gyengévé, kisszerűvé, mérgessé és nevetségessé tette. Ideje a kormánytól megszabadulni!

Bokros Lajos, elnök

Modern Magyarország Mozgalom

Érdemes mindig felfigyelni arra, mire büszke igazán egy rezsim. Hazánk jelenlegi kormánya alig beszél arról, hogy több mint egymillió polgártársunk több mint háromezer milliárd forintnyi befektetett megtakarításának elkobzásával úgymond „megvédte a nyugdíjakat”. Kevés már a szöveg az államadósság csökkentéséről, hiszen a költségvetési hiány megszorításnak sohasem nevezett megszorításokkal és különadókkal történő leszorítása nem eredményezte ennek csökkenését. Kudarc kudarc hátán. Ilyenkor a kormány csöndben elfelejti saját büszkén hangoztatott céljait.

Kép forrása: blogspot.com

A rezsicsökkentés kivétel. Ezt annyira sikeresnek ítéli az Orbán-kormány, hogy októberre beígérte a második lépést. Hát igen. Kétszer 10 százalékos rezsicsökkentés komoly eredménynek tűnik.

A piactagadó kommunista gazdaság bukására még emlékező honpolgár azonban gyanút fog. Szabályozás helyett rögzíteni az árakat, méghozzá nyílt politikai akarattal - valóban lehetséges ez anélkül, hogy más területeken ne okoznánk súlyos károkat a gazdaságnak és a társadalomnak? 

A „dicsőséges” ötvenes években volt divatban az, amire a Kádár-korban már a hivatalos politika is csak negatív felhanggal emlékezett: a voluntarista megoldások erőltetése, akaratlagos gazdaságpolitika, mintha a gazdaság belső törvényszerűségei büntetlenül figyelmen kívül hagyhatók lennének. Ha lehet 20 százalékos rezsicsökkentés, akkor miért nem lehet 30, vagy éppen 50 százalékos? Miért nem hozzuk vissza a három hatvanas kenyeret és tejet? Miért emelkednek folyton a tömegközlekedési díjak, miért drágább a vasút, a benzin, miért van szükség egyáltalán útdíjakra?

Érdemes észrevenni, hogy kormányunk erősen szelektíven alkalmazza az árcsökkentés csodafegyverét. Miért csak a közüzemi díjak csökkentésére kerül sor? Egyrészt azért, mert az uralkodó körök pontosan tudják, hogy az árcsökkentés általános alkalmazása rövid időn belül romba döntené az egész országot. Másrészt azért, mert a közüzemek külföldi vállalatok kezében vannak. A rezsicsökkentéssel az Orbán-kormány ezeket a hazánkat szerinte kirabló külföldi cégeket kívánja Magyarországról kiűzni.

A külföldi tulajdonosok kiűzésével, mint elsőrendű politikai céllal sokan egyetértenek. Nekik üzenem, hogy bár ez a törekvés érzelmileg vonzó lehet, ésszerűen nem indokolható. A magyar társadalomnak fel kell ismernie, hogy a gazdasági nacionalizmus súlyos és azonnali gazdasági károkat okoz.

A rezsicsökkentés élesen belehasított a közüzemi vállalatok nyereségébe. Mivel a nyereség termelése minden gazdasági vállalkozás célja és feltétele, ennek elmaradása azonnal megszünteti a beruházásokat. Nyereség elérésére képtelen cég hitelt sem kap. Megkezdődnek az elbocsátások, ahogy azt már több áramszolgáltató cég előre jelezte. 

A kormány által politikai alapon kikényszerített rezsicsökkentés közvetlen gazdasági hatása kettős: egyrészt elmaradnak a beruházások, másrészt növekszik a munkanélküliség. Magyar munkások nem tudnak kenyeret hazavinni a családjuknak. Ezt akartuk? 

A rezsicsökkentés közvetett gazdasági hatása ugyancsak káros: nemcsak a bővítő, a technikai színvonalat emelő, a hatékonyságot növelő, így a későbbi árcsökkenést piaci alapon lehetővé tevő beruházások maradnak el, hanem az egyszerű pótlások is, a meglévő kapacitások helyreállítása. Ami azt jelenti, hogy a közüzemek tőkéje elporlad, gépeik, felszereléseik tönkremennek. Ugyanazt a kapacitást egyre nagyobb költséggel tudják csak üzemeltetni. Ugyanahhoz a szolgáltatáshoz egyre nagyobb veszteség társul. Végső soron az állam rákényszerül arra, hogy költségvetési támogatást adjon ezeknek a vállalatoknak. Hiába hullik esetleg érett gyümölcsként a magyar állam ölébe a közüzemi vállalatok tulajdonjoga, a szektor egésze rohadt gyümölcs lesz.

Ez a perspektíva nem ismeretlen. A szovjet világ ebbe bukott bele: felélte társadalmi tőkéjét szinte minden szektorban. Fél évszázados tőkepusztulást azután nem lehet néhány év alatt pótolni. Miután a közüzemi vállalatok privatizációjára Oroszországban – éppen a pusztító gazdasági nacionalizmus okán – máig nem kerülhetett sor, az elmaradást nem lehetett magántőkével bepótolni. Az államnak pedig természetesen soha nincs elegendő pénze arra, hogy termelő beruházásokat finanszírozzon, hiszen rendszerint arra sem képes, hogy elég kórházat és iskolát építsen. 

A jelenlegi magyar kormány gyűlöli a piacot, a tőkéseket, különösen a külföldieket. Imádja az államot, az államszocializmust. Felhívom a tapsolók szíves figyelmét az előre kiszámítható következményekre.

Bokros Lajos, elnök

Modern Magyarország Mozgalom

A Modern Magyarország Mozgalom elismeri, sőt: fontosnak tartja a kettős állampolgárság intézményét és az állampolgárok közötti egyenlőséget. Megérti és tiszteletben tartja a kettős vagy akár többszörös kötődést is. Helyesli, hogy minden magyar állampolgárt illesse meg a választójog, függetlenül attól, hogy rendelkezik-e más állampolgársággal is.

Kép forrása: duelamical.eu

Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a súlyos problémákat, amelyek a nem kellőképpen átgondolt, vagy a pillanatnyi hatalmi érdekeket szolgáló szavazási rendszerből adódnak. Nem vitás, hogy az eleve, vagy tartósan külföldön élő magyarok, kettős állampolgárságú magyarok nem ismerhetik kellőképp az anyaország politikai viszonyait (de annál inkább annak az országét, ahol élnek), így csak igen kérdőjeles objektivitással szólhatnak bele az államhatárokon belüli jelöltállításba, programalkotásba.

A MoMa tehát mélységesen helyteleníti, hogy a határainkon túl élő, magyar állampolgárságot is szerzett magyarok a kizárólag határainkon belüli viszonyokra érvényes listára szavazhassanak.

Amennyiben a kettős állampolgárság rendszerének az intézményesítése, a könnyített honosítás valóban elsősorban a külhoni magyarok boldogulása, anyaországhoz fűződő viszonyának javítása érdekében jött létre, az Unió lehetőségein túlmenően is enyhítendő a trianoni szindróma máig érzékelhető hatásait, úgy ennek a deklarált és tiszteletreméltó elvnek kell alávetni a választási szavazást is. A külhoni magyarok ne szavazzanak olyan képviselőkre, akik a hazai pártok révén kerülnek fel a listákra, akiknek a tevékenysége egyértelműen Magyarországra korlátozódik, s akiknek az égvilágon semmi ráhatásuk nincs a politikai határokon túli magyarok életére, munkaviszonyaira, adózási rendszerére, jogrendszerére, oktatási lehetőségeire, közegészségügyi viszonyaira stb. Amennyiben tehát a határon túli magyarok szavazati joga nem a jelenlegi párthegemóniai törekvéseket kívánja szolgálni, „hálaszavazatok” begyűjtése formájában, és amennyiben elfogadjuk azt az évtizedek óta egyértelműen helyesnek tűnő elvet, hogy a határon túli magyar közösségeknek a mindenkori magyar állammal és a mindenkori magyar kormánnyal fontos a lehető legjobb viszony fenntartása, valamint a mindenkori Magyarországra szeretnének büszkén tekinteni, úgy a választásnak csak egyetlen értelmes és tisztességes formája képzelhető el: ha a külhoni magyarok saját képviseletüket juttatják be a magyar parlamentbe! Erre a jól működő gyakorlatra a magyar parlamentarizmus XX. sz.-i történelmében és Európa sok-sok országában van példa. Ez az egyetlen értelmes segítség, amit az anyaország a határainkon túli nemzetrészeknek (és a magyar diaszpórának) nyújthat, mint ahogy a határon túli magyarok is kizárólag az általuk választott képviselet útján tudnak önmagukról, közösségükről, térségükről reális információkat adni és igényeket megfogalmazni, csak így képviselhetik valóban érdekeiket, és csak így nyújthatnak morális vagy akár más természetű támaszt az anyaországnak is.

Hogy kiket juttatnának be a szavazati joggal rendelkező külhoni magyarok a magyar parlamentbe, az hadd legyen az ő felelősségteljes gondjuk, feladatuk.

A határon túli magyarok tehát saját jelöltjeikre szavazzanak. Csak így jöhet létre a külhoni magyarok intézményesített képviselete. Ennek kidolgozásában hathatós segítséget nyújthat például a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma. A magyar kormánynak, a hatalmon lévő magyar pártkoalíciónak pedig kötelessége csak olyan határon túli jelölteket elfogadni, akik matematikailag tükrözik a határainkon túli magyar pártok, érdekképviseletek külhoni népszerűségét, választási arányait. A személyek kijelölésébe pedig semmilyen beleszólása nem lehet!

Megjegyezni kívánjuk, hogy ezzel a módszerrel eleve kihúzzuk a jelenlegi átgondolatlan és felelőtlen elképzelés méregfogát. A közvélekedés ugyanis egyre zajosabban utasítja el annak a lehetőségét, hogy az a magyar, aki nem életvitelszerűen tartózkodik a határainkon belül, befolyásolhassa azok életét, politikai preferenciáját, akik Magyarországon élnek, dolgoznak, küzdenek, adóznak. Felelőtlenség pillanatnyi vélt politikai érdekeknek alávetni és tovább rombolni a korántsem felhőtlen magyar-magyar viszonyt, az annyit hangoztatott nemzeti összefogás jegyében...

Ráadás: Minthogy nem az állampolgárság teszi a magyart, a Modern Magyarország Mozgalom azt javasolja, hogy a határon túl élő magyarok állampolgárságuktól függetlenül dönthessék el, hogy ki vagy kik képviseljék őket a magyar parlamentben, de a magyarországi törvényi szabályozásnak megfelelően csak kettős állampolgársággal rendelkezőkre adhassák a voksukat, lehetőleg olyanokra, akik nem csak formális magyarországi lakcímmel rendelkeznek, hanem bizonyítottan jól kiismerik magukat a magyarországi viszonyokban, és hathatósan, eredményesen foglalkoztak a kisebbségi lét formáival, a határon túli magyarok érdekképviseletével. Ez a majdani képviselő érdembeli tevékenységére is garancia, és egyben a kettős állampolgárság intézményének is megadja a kellő rangot, vagyis pillanatnyi belpolitikai érdekek hajszolása helyett igazi tartalommal tölti fel a nemzeti összetartozás és együttműködés új rendszerét.

A MoMa  álláspontját összegezte:

Cselényi László, elnökségi tag

Modern Magyarország Mozgalom

Nem volt elég a több mint háromezer milliárdnyi magánnyugdíjpénztári vagyon, a méregdrágán és hatalmas társadalmi veszteséggel megvásárolt MOL-részvénycsomag, nem elegendő a bankadó, energiaadó, közüzemi adó, a tranzakciós illeték: itt van a Fidesz által uralt, korlátlan étvágyú, ragadozó és pazarló állam legújabb zsákmánya, a Magyar Takarékszövetkezeti Bank.

Kép forrása: nol.hu

Válságos időkben pénzintézetek államosítására gyakran sor kerül. Láttuk ezt nyugaton is: a csődbe jutott ír pénzintézetek, a Royal Bank of Scotland, a spanyol takarékpénztárak jelentős része (cajas de ahorros) nem tudta elkerülni az állami tőkeemelést. Igen ám, de a nyugati világban erre a lépésre csak akkor kerül sor, ha egy bank tönkrement, elvesztette tőkéjét. Ráadásul ez a beavatkozás nem örömteli, hanem kényszerlépés a még nagyobb baj elkerülésére. Ilyen esetben természetesen arról van szó, hogy az állam az adófizetők pénzéből menti meg a betéteseket, akik különben komoly veszteséget szenvednének amiatt, hogy pénzüket a bank rosszul helyezte ki.

A Magyar Takarékszövetkezeti Bank esetében erről szó sincs. A bank jó értelemben vett konzervatív hitelezést folytatott már a válság előtt is, így nem szorult rá arra, hogy veszteségeit a tulajdonosok – akik egyébként hazai vállalkozók és szövetkezetek – alaptőkeemeléssel rendezzék. A költségvetés egyetlen forintot sem kényszerült fordítani a pénzintézet megmentésére az adófizetők pénzéből. Akkor mi a célja az államosításnak, amit hamis és félrevezető módon „takarékszövetkezeti integrációnak” neveznek?

Orbán Viktort és zsákmányéhes csapatát régóta bosszantja, hogy a magyar gazdaság két fontos ágazata, a pénzintézeti és a közüzemi szektor jelentős részben külföldiek kezében van. A bankrendszer esetében meg is hirdette a célt: legyen a pénzintézetek legalább 50 százaléka hazai tulajdonban.  

Nos, a Magyar Takarékszövetkezeti Bank az egyetlen teljes mértékben hazai tulajdonban lévő nagybank Magyarországon. Ennek államosítása nem  a magyar tulajdon részarányát növeli, hanem az államét a hazai tulajdonon belül. A kormány leleplezte önmagát: nem általában a magyar, hanem egész konkértan az állami tulajdon növelése a cél. A Fidesz tehát államszocialista berendezkedést épít! Lássa a magyar társadalom az igazi törekvéseket.

A Magyar Takarékszövetkezeti Bank államosítása leleplezi azt is, hogy a Fidesz-kormány egyáltalán nem érti, hogy a bankrendszer mire való. 

A pénzintézetek mások pénzével kereskedő igen törékeny vállalkozások. Saját tőkéjük nagyon kicsi az általuk nyújtott hitelekhez képest. Elsősorban betéteseik pénzét helyezik ki. Vagyis mindenekelőtt mások pénzét viszik a vásárra, nem pedig a tulajdonosokét. 

A pénzintézetek törékeny mivolta azt követeli, hogy olyan ügyfeleknek adjon hitelt, akik azt vissza tudják fizetni. A befagyott hitelek veszteséget okoznak, amit a bank elsősorban felhalmozott tartalékai terhére tud leírni. Ha sok a veszteség, az már nem a tulajdonosok tőkéjét, hanem a betétesekét veszélyezteti. A betétesek viszont nem tudnak beleszólni a pénzintézetek  működésébe. Ezért érzi minden állam úgy, hogy a csődbe jutott bankokat muszáj megmentenie – nyilván az adófizetők pénzéből. 

Mi következik ebből? Mindenekelőtt az, hogy a pénzintézetek vezetői nem a tulajdonosok, hanem elsősorban a betétesek érdekeit kell, hogy képviseljék. A betétesek érdeke pedig az, hogy a bank annak adjon hitelt,  aki hitelképes. Ez az alapvető cselekvési vezérfonal sohasem változhat, akárki is legyen a szóbanforgó pénzintézet tulajdonosa. 

 A Magyar Takarékszövetkezeti Bank vezetői példásan megfeleltek a fenti követelménynek. A tulajdonosváltás tehát teljesen értelmetlen. Hacsak nem az a kormány célja, hogy az eddigi tisztességes hitelezési gyakorlat helyett ezentúl a kormány barátai kapjanak hitelt. De a bank sohasem arra való, hogy a tulajdonosok irányítsák a hitelezést a haverok csoportjai felé. Ha ez megtörténik, akkor az biztosan veszteséget okoz és a csőd felé vezet. 

Előre szólok: a Magyar Takarékszövetkezeti Bank államosítása megnyitja az utat a torz hitelezés, a haverok előnyben részesítése, így a folyamatos veszteségtermelés, a betétesek és az  adófizetők pénzének elherdálása előtt. A Fidesz-kormány lépése ezért nemcsak teljesen felesleges, hanem nemzeti és társadalmi érdekeink szempontjából abszolút káros.

Bokros Lajos, elnök

Modern Magyarország Mozgalom

2013. július 14.

Kép forrása: cimun.com

A MoMa véleményét beleírtuk a határozat - dőlt betűvel szedett - eredeti szövegébe.

Az Országgyűlés . . ./2013. (. . .) OGY határozata a magyar embereket megillető egyenlő elbánásról

1 . Mi, magyarok, több mint ezer éve az államalapítással, a kereszténység felvételével beléptünk az európai népek családjába.

Mi, magyarok, sokszor kiálltunk az európai értékekért. Volt idő, amikor vérünkkel védtük ezeket az értékeket külső támadásokkal szemben. 

1956-ban fegyvert fogtunk a kommunista diktatúraellen. 1989-ben hozzájárultunk Európa újraegyesítéséhez a vasfüggöny lebontásával.

Mi, magyarok, szabad akaratunkból léptünk be az Európai Unióba.

Tettük ezt abban a reményben, hogy a jog, az igazságosság és a szabadság alapján álló közösséghez csatlakozunk.

Mi, magyarok, nem akarunk többet olyan Magyarországot, ahol a szabadságot korlátozzák, és nem kiteljesítik. Nem akarunk többet olyan Magyarországot, ahol a nagyobb visszaél a hatalmával, ahol megsértik az állampolgári szabadságjogokat, a magántulajdont, embercsoportok méltóságát és ahol csak a kisebbnek kell tisztelnie a nagyobbat.

A vasfüggöny mögött eltöltött 40 év alatt elegünk lett a diktátumokból.

Mi, magyarok, korábban mindig tiszteletben tartottuk, ha az Európai Unió erre feljogosított intézményei párbeszédet kezdeményeztek, és korábban mindig készen álltunk az ésszerűség jegyében fogant megállapodásokra.

Ezért joggal várjuk el az Európai Unió intézményeitől a Magyarországnak kijáró tiszteletet és egyenlő elbánást.

Elvárjuk az Európai Uniótól, hogy tartsa tiszteletben mindazon jogainkat, amelyek a csatlakozás után is megilletnek minket, éppen úgy, mint minden tagországot.

Éppen ezért: 

A magyar Országgyűlés örömének ad hangot, hogy az Európai Parlament olyan határozatot hozott, amely elősegíti az európai értékek érvényesülését a magyar emberek érdekében, a magyar kormány antidemokratikus , jogállamiságot  sértő intézkedéseivel szemben.

Üdvözöljük, hogy az európai értékek védelmében állapít meg követelményeket, vezet be új eljárásokat, és hoz létre új intézményeket, amelyekkel igyekszik biztosítani a magyar demokrácia fennmaradását.

Ezzel az Európai Parlament megerősíti az európai értékeket és igyekszik a veszélyes útról visszavezetni a magyar kormányt.

Mindez azért is fontos, mert súlyos aggodalomra ad okot, hogy a magyar kormány hatalmi visszaélései mögött üzleti érdekek húzódnak meg. Ezt bizonyítja a zömében uniós pénzből történt fejlesztéssel megvalósuló beruházások közbeszerzésének anomáliái, a földbérletek körüli nyílt korrupció, a trafik koncessziók ügye.

A kormány csökkenti a magyar családok által felhasznált energia árát. Ezzel a világban tapasztalható energiaár csökkenést megjeleníti ugyan a hatósági árakban, de az előkészítetlen intézkedésekkel, más adóemelésekkel az árcsökkentésnél többet fizettet a lakosokkal, súlyos kárt okoz a szolgáltatóknak, növeli az elbocsátásokat és csökkenti a szolgáltatások színvonalát.

Elfogadhatatlan, hogy a rossz gazdaságpolitika következményeit és az antidemokratikus intézkedések kritikáját a magyar kormány megpróbálja úgy beállítani, mintha az Európai Parlament képviselői a szavazásnál különböző nagyvállalatok érdekében akarnának nyomást gyakorolni hazánkra.

A magyar Országgyűlés egész Európára nézve veszélyesnek tartja, ha az üzleti csoportok érdekei akadálytalanul érvényesülnek Magyarországon, és felülírhatják az alapszerződésben lefektetett szabályokat.

A mai napon határozatot fogadunk el annak érdekében, hogy megvédjük Magyarországot a kormány intézkedéseitől, és megvédjük a magyar emberek érdekeit.

Felszólítjuk Magyarország Kormányát, hogy vegye figyelembe az Európai Unió értékeit, a jogállamiság alapvető szabályait, hagyjon fel a kizárólagos hatalom kiépítésével és térjen vissza a demokrácia európai útjára.

2 . Ez az országgyűlési határozat a közzétételét követő napon lép hatályba.

Indoklás:

Mi itthon vagyunk Európában, nem akarjuk, hogy a kormány saját hatalmi érdekei miatt ellenséget lásson a legfontosabb szövetségesünkben!

Aki szeretné megnézni a fideszes képviselők által benyújtott EU-ellenes országgyűlési határozat javaslatának szövegét, itt megtekintheti.

Április 17-én felszólaltam az Alaptörvény negyedik módosításáról rendezett vitában. Felhívtam a figyelmet arra, hogy a magyar kormány azért vív szabadságharcot az Európai Unió ellen, mert nem osztja annak értékeit. Az Alaptörvény négy módosításával felépült a tekintélyuralmi rendszer. Az alkotmányos jogállam lebontása befejezettnek tekinthető.

Áprilisi felszólalásomat a kormány befolyása alá került hazai média teljes mértékben elhallgatta. A Fidesz minden politikusa folyamatosan baloldali támadásról beszél.

Miniszterelnök úr!

Kérem, vegye észre honnan beszélek. A jobboldalról. Én az európai és hazai jobboldalt képviselem. És új pártunkat, a Modern Magyarország Mozgalmat.

• Az európai konzervatívok a képviseleti demokrácia erősítésén munkálkodnak. Az Ön kormánya elfoglalta a jogállam összes intézményét, amely a fékek és egyensúlyok rendszerét képezi.
• A konzervatív politika mindig az alkotmányos jogállam híve. Ön kiüresítette az Alkotmánybíróság hatáskörét, eltörölte 23 évi állásfoglalásait, támadást indított az igazságszolgáltatás függetlensége ellen.
• A konzervatív politika kicsi és korlátozott államot szorgalmaz. Az Ön uralma alatt hatalmasra duzzadt az állam, ötszintű lett a közigazgatás, kiürültek a települési önkormányzatok.
• A konzervatív eszmeiség a tisztakezű és átlátható kormányzás híve. Az Ön pártja megzsarolja a vállalkozókat és a korrupciót kormánypolitika rangjára emelte.
• Az európai konzervatív politika a szabad piaci verseny pártján áll. Az Ön kormánya rombolja a piacot, torzítja a versenyt és monopóliumokat épít.
• Az európai konzervatívok az emberi méltóság hívei. Az Ön rendszere megbélyegzi a szegényeket, zaklatja a hajléktalanokat, félelemben tartja a közalkalmazottakat.
• A konzervatívok Európa-szerte az egyéni szabadság szószólói. Az Ön kormánya jogot szerzett arra, hogy belenézzen a polgárok magánéletébe.
• Az európai konzervatív felfogás modern: szabad polgárokból álló társadalmat tételez. Az Ön pártja lenézi a társadalmat, kiváltságokat oszt és a mindenható állam alattvalóit igyekszik beépíteni a nacionalista populizmus centrális erőterébe.

"A Tavares-jelentés kiválóan foglalja össze a demokrácia minden torzulását, amelyet egy rosszhiszeműen cselekvő tekintélyelvű kormányzat idézett elő. Tökéletes pontossággal írja le a jogállamiság erózióját Magyarországon.  Megállapításait megerősítette és visszhangozza a Velencei Bizottság és az Európa Tanács.  A magyar betegség fertőző lehet; ezért elengedhetetlen, hogy rámutassunk a hasonló problémákra az Unió más tagállamaiban is. Ahogyan a Financial Times írta tegnapi szerkesztőségi cikkében: "Szükség van rá, hogy átgondoljuk, hogyan tartatja be Európa az értékeit. A bizottságnak a jogkörök szélesebb skálájára van szüksége ahhoz, hogy szankciókat alkalmazhasson azok ellen az államok ellen, ahol a demokratikus reformok elakadnak, vagy fennáll annak a kockázata, hogy visszafordulna, úgy, mint Magyarországon" (FT, hétfő, 2013. július 1.) 

Kérem mindannyiukat, szavazzák meg a Tavares-jelentést."

Bokros Lajos, MEP, ECR

Strasbourg, 2013. július 2.

Plenary Speech, Debate on the Tavares report

I made a speech in this chamber on the fourth amendment of the Hungarian Basic Law on April 17. I called your attention to the fact that the Hungarian government was engaged in a self-styled freedom fight against the EU, because it didn’t share its values. The four amendments of the Hungarian Basic Law have built out the structure of an authoritarian political system. The demolition of the rule of law can now be regarded as complete.

My April speech was completely ignored by the government-controlled domestic media in Hungary. Every Fidesz-member has been talking about an attack from the left.

Mr. Prime minister!

Please take a look where I am speaking from! From the right. I represent the best side of the European and Hungarian right wing, and our new party the Movement for a Modern Hungary.

• European conservatives work for the reinforcement of representative democracy. Your government has conquered all institutions which represent the system of checks and balances.
• Conservative politics has always been advocating for the rule of law. You have emptied out the competencies of the Hungarian Constitutional Court and made its decisions of the past 23 year null and void. You have started an attack against the independence of the judiciary system.
• Conservative politics urges for a small and limited state. Under your rule the state has grown bigger, public administration has become a five level system, local governments have lost their functions.
• The conservative ideal is a transparent and clean-handed government. Your party is blackmailing entrepreneurs, and has made corruption a government policy.
• European conservative politics is on the side of free market competition. Your government destroys the market, distorts competition and creates monopolies.
• European conservatives stand for human dignity. Your system is stigmatizing the poor, harasses the homeless, and intimidates public servants.
• Conservatives throughout Europe advocate for the freedom of the individual. Your government has gained the right to look into the private life of citizens.
• The European conservative approach is modern: it wants a society of free citizens. Your government despises society, privileges the few and tries to insert the subjects of the omnipotent state into the central power structure of nationalistic populism.

The Tavares report is an excellent summary of all the distortions in democracy deliberately made by an authoritarian government acting in bad faith. It is perfectly accurate in describing the process of erosion in the rule of law in Hungary. Its findings have been confirmed by the Venice Commission. The Hungarian disease is infectious; that is why it is indispensable to highlight similar problems in all members states of the EU. As the Financial Times put it in its editorial yesterday: „there is a need to reflect on how Europe enforces its values. The Commission needs a greater range of powers to sanction members when democratic reforms are stalled or at the risk of being reversed, as in Hungary.” (FT, Monday, July 1, 2013)

I ask all of you to vote for the Tavares report.

Lajos Bokros, MEP, ECR

Strasbourg, July 2, 2013